Egy péntek éjszakai akció során a Momentum aktivistái körbejárták a Balatont és (a normális emberekkel ellentétben) nem buliztak, jól érezték magukat, esetleg egyszerűen csak pihentek. Nem! Fogták magukat és összefújkálták azokat az ingatlanokat, amelyek szerintük Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István érdekeltségében állnak. A rongálás lényege, hogy azok az emberek, akik ezekben a kempingekben, szállodákban töltik nyaralásukat szégyelljék magukat, vagy ha esetleg valaki ezekre a helyekre tervezett pihenni menni, gondolja meg magát.

Sajnálatos módon ennek a propagandának van történelmi hagyománya Magyarországon. Az 1930-as években a politikai plakátok mondanivalója folyamatosan radikalizálódott hazánkban. A zsidó tulajdonú üzletekre felkerültek a „Hazaáruló vagy, ha pénzed az ellenséghez viszed!” feliratok. Szálasi Ferenc és a nemzeti szocialistái 1938-ra bekeményítettek és röplapokat osztogattak azoknak az embereknek, akik zsidóknál vásároltak. A papírokon az a szöveg állt, hogy

Egy L-lel, helyesírási hibával. Ahogy a Momentum esetében, a nyilasoknál sem kellett aggódni a bántóan magas műveltség miatt.

Az üzletek megjelölése mellett – később – az 1944 júniusában kiadott budapesti rendelet szerint Dávid-csillaggal kellett megjelölni azokat a házakat, ahova a zsidókat bekényszerítették. Egy családot egy szobába. Mondom én, hogy van hagyománya a magántulajdon megjelölésének Magyarországon.

Sőt, a Momentum igazi álma valószínűleg az elvétel lenne. Fekete-Győrék akkor lennének igazán boldogok, ha a most általuk (még csak) megjelölt ingatlanokat el is kobozhatnák. A zivataros XX. századi magyar történelemben erre is van példa. Elég csak a kommunistákra gondolni.

A Momentum egy magát trendinek, progresszívnek tartó párt, valójában azonban egy nyilas és kommunista gyökerekből táplálkozó szégyenteljes brigád.

A fújkálás és plakátragasztás mellett a Momentum egy közleményt is kiadott az akciót követően. Ebben ezt írták: a Balaton és környéke nemcsak Magyarország, de Közép-Európa egyik legsikeresebb, leggyorsabban fejlődő régiója is lehetne. Lehetne, ha a fideszes elit, a NER újdonsült lovagjai – Mészáros, Tiborcz és Matolcsy vezetésével – hathatós állami segítséggel nem épp most nyúlnák le maguknak szőröstül-bőröstül.

Na, most nekem aztán nem tisztem megvédeni sem Mészáros Lőrincet, sem Tiborcz Istvánt, sem Matolcsy Györgyöt, azonban a személyes tapasztalataimat leírnám. A Momentum azt írja, hogy „a Balaton az ország leggyorsabban fejlődő régiója lehetne”. A Balaton mellett nőttem fel, a Balaton partján töltöttem az egész gyerekkoromat, a Balaton a mindenem. Akkor azonban a Balaton még nem a mai Balaton volt. Örültünk, hogy néhol lehetett ehető, nem zsírban tocsogó lángost kóstolni. Örültünk, hogy volt egy-két olyan strand, ahol a víz mellett akadt játszótér (persze nem a mai modern) csúszdával meg hintával. Ezzel szemben a mai Balatonon nincs olyan település, ahol ne lenne minimum egy nagyon menő, nyugat-európai szintű étterem. A mai Balatonon olyan strandok vannak, hogy az Adrián is ritkán találni olyanokat. A Balatonra az elmúlt 10 évben iszonyat mennyiségű pénz érkezett. „A Balaton az ország leggyorsabban fejlődő régiója lehetne”. Kijavítanám a Momentumot, mert nem lehetne, hanem az is lett.

A Momentumnak a szállodák és a kempingek fájnak igazán. Gyerekkoromban elég sokat táboroztam a tó környékén rosszabbnál rosszabb gyereküdülőkben. (Akkor persze még nem tudtam, hogy létezik ennél jobb is.) Nem is olyan rég pedig csak a kíváncsiság kedvéért betértem az egyik olyan felújított kempingbe, ahol jártam sok évvel ezelőtt. Először azt hittem, hogy eltévedtem és egy 4 csillagos szállodában járok. Modern, tiszta, rendezett és felszerelt nyaralóhellyé változott. El sem akartam hinni. A nyilas fiúknak ez fáj. Az ifjú komcsik egyszerűen nem tudják elviselni, hogy fejlődik az ország és ezt a fejlesztést magyar vállalkozók művelik.

A momentumosok haverjainak (Gyurcsányék) volt esélyük már bizonyítani. Az akkori MSZP-s gazdaságpolitika valahogy úgy nézett ki, hogy nem építünk, viszont mindent ellopunk. Az eredménye meglett. Államcsőd és forradalomhoz közeli állapot.

A momentumos akcióhoz pedig még annyit, hogy „imádom”, amikor ezeket a primitív húzásokat ünnepli a haladó sajtó. Azok a liberális újságírók örülnek Fekete-Győrék jelölgetős rongálásának, akik egyébként minden alkalommal kikérnek maguknak mindenféle listázást.

Nincs ma kártékonyabb eleme a magyar közéletnek, mint a Momentum. Ennek fényében kell hozzájuk viszonyulni.