„Feró eladta magát”. Ezt úgy pár havonta ellövik az utóbbi időben, meg hogy Fidesz-nyalonc. Mármint ellenzéki újságírók és lelkes kommentelők teszik ezt. Általában olyan emberek, akik Bárdos Deák Ágnes (Kontroll Csoport) Magyar Narancsban megjelent hatalomtámogató írásait, vagy Wahorn András (A. E. Bizottság) olcsó tévéshow-kban való ripacskodásait idegen érdekek mentén helyénvaló és természetes dolognak tartják.

Szóval Ferón gúnyolódik a 444 (pontosabban uszít ellene, bár vélhetően ez őt nem különösebben izgatja). Egy HVG-interjúból szed ki részleteket, s tálalja a közönség szája ízének megfelelően. („Nagy Feró szerint nem lehet Mészáros Lőrinc ellen lázadni, mert az csak egy tehetséges ember”, 2020. júl. 7.)

„Arra a kérdésre, hogy egy rendes rockzenésznek ez ellen tiltakoznia kell-e, mert hát mi köze az államnak a rockzenéhez, az énekes azt válaszolta, hogy…”

És itt álljunk csak meg.

A tipikus libsi hazudozás egyik visszatérő eleme, hogy „az állam” ne szóljon bele. Meg hogy valami „független” az államtól. (Ha igen, az jó, ha nem független tőle, az rossz, tehát áruló, eladta magát, blablabla.)

Holott így kéne nézni a dolgot:

Hatalmi erő ne szóljon bele! Hatalmi erőtől független. Így kéne megközelíteni, és ezt kéne mondani. Ne az állam ne szóljon bele, hanem senki. Tehát se cégek, se ideológiák, se külföldi alapítványok, se pénzemberek. Nem beszélve az idegen államokról.

De a libsik kizárólag „az állam” hisztit nyomják, mert ugye az állam, a magyar állam, azok mi vagyunk.

Épp ezért lefordítom, hogy mit akar a libsi: A magyar kultúrába ne szóljon bele a magyar állam, ellenben ugasson bele bátran akármilyen emberjogista külföldi szervezet, ugasson bele bármelyik világcég, ugasson bele bármelyik trendi ideológia, bármilyen hatalommal és befolyással bíró közszereplő, az nem baj.

De a magyar állam semmiképp.

Hányinger.

Szóval mit is mondott Nagy Feró?

„Ha működőképes rockzenét akarsz, annak valamilyen szinten, de mindig dörzsölődnie kell a hatalomhoz.”

Miért, nem így van? Na, ne szórakozzunk.

Ja, persze. Underground.

A Kexet szétszedték, vezetője külföldre szökött, ahol a tehetségtelenségig és érdektelenségig itta magát. Maradt pár felvétel, amikből egy mai fiatal nem is érti, hogy mi franctól ájultak el ettől annak idején. A P. Mobilnak évekig nem lett lemeze, és csak a hatalmas rajongótábor miatt jöhetett ki sok év késéssel az első.

A Beatricének egyáltalán nem lehetett lemeze, és kész röhej, hogy 3, azaz három szám miatt vette mindenki annak idején a Kisstadion-koncertlemezt, amiből egy Neoton-paródia, egy meg egy kissé uncsi, tehát marad a Jerikó. (És ezt is úgy, hogy két befolyással bíró sztárzenekar, az LGT és az Omega, a hónuk alá nyúlt.)

Ja, igen. A CPg kapott három év letöltendőt. A Közellenség zenekar valami másfél évet. A teljes magyar punk és new wave nulla lemezanyaggal rendelkezett a '80-as években, és az, hogy pár belvárosi alternatív tudott egyáltalán művészkedni, alternatívkodni, az annak volt köszönhető, hogy nem ebből éltek.

Lugosi Lászlónak a Beatricéből ebből kellett megélnie, el is ment a Dinamitba, amiért árulózták is piszkosul, holott a Dinamit második albuma nemzetközi összehasonlításban is egy mestermunka.

Szóval, mit is mondott Nagy Feró?

„Ha működőképes rockzenét akarsz, annak valamilyen szinten, de mindig dörzsölődnie kell a hatalomhoz.”

Ha működőképest akarsz! Mert az nem működőképes, hogy naponta igazoltat a rendőr, éveket teszel valamibe, de 50 emberen kívül senki nem ismer, és gyárban kell melóznod nyolc órában, hogy gitározhass hétvégenként.

Lehet persze ezt is. Művészetként működik. Sőt, az ember kalapot is emel, s megjegyzi, hogy „Hú, milyen nyers ez a gitár sound, milyen megalkuvásmentes”. Majd miután a zenekar feloszlott, belehalt, kikészült, utána megveszi limitált bakeliten a gyűjtő és felteszi a polcra.

Mondom, én is imádom ezt. Tisztelem is. Sőt, gyűjtöm. Csináltam is. De ez nem „működőképes”.

„Működőképes” az Európa-turné, a tévéinterjú, a poszter a tini kiscsajok falán. A zenekari póló, a CD-sorok az áruházban meg a rádióban sugárzott dalok. Ahogy a Whitesnake, a Depeche Mode, a Madness, vagy mittudomén... Billie Eilish csinálja.

Jut eszembe Madness. Eláruljam, mikor követtem ki a zenekart az Instagramon? Amikor a BLM-hiszti kapcsán felvillant az oldalukon a fekete négyzet.

Mert felvillant.

Ahogy a Black Sabbathnál is, meg mindenkinél. (Az Iron Maiden nem állt be a sorba, kalapot le.) Mert legtöbben nem merték megtenni, hogy ne villanjon fel. Mert ahhoz, hogy működőképes rockzenét gyárts, dörgölőzni kell a hatalomhoz, vagy legalábbis nem szembemenni vele. (Morrisey, a Smiths énekese, egyszer jegyezte meg, hogy „minél több a bevándorló Nagy-Britanniában, annál inkább eltűnik a brit identitás”, aztán évekig mosakodott, ami érthető is, ha rád sütik, hogy rasszista, nincs turnéd, nincs fellépésed, nem játszanak a rádióban, véged van.)

Mert ma ez a HATALOM, és ez a „beleszólás”, és ez az igazi „dörgölődzés”. Nem pedig az, hogy Nagy Feró szerint felesleges Mészáros Lőrinc ellen számot írni.

Kedves 444!

Volt gúny, amikor mindenki felsorakozott? Volt hiszti, amikor énekesek, színészek, rendezők, sportolók sorban siettek megfelelni, csatlakozni, egyetérteni és beállni a sorba? Amikor térdeltek, megalázkodtak és hamut szórtak a fejükre? A karrierért, a sikerért, a fellépésért, a pénzért?

Nem.

De Nagy Feró juj, mit mondott.

Elmentek ti a picsába!

Jut eszembe függetlenség.

Rengeteg ember a fogalom jelentésével sincs tisztában. Épp ezért – hátha pár naiv és idealista világmegváltó olvassa ezeket a sorokat – elárulok egy titkot.

Azt énekelni, hogy „Éljen a NER”, vagy arról dalolni, hogy „Vesszen a NER”, művészi szempontból és a függetlenség szempontjából teljes mértékben ugyanaz.