Egyszer Molnár Gyula, az MSZP országgyűlési képviselője, korábbi elnöke azt mondta nekem a Parlamentben, hogy az ellenzéki politikusok a választási kampányban mondanak és ígérnek dolgokat, de valójában azokat nem kell komolyan venni. Hiszen egy esetleges hatalomra kerülés után rájönnek, hogy korábbi mondataiknak semmiféle alapja nem volt. „Távolról könnyű bekiabálni” – fogalmazott.

Szóval az MSZP egykori elnöke burkoltan elismerte, hogy nincs azzal semmi probléma, ha valaki mást ígér a kampányban, mint amit aztán tesz.

A beszélgetésünk akkor a stadionstopról szólt, amely Karácsony Gergely legfőbb kampánytémája volt az októberi önkormányzati választási kampányban, aztán győzelme után visszavett a tiltásból, lásd kispesti stadion.

Ellenzékből lehet hülyeséget mondani. Erre tökéletes példa Molnár Zsolt legutóbbi performansza. A szocialisták országgyűlési képviselője arról beszélt (mit beszélt? felszólított!) a sajtótájékoztatóján, hogy a kormány tegye ingyenessé az egyébként fizetős vízparti strandokat.

A gyakorlatban az ötlet azt jelenti, hogy mondjuk a Balaton északi partján található, túlnyomó többségben belépős strandokat ingyen látogathatná mindenki. Minő populizmus?! Ezt követően csodálom, hogy az kimaradt a javaslatból, hogy a szabaddá váló strandokon kötelező ingyenesen sört és sajtos-tejfölös lángost osztogatni az embereknek.

Egy dolgot nem értek. Április 4-e óta azt hallgatjuk az ellenzéki oldalról, hogy a kormány ki akarja véreztetni az önkormányzatokat. Ez volt az a nap, amikor Gulyás Gergely bejelentette, hogy a koronavírus gazdasági pusztításának helyreállításából mindenkinek ki kell vennie a részét. A kormányzat először saját magán spórolt, majd felére csökkentette a pártoknak járó állami támogatást, illetve a multik és a bankok különadóiból is a védekezést segíti. Az önkormányzatoknak a gépjárműadó bevételével kell hozzájárulniuk a közös teherviseléshez.

A hatalmas teher (legalábbis az ellenzék így festi le) valójában a legtöbb önkormányzat esetében nagyjából 1-2 százalékot tesz ki a teljes költségvetésből. Ezért a hiszti.

Erre az MSZP előáll egy olyan ötlettel, ami tényleg nehéz helyzetbe hozná a vízparti településeket.

Felhívtam Keszthely polgármesterét, hogy megtudjam, pontosan mekkora kiesést jelentene ez egy Balaton-parti város számára. Nagy Bálint elmondta, hogy Keszthelynek egy évben körülbelül 140 millió forint bevétele van a strandbelépőkből. Ebből az összegből üzemelteti a város a fürdőhelyeket, fizeti az ott dolgozók bérét és jut belőle karbantartásra is. Megtudtam azt is, hogy a széthiszterizált gépjárműadóból kicsit több mint 70 millió forint jön be évente Keszthelynek. Tehát az MSZP nagyszerű ötlete (csak) Keszthely esetében dupla akkora bevételkiesést jelentene, mint amitől jelen helyzetben elesik a város. De ez még semmi, ugyanis azt is sikerült megtudnom, hogy jelen pillanatban Keszthelyen folyamatban van egy strandfelújítási projekt, amely keretein belül a város 500 millió forintot kap fizetős(!) fürdőhelyeinek felújítására. Ha az MSZP ötlete megvalósulna, akkor Keszthely nagy valószínűséggel ettől a pénztől is elesne. És ez csak egy példa a számtalan közül.

Illetve fontos megjegyezni, hogy a fizetős strandok nem azért fizetősek, mert az önkormányzatok élvezik szívatni az embereket. Az elmúlt 10 évben a Balatonon (és egyébként a többi hazai tavon is) hatalmas fejlesztések történtek és történnek a mai napig. A legtöbb belépős strand európai színvonalú lett, ahol a víz mellett más szolgáltatásokat is kapnak a vendégek.

Persze értem én, hogy az MSZP már mindenbe belekapaszkodik, amivel legalább fikarcnyi politikai hasznot tud szerezni, hiszen ha nem találják ki ezt a baromságot, akkor nekem sem jutott volna eszembe írni róluk. Tényleg! Már kezdtem elfelejteni, hogy létezik olyan párt, hogy MSZP.

Jó érzés volt.