És ez megdöbbent (közben elkeserít) még engem is, aki egyébként imádja ezt a világot.

A Covid–19-járvány teljesen új helyzetet és mindenki számára rendkívüli életet, körülményeket teremtett. A koronavírus olyan világot hozott el, amelyet eddig csak a filmekben láthattunk, de a valóságban elképzelhetetlennek tekintettük. Karantén, kijárási korlátozás, kötelező maszkviselés, üzletek bezárása, határok lezárása és még folytathatnám. Bevallom, én álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire gyökeresen megváltozhatnak az életkörülményeink. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy kifelé haladunk a járványból, vagy legalábbis most nem annyira intenzív, mint korábban. Végső búcsút akkor vehetünk a Covidtól, ha lesz ellene védőoltás, addig marad az óvatosság és az odafigyelés.

Óvatosság! Odafigyelés! Ez az a két fogalom, amelyet minden ország minden lakójának szem előtt kell tartania. Minden állampolgárnak, a zenészeknek is. Ez az írás nem arról szól, hogy a muzsikusok ne rinyáljanak, hanem menjenek kapálni. Nem. Ez a hozzáállás legalább annyira káros, mint az az elképzelés, hogy a kormány (Orbán Viktor személyesen) tönkre akarja tenni a magyar könnyűzenét. A két véglét, a valóság azonban ennél jóval árnyaltabb.

Iszonyatosan nehéz lehet megemészteni zenészként az állandó koncertek és pörgés után, hogy hónapok óta nincs semmi. Hónapok óta nincs egyetlen koncert sem, nincs egyetlen rajongói kiáltás sem és hónapok óta nincs bevétel sem. A kialakult helyzetet brutálisan nehéz lehet lelkileg feldolgozni. Kiváltképp, hogy a zenészszakma egyetlen résztvevője sem találkozott még ehhez hasonló állapottal. Pokoli nehéz dolog ez, ugyanakkor nemcsak a zeneipar képviselőit (zenészek mellett rengeteg háttérmunkás) viselte vagy viseli meg a koronavírus. Igen, tudom, ez az a szektor, amely a legkorábban állt le és a legkésőbb tér vissza a normális működéshez. Ez pedig abból fakad, hogy bizony a koncertek és a fesztiválok azok az események, ahol egyszerre, egy helyen több tízezer ember van jelen.

Folyamatosan figyeltem az elmúlt időszakban a különféle zenészek közéleti megnyilvánulásait, és egyáltalán nem tartom szerencsésnek, hogy politikai hisztériát generálnak a kormányzat bizonyos döntéseiből. Az első felmerülő kérdésem az volt, hogy ezen elégedetlen sztárok vállalnák annak is a következményét, ha valaki megbetegedne és ne adj' Isten belehalna a vírusba, amit a koncerten szedett össze? Nagy valószínűséggel nem. Pont ez a veszélye ennek az egésznek és ezért ennyire óvatos a kabinet. Itt teszem hozzá, hogy nem Magyarország az egyetlen hely a világon, ahol nem lehetnek koncertek és fesztiválok és amúgy a világ más tájain szétbulizzák magukat az emberek. Nem! Sehol nincsenek zenés események több tízezer ember részvételével. Ez most egy ilyen helyzet. Szörnyű. Tudom. Mindenkinek az. Nemcsak a zenészeknek rossz, hanem a közönségnek is.

Nem szerencsés ebben a helyzetben a politikai hisztériakeltés, ami egyébként nem jellemző a teljes zenésztársadalomra, csupán néhány szereplőre. A többség ugyanis a kritizálás helyett cselekszik és próbálja a törvényi keretet és az óvatosság(!), odafigyelés(!) aranyszabályát betartva megrendezni a koncertjeit.

Egyértelmű volt, hogy a kormányzatnak segítséget kell nyújtania a zenészeknek. A kabinet számtalan szakember bevonásával arra jutott első körben, hogy több mint 5 milliárd forinttal segíti meg a zeneipart és állami támogatással 150 garázskoncertet szerveznek. Ezeken a garázskoncerteken a zenekarok és főleg a bandák mögött álló személyzet kiemelt gázsit kap. A normális fellépési díjuk ötszörösét, maximum 15 millió forintot. Az előadásokat minden esetben rögzítik és a közönség vagy élőben, vagy felvételről nézheti azokat. Persze, ez még nem az igazi koncertélmény, de sokkal több, mint a semmi, főleg a zenészek szemszögéből. A programban rengeteg zenekar vesz részt, néhány név már el is hangzott. Tóth Gabi, Tóth Vera, Demjén Rózsi, Balázs Fecó és a Tankcsapda.

Itt álljunk meg egy szóra. Az írásaimat rendszeresen olvasók már jól tudják, hogy magam is nagyon nagy zenerajongó vagyok és a kedvenc együtteseim egyike a Tankcsapda. Többször írtam már arról, hogy a balliberális média egyik régi-új főellengése a TCS.

A libsik a raktárkoncertek kapcsán is azonnal beleszálltak a Tankcsapdába, mondván, mit képzelnek magukról Lukácsék, hogy részt vesznek kezdeményezésben. Annyira aljas, undorító és mérgező, amit ezek a firkászok művelnek, hogy az öklendezés kerülgeti az embert minden alkalommal, amikor szembejön egy újabb gusztustalanságuk.

És ha már „politikacsinálás” a zenészek ügyéből. Gyurcsány Ferenc is beindította a rakétákat és azzal menőzik legújabban az Instagramon, hogy tudja használni a Spotifyt (fesztiválra járás helyett). Hiába, az ütemérzékre mindenhol szükség van.