Ha hétvégén kint nagy az eső, akkor az ember olvasgat. A lakásba húzódik, és rátekint, mi újság a világban. Nézi a híreket. (Ha tűz a nap, akkor meg azért nem mászkál ki.)

Mert a világban rengeteg a gonoszság, miközben sokan azt állítják, hogy nincs.

De az ilyet természetesen nem olvassuk, csak az igazságot leírókat – más néven a függetleneket. Van több független és objektív lap is, az ember azokba is belekukkant, de a legfüggetlenebb független lap az a Magyar Hang.

Üssük fel, s nézzük, hol és hogyan harcol az igazságért!

„Lefújták és felmatricázták éjjel momentumos aktivisták azokat az »ikonikus« balatoni helyszíneket, amelyek az elmúlt években kerültek »NER-lovagok« érdekeltségébe. Ilyen hely például a Club Aliga, a siófoki Aranypart Kemping, a Hotel Helios Hévíz, és a Balatonfüredi Nemzeti Vitorlásközpont.”

Az ember csak ámul, hinni se akar a szemének, majd némi pislogás után már olvassa is tovább a „Megjelölték” a momentumosok Mészáros Lőrinc és Tiborcz István balatoni érdekeltségeit c. független cikket. (2020. július 18.)

„Hazaáruló vagy, ha pénzed az ellenséghez viszed!” – mutat az elegáns kalapos úriasszonyra egy ujj, az ellenség pedig a zsidóként azonosítható szatócs. Ezt a szegényesebb kivitelű miniplakátot, pontosabban röplapot a nyilaskeresztet jelképként először használó Nemzeti Front lesben álló aktivistái személyesen „kézbesítették” azoknak, akik nem röstelltek a „zsidónál” vásárolni. Szálasi Ferenc nemzetiszocialistái 1938-ban annyiban újítottak, hogy a bűnös ruhájára ragasztható (csirizzel bepiszkítható) „nyalókákat” gyártottak, rajta a megbélyegző felirattal (helyesírási hibával): „Szégyeld magad! Már megint zsidónál vásároltál!”

Itt egy pillanatra felállunk a székből, kitekintünk az ablakon, elállt-e már az eső, nem lenne-e jobb mégis a zuhéban mászkálni, de azért csak kíváncsiak vagyunk a cikkre, és így visszaülünk.

„Olyan matricák kerültek ki egyrészt, amelyeken Mészáros Lőrinc rajzolt karikatúrája mondja: ez is az enyém. Ugyanezt a szlogent használták akkor is, amikor a felcsúti milliárdos arcképét fújták a járdára. Volt olyan is, ahol a szöveg némileg változott: ez is az Orbáné.”

Nem, még mindig nincs vége az esőnek, ahogy a cikknek sem.

„A hirdetőoszlopokra, házakra kiragasztott, fél méterszer egyméteres hirdetmény nem csak úgy általában hazaárulózott, néven is nevezte a »zsidó csahosokat«, illetve a velük »aljasul összejátszókat«, vagyis a legkövetkezetesebb ellenzéki politikusokat, köztük Beniczky Ödönt, Drozdy Győzőt és Vázsonyi Vilmost. A Horthy-kurzus CÖF-je, az ÉME plakátszövegezőit alighanem az késztette azonnali cselekvésre…”

És itt valami az embernek gyanús lesz!

Hoppá, hogy is volt ez?

Megdörzsöli a szemét, s megvizsgálja a megnyitott ablakokat a számítógépén, s rájön, hogy malőr történt. Mivel annyira óhajtotta az igazságot és függetlenséget, egyszerre két független és objektív portál cikkét nyitotta meg, és a Magyar Hang írása összekeveredett a HVG egyik cikkével, mely a két világháború közti Magyarország viszonyait elemezte.

Ha bármi hasonlóságot lát köztük a tisztelt olvasó, az csak egyet bizonyít. Nem eléggé haladó, nem eléggé felvilágosult, és nem lapozgatja eléggé az ellenzék sajtótermékeit.