Az igazság az, hogy fogalmunk sincs, hogy ki nyerte volna az 1932-es, 1933-as és 1934-es választást és népszavazást, hogyha csak egyik vagy másik réteg választhatott volna, hiszen még ma sem tűpontosak a közvélemény-kutatások – mint ahogy azt sajnos októberben megtapasztalhattuk –, abban az időben meg még nem is nagyon voltak ilyenek.

Néhány más adat alapján, például a párttagság, a megmozdulások, a korabeli sajtó, modern kifejezéssel élve a regisztrált szavazók alapján viszont biztosan lehet állítani, hogy az NSDAP a kor trendi pártjának számított a fiatalság körében, és a sajtó is Hitler nemzetiszocialista munkáspártját tartotta a kor „Momentumának”. Legalábbis olyan értelemben biztos, hogy

Azt ugye mind tudjuk, hogy Hitler volt az első dohányellenes, környezetvédő, abortuszpárti, ateista, vegetáriánus kormányfő a nyugati világban, azt is tudjuk – ha már mástól nem, akkor a Demokratikus Koalíciótól –, hogy milyen előrevivő, progresszív gazdaságpolitikai elképzelései voltak,

Felül: náci szavazatok aránya. Alul: katolikusok aránya.

Hitler masszív hátrányban volt a korabeli boomerek körében, akik főképp Hindenburgra, a birodalmi „békeidős” Németország megtestesítőjére, valamint valamelyik kevésbé radikális pártra szavaztak.

Hitler ellenben a fiatalok között volt igencsak népszerű: az NSDAP támogatottsága ugyan minden korcsoportban kiemelkedő volt – a már említett katolikus régiókat leszámítva –, azonban már magának a pártnak a tagsága is jóval fiatalabb volt, mint a hagyományos, mérsékelt pártoknak – az egy szál kommunista pártot leszámítva, mely szintén hasonló sikereket könyvelhetett el a fiatalság körében.

Az NSDAP ugye a világ egyik első tömegpártja volt, ez azt jelenti – fiatalabbaknak – , hogy a szavazói minél nagyobb részét megpróbálta a párthoz való csatlakozásra bírni, vagyis több százezer szavazó alapján már azért bátran ki lehet jelenteni, hogy az előbb felvázolt nácikkal kapcsolatos városi legenda igaz:

Vajon az mai SJW-k tudják, hogy nagy részük a 30-as években csont nélkül lenyelte volna a náci propagandát?

Tekintve, hogy Hitler legjobb választási eredménye is nem sokkal 50 százalék alatt maradt – koalíciós partnerét nem számolva –, bátran kijelenthetjük, hogy csak a fiatalok körében bőven megugrotta volna a kétharmados arányt.