Valami kretén filmet néztem az egyik nap valamelyik adón, aminek lényege az volt, hogy a főszereplő kis hölgyike szeretne bejutni a tévébe.

Nem bonyolult vágy, még csak nem is túlzottan bűnös (bár, ha úgy vesszük, teljesen felesleges, mert hát végül is ha bejut, mit kezd vele? Bent volt, megnézték, aztán hazamegy, és minden marad a régiben. A boltban nem adják neki olcsóbban kenyeret, és a vízdíja vagy közös költsége sem lesz egy fillérrel se kevesebb, mert tizenöt percig láthatta pár ember a fejét – ennyit arról a legendáról, hogy tizenöt perc hírnév mindenkinek kijár.)

Szóval be akar jutni a tévébe, de a csavar benne az, hogy hová? Valahová a texasi mittudomén melyik csatornába. Mert mi azt úgy hisszük, hogy van Amerika, és van ugye az a pár adó, amikre a hírekben hivatkoznak. A kis hölgyike nem így gondolta. Ő nem amerikai, ő texasi lakos. És a másik ország, a másik kultúra nem a belga vagy a holland. Nem, az az idahói meg a nebraskai, esetleg a wyomingi.

Sosem felejtem azt a pár hetet, amit ifjúkoromban a zebegényi rockerekkel töltöttem (a vasútállomás, a komp és a Mókus söröző bűvös háromszögében). Az „idegen” itt nem az amerikai vagy a holland volt. Fenéket. A szobi vagy a verőcemarosi rocker.

Az a szemét! Átjön ide és stíröli a helyi lányokat!

Komolyan gondolja valaki, hogy van olyan, hogy Spanyolország? Ezt rögtön felejtse el. Navarra, Kasztília, Aragónia, Baszkföld. Ezek léteznek. Meg Piemont, Nápoly és Velence. Megjegyzem, ezért volt csoda a Magyar Királyság. A Szent Korona birodalma. Az utazó csak ámult, hogy a Lajtától a Szerémségig és Mátyusföldtől Csíkszeredáig egy nyelvet beszél az úr és a paraszt, és egységes a kultúra és az identitás. Egy ekkora, hihetetlen nagy területen.

Amúgy még a csonka ország is nagy, egységes birtok a valós országokhoz képest. A valósakhoz, lásd Burgundia vagy Svábföld, mert Olasz- vagy Németország is csak egy mese.

Sok itt a felesleges dolog. A modern pótcselekvés. Ezen töprengtem, amikor a film végén leültem a gép elé, és elolvastam valami hírcsokrot. „Hárommilliárd év múlva a kvazárok és a Nap pályája....” Aha. Persze. Meg fekete lyuk, meg antianyag, meg Egyesült Európa, nagybetűs „ember” és le a rasszizmussal.

Állítólag minden ember egyenlő, nincsenek fajok, nincsenek rasszok, minden ugyanaz, de azért a feketét írjuk nagybetűvel, térdeljünk le, majd romboljunk le egy szobrot, amiért az fehér, miközben az előbb jelentettük ki, hogy rasszok és színek nincsenek, és kizárólag egy dolog létezik, a nagybetűs ember.

Hát jó. A Föld szerintem lapos és egy teknősbéka tartja a hátán. Hiszik? A kis hölgynek Texasban mindegy. És higgyék el, voltaképp Önöknek is.