Emlékszem, az oviban volt egy szokás, hogy amikor valaki rossz fát tett a tűzre, és ezért számonkérték, akkor azzal terelte a saját felelősségét, hogy rákontrázott.
– Jenőke, a csendes pihenő alatt megint beszélgettél, és nem rámoltad el a játékaidat!
– Igen, Bea néni, de a Kocsis Kenéz meg bekakilt.

Ilyesmi emlékeim támadtak a haladó (és nem diktatórikus) sajtót nézegetve.

– Nahát, ez szörnyűség! – csapja össze a kezét a libsi véleménybuborékban vegetáló szerencsétlen, majd gyorsan körmöl valami sopánkodást az „Európa segíts!”, a „Le a gyűlölettel és Orbánt kötélre!”, a „Színek nem léteznek” – dehogynem, csak hát a valóság sosem érdekelte őket –, illetve a „Donáth Anna, kérjük, holnap többet árts az országnak, mint ma” nevezetű csoportokban. (Utóbbi nem tudom, hogy létezik-e, de ha lenne bennük vágy az őszinteségre, akkor valahogy így kéne elnevezni egy ilyen jellegű rajongói csoportot.)

Alapvető különbség a bal- és jobboldali ember gondolkodása közt, pontosabban alapvető különbség a bal- és jobboldali ideológia és gyakorlat közt, hogy a baloldal az emberek rossz tulajdonságaira épít, az emberek hitványságára alapozza hatalmát – leggyakrabban az irigységre –, a jobboldal meg mindig igyekszik valami előremutatót, valami nemest, valami önmagán túlmutatót is képviselni.

Ezért van, hogy rövid távon olykor bejön a bomlasztás, a társadalmi uszítás, de épp ezért képtelen hosszú távon fennmaradni bármilyen baloldali társadalmi kísérlet.

Nagyon is jól tudja az Index, hogy az emberek jelentős része meg sem nyit egy cikket (Kihallgatták a nőt, akit rendőrautóra tepertek, miután áthajtott a piroson, 2020. júl. 13.), hanem a címből kiindulva károg, morog, szentségel, uszít, kommentel és fröcsög. Mert azt lejjebb, a sorok közt, a handabanda közé ékelve ők is elismerik, hogy „a biciklis nő nem volt hajlandó magát igazolni, hiába kérték a rendőrök, végül egy valótlan személy adatait adta meg”, „az egyik rendőr a kerékpár kormányánál fogva visszatartotta a nőt, aki erre bal kézzel a rendőr felé ütött”, „a biciklis azonban folyamatosan ellenállt, és az intézkedő rendőrt combon rúgta” stb.

Ja, hogy közben történnek dolgok a világban? Hogy a nagy haladó társadalmi kísérlet ismét követeli az áldozatait? Hogy mondjuk Indianapolisban az utcán fejbe lőttek egy fiatal, fehér anyukát a BLM-aktivisták, mert azt merészelte mondani, hogy minden élet számít? Hogy most egy hároméves kisfiúnak nincs édesanyja?

Ugyan már. Ezt – ahogy a több tucat hasonló hírt – szépen majd nem írjuk meg, ellenben gyártunk egy jól hangzó címet, hogy mindenki lássa, az orbáni diktatúrában szörnyű élni, borzalmas, nem úgy, mint a haladó világban, ahová mi is vinnénk ezt az országot.

„Kihallgatták a nőt, akit rendőrautóra tepertek, miután áthajtott a piroson”.
– De Bea néni kérem, de a Kocsis Kenéz meg bekakilt!