Szinte nem is emlékszem az elmúlt időszakban olyan évre, amikor nem Bécs lett a világ legélhetőbb városa. Ezen nem is kell csodálkozni, hiszen a GDP-t tekintve a világ 21. leggazdagabb országának fővárosa tele csodálatosabbnál csodálatosabb műemlékekkel, épületekkel, látnivalókkal, kulturális lehetőségekkel.

Bécs az Bécs, na. Nekünk, magyaroknak nem kell hosszasan bemutatni az osztrák fővárost.

Pontosabban nem kellett, hiszen ez a Bécs már nem az a Bécs, amely az emlékeinkben él.

2019-es adatok szerint Ausztria lakosságának már 20 százaléka migrációs hátterű, ami összesen 1,7 millió embert jelent. A bevándorlók leginkább a nagyvárosokat szeretik, ennek köszönhető, hogy a Bécsben élő lakosok 40 százaléka nem osztrák gyökerekkel rendelkezik. Illetve a trendeket az is tökéletesen mutatja, hogy a német fővárosban tanuló diákok közül minden másodiknak nem német az anyanyelve.

A számokat elnézve egyáltalán nem kell csodálkozni a bécsi folyamatokon. Június végére annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az osztrák főváros Favoriten kerületében élő török és kurd lakosság háborúba kezdett egymással. A kurdok a nők bántalmazása ellen kezdtek tüntetésbe, hozzájuk csatlakoztak a radikális baloldali Antifák is, majd a törökök megtámadták őket, köztük a szélsőségesen nacionalista Szürke Farkasok csoport is.

„Ha folyik is a vérünk, a győzelem az iszlámé” – ez a Szürke Farkasok egyik legismertebb harci jelszava. A szervezet legfőbb ideológiája, hogy a török nemzet minden felett áll. A Szürke Farkasok már a létrejöttükkor azzal kezdték, hogy mindent támadtak, ami baloldali. Lehet szó politikai pártokról, értelmiségiekről vagy újságírókról. Ezt látva egyáltalán nem meglepő, hogy minden erejükkel szembeszálltak Bécsben az Antifával.

Ez az egyik ellentét. Nemcsak az Antifa vonult utcára az osztrák fővárosban, hanem a kurdok is. A török-kurd konfliktusról pedig első körben annyit érdemes tudni, hogy 1984 óta zajlik és eddig majdnem 40 000 ember vesztette életét miatta. A kurdok saját államért, de legalábbis autonómiáért küzdenek (többek között) Törökországgal szemben. Legújabban már Bécsben is.

Az ausztriai török-kurd konfliktus olyan szintre jutott, hogy Sebastian Kurz kancellár behívatta a bécsi török nagykövetet, ugyanakkor a tüntetésekbe politikai haszonért beszálló Antifák ellen semmilyen lépést nem tett.

Az “Allah akbar!”-ozás során tucatnyi osztrák rendőr sérült meg. A zavargásokat elítélő Karl Nehammer belügyminisztert és Susanne Raab integrációs minisztert kommandósok védik, mivel életveszélyesen megfenyegették őket a török radikálisok. Ez még mindig Ausztria!

A világ legélhetőbb városa a török-kurd háború egyik legforróbb helyszíne lett. És eközben a nyugat-európai döntéshozók még mindig arról beszélgetnek és konferenciázgatnak, hogy mennyire sikeres az integráció.

A bevándorlók nem azon törik a fejüket, hogy éppen hova iratkozzanak be német nyelviskolába, hanem „anyaországuk” függetlenségért vagy éppen az elszakadás ellen tüntetnek/háborúznak.

Milyen integráció?

Sokszor jártam Bécs Favoriten kerületében, elég jól ismerem a városrészt. Az osztrák örökségből egyetlen tégla sem maradt, viszont az iszlám térhódítás mindenhol tetten érhető. A X. kerületben ugyanolyan piac működik, mintha mondjuk Erbilben lennénk. A lakók sem a kimért osztrák életet élik, hanem a harsány muszlimot.

Mit szólna hozzá Ferenc József, ha tudná, hogy egykori birodalmában 2020-ban az a legnagyobb probléma, hogy a törökök a kurdokat verik?!

Szép új világ!