A kutatás megállapítja, hogy az elmúlt évtizedekben rendszeressé váltak azon törekvések, melyek célja, hogy alapvető társadalmi viszonyokat változtassanak meg az állami főhatalmat gyakorló, legitim népképviseleti fórumok megkerülésével, kihagyásával. A szuverén államok pedig szépen lassan azt „veszik észre”, hogy hatalmukat, mozgásterüket és a nemzeti létük kereteit külső erők folyamatosan korlátozzák, csökkentik.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a tanulmány pénteki bemutatóján elmondta, hogy a kiszervezés egyik példája, hogy egyes államokban az alkotmánybírák megtarthatják párttagságukat.

Ez Németországban, Belgiumban, Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban és Szlovéniában is engedélyezett, Magyarországon azonban ez nincs így – fogalmazott Szánthó.

Elmondása szerint a jogállamiság kérdésében nem lehet egységes standardokról beszélni.

Ismertetése szerint az Orbán-kormány 2010 óta folyamatosan szembemegy a liberális korszellemmel és nem pusztán egy világnézeti harcról van szó, hanem a döntéshozatal-kiszervezés kérdéséről is.

– fogalmazott.

Szánthó Miklós szerint a koronavírus-járvánnyal bizonyossá vált, hogy egy globális veszéllyel szemben is még mindig a lokális eszközök bizonyulnak a leghatékonyabbnak. Emlékeztetett, hogy amikor tavasszal felgyorsult a vírus terjedése, egy ország sem arra várt, hogy mit mond majd az Európai Unió, az ENSZ vagy a Velencei Bizottság, hanem minden állam saját maga igyekezett azonnal cselekedni.

A politikai döntéshozatal kiszervezéséről elmondta, hogy a politikai irányítók egy része azt szeretné elérni, hogy a helyi, lokális szintről a döntéshozatal „szupranacionális entitások”, szuperstruktúrák kezébe kerüljön. A döntéseket ne helyi szinten hozzák meg, hanem egy ettől elszakadt szinten, ahol jellemzően már a legitimitás vagy áttétes, vagy „semmilyen”.

Ehhez különböző eszközök társulnak – mondta az igazgató.

Jogi szempontból az egyik legfontosabb eszköz a globális alkotmányjogi filmréteg létrehozása. Ez azt jelenti, hogy az állami alkotmányok mintájára megpróbálnak létrehozni egy olyan, inkább csak elvekben megtestesülő globális alkotmányt, amelyre mindig hivatkozni lehet, a szuverenitással szemben.

Példaként említette, hogy hiába rögzíti a magyar Alaptörvény az első biztonságos ország elvét – vagyis egy migránsnak csak akkor van joga menedékjogot kérelmezni, ha esetében Magyarország az első biztonságos ország – ,az uniós jogelvek nevében az Európai Unió Bírósága kijelenti, hogy ezek a jogelvek fontosabbak, amelyek a globális menedékjog pártján állnak és erre hivatkozva le akarják törni magyar szuverén törvényeket.

Szánthó Miklós szólt „demokráciasegély” eszméjéről is. Ennek értelmében az uniós források elosztását jogállamisági feltételekhez kötnék. Ez különböző nemzetközi szervezetek bevett eszköze, azt mondják, hogy csak abban az esetben adnak pénzt, ha azért cserébe az állam bizonyos ideológiai-világnézeti változtatásokat végrehajt a saját jogrendszerében.

A kutatás azt is megállapította, hogy bár a tankönyvszerű definíciója a nemzetközi jognak az államok közötti viszonyrendszerek szabályozása, egyre inkább látható, a nemzetközi jog már nem ezt a szerepet látja el, hanem az államok és a különböző nemzetközi jogelvek közötti relációkat szabályozza. Példaként említette, hogy a napokban a strasbourgi emberi jogi bíróság elítélte Bulgáriát, mivel a transzneműek nemváltoztatásának elismerésére vonatkozó szabályozása nem volt összhangban az emberi jogi egyezménnyel.

Szánthó Miklós szerint a döntéshozatal kiszervezésének három oldalát azonosították:

1. Az intézményi oldal. Ide tartoznak a nemzetközi szervezetek, a nemzetközi bíróságok, számos alkotmánybíróság, tanácsadó testületek (pl.: WHO, Velencei Bizottság) vagy NGO-hálózatok is. A migráció példájával élve elmondta, hogy a nemzetközi bíróságok különböző civil szervezetek által készített jelentések alapján döntik el, hogy melyik ország számít biztonságosnak.
2. Személyi oldal, vagyis a „jurisztokrácia”, amely egy szakértő elitet foglal magába, akik ezeknél az intézményeknél dolgoznak. Elszakadtak azoktól az államoktól, akik delegálták őket.
3. Az eszköz oldala, tehát az intézményrendszer és a személyi oldal mit használ fel, ez az „emberi jogi fundamentalizmus”, amely lényegében azt jelenti, hogy bármely emberi vágy joggá formálható, amelyet később érvényesíteni lehet államokkal szemben.

Molnár Balázs, a kutatás vezetője szerint Magyarországon még szabadon lehet gondolkodni ezekről a kérdésekről. A szuverenitás megcsorbítását Nyugaton még megkérdőjelezni sem igazán szabad. Elmondása szerint nem véletlen, hogy magyar kutatók meghívásokat kapnak nemzetközi konferenciára.

– szögezte le.

Molnár Balázs szerint a globális döntéshozatal képviselői felsőbbrendűnek tekintik a nemzetközi jogot. Elmondása szerint a módszerük az, hogy egyetemesen kötelezőként tálalnak bizonyos alapelveket, amelyeket sosem fogadtak el demokratikus úton. Példaként említette a globális migrációs paktumot, illetve a gendertanokat.

A teljes tanulmány ITT érhető el.