A megboldogult Hofi Géza alighanem ölt volna azért a poénért üvöltő mondatért, amit Paróczai Anikó kispesti momentumos képviselőnő nyilatkozott a Borsnak. A Nolimpia-párt ifjú titánja (jajjaj, bocsánat, kis híján a hátrányos nemi megkülönböztetés bűnébe estem, helyesbítek: titanisza...) ugyanis miután telehaknizta a sajtót azzal, hogy őt rabosították, most azt mondta, ez „véletlenül” történt.

De hogy teljesen tiszta legyen a kép, szaladjunk vissza kicsit az időben, egészen az önkormányzati választások előttig!

Ugye, megvan az a kép, ahogy egy videón az MSZP-s Lackner Csabának látszó személy (hiszen a kísérteties hasonlóság ellenére büntetőjogilag eddig nem volt igazolható, hogy ő van a felvételeken...) egy fehér poros zacskó tartalmát (amiről szintén nem bizonyítható, hogy kokain lenne...) szárítgatva közli, hogy „aki az önkormányzati politikában nem keres évente százmilliót”, az lényegében balfék. Majd ugyanez az akkori „MSZP-snek látszó személy” meg is nevezi azt, aki a kispesti beruházások visszaosztásának kulcsa „Mr. Negyven Százalék”, Krinyó (akiről szintén nem bizonyítható, hogy ő Kránitz Krisztián, a kerületi vagyonkezelő igazgatója lenne...) személyében.

Nos, a 2019 októberében közzétett videó az MSZP-vel választási győzelemre készülő Momentumot és annak helyi indulóját, Paróczai Anikót annyira nem hatotta meg, hogy ne álljon össze a baloldallal, de amikor már egy képviselő-testületben ültek, akkor hirtelen ő maga lett a felháborodás szobra. Olyannyira, hogy alig két-három hónappal azután, hogy a Hír TV és a Magyar Nemzet kiderítették, Kránitznak méregdrága luxusingatlanja van a spanyol tengerparton, a momentumos „átláthatósági tanácsnok” is felfedezte a kispesti szocialisták korrupciógyanús ügyleteit és egy „leleplező videó” közlése után bőszen nyomozni is kezdett. Olyan bőszen, hogy aztán nem talált semmit. Sőt egy testületi ülésen kijelentette, hogy ő most már szívesebben foglalkozna a kettős posztot felölelő „átláthatósági és esélyegyenlőségi tanácsnok” feladatkör második felével.

Vagyis jó nagy svunggal felvezette, hogy ő bizony a saját baloldali politikai partnerei körmére is ránézne, majd ránézett és nem talált semmit ott, ahol egyébként videófelvételen vázolja fel egy baloldali politikusnak látszó tárgy személy a kispesti korrupciós gyakorlat struktúráját.

Nem tudom, ez így mások számára minek tűnik, de nekem színháznak.

De ha színház, hát jöjjön a második felvonás! A „leleplező videó” miatt egy ismeretlen személy (aki persze nem lehet más a magyar jogszabályok szerint, mint Kránitz Krisztián) feljelentette becsületsértésért a Momentum „nagy leleplezőjét”. (Tegyük hozzá, arról nincs hír, hogy ugyanez a Mr. Negyven Százalék feljelentette volna a Hír TV-t vagy a Magyar Nemzetet.) A feljelentés fejleménye nyomozás és rabosítás lett. Meg kell jegyezni, a szigorúnak ható „rabosítás” kifejezés mögött nem áll más, mint hogy felvették az adatait, rögzítették az ujjlenyomatait, lefényképezték... stb., vagyis nem vasra verték vagy deresre húzták, de azért a képviselőnőt nagyon megviselte ez a vegzálás. Legalábbis erről szóltak a legújabb médiahakni hírei – amelyek azt voltak hivatottak bizonyítani, hogy lám-lám, Paróczai Anikó a tök eredménytelen véget ért korrupciós nyomozás ártatlan áldozatává vált.

És már el is jutottunk kiindulási pontunkig, vagyis addig, hogy azóta Paróczai beszélt Gajda Péter XIX. kerületi polgármesterrel, aki mellesleg Karácsony Gergely főpolgármester városházáján a képviselők vagyonbevallásainak törvényessége felett őrködik bizottsági elnökként, viszont kicsit sem mellesleg országos cimborája a fehér poros Lacknernak és a „korrupciós váddal ártatlanul meghurcolt” Mr. Negyven Százaléknak, és azt állította a momentumosnak, hogy Kránitz „véletlenül jelentette fel őt”. (Ezen a ponton Hofi Géza közönsége már nyerítene...)

Nekünk viszont alighanem még csak egy halvány mosolyra sincs okunk. Hiszen ez a történet ékes bizonyítéka annak, hogy a hatalomért az ellenzéki pártok képviselői bármilyen aljas, álszent színjátékra hajlandóak. Fel is jelentik egymást „véletlenül”.

A sztori szubjektív megértése után azonnal kedvenc íróm, Kurt Vonnegut szavai jutottak eszembe, aki szerint „nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött, csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának.”

Nos, a Kispesten összecsapó „Jó” és „Gonosz” színjátékában a szervezettség szintje láthatóan már mindkét térfélen felér a Cosa Nostráéhoz, már csak azt kellene tudni eldönteni, vajon a korrupcióellenes küzdelem lánglelkű élharcosa valójában egy maffiacsaládba beházasodott naiv angyal, vagy valaki a másik táborból, ahol a patás nagyfőnök legnagyobb ravaszsága az, hogy elhiteti velünk: nem létezik.

Egy dolog azonban biztos, az ügy bűzlik a kénkőtől.