Tüttő Kata úgy járt, mint az éji bogár: nekiment a falnak és nagyot koppant...
2020.07.08. 13:10
Isteni kifejezéseket hoz a szöveg a jelenlegi Lánchíd-sagaval kapcsolatban. A »tékozló« önmagáért beszél, hiszen a baloldali vezetés az elmúlt kilenc hónapot nem a híd felújítására, hanem a kormány zsarolására fordították. A »böffent« pedig azért találó, mert legfrissebb nyilatkozatában olyat mondott, (böffentett) a budapestiek Katája, amitől csak kettéállhat az ember füle.
S mielőtt a pénzügyi büfit részleteznénk, szóljunk a Biblia iránymutatása alapján az angyalokról is. Mint köztudott, az angyalok Isten teremtményei, mi több, semmiféle megkülönböztetett tiszteletet nem igényelnek.
Ez jó, mert ha netán a következőkben az derülne ki, hogy a budapestiek makrancos Katája – hogy is mondjam finoman, füllentett és lebukott –, akkor a Biblia előtt sem kell bűntudatunknak lennie. Annál is inkább, mert a Biblia szerint a jó angyalok mellett vannak rossz angyalok is, akik nem segítenek az embereken, sőt. A bukott angyalokat démonokként vagy ördögként ismeri a kultúra világa. Lucifer is bukott angyal volt, a fény angyala, de miután fellázadt Isten ellen, ezért letaszíttatott a mennyből.
Isten ments, hogy ezek után valaki arra gondoljon, hogy a budapestiek makrancos Katáját bárki is szívesebben látná letaszítva a Lánchíd pilonjának legmagasabb pontjáról. Az viszont messzemenő figyelmesség lenne a részéről, ha nem kényszerítené rá az általa úgymond különlegesen tisztelt budapestieket, akiknek érdekei szolgálatáért él-hal, legalábbis ezt mondja, hogy nyilvános szavai után figyelmeztessék őt a szigorú valóság kemény betonfalára. Nehogy úgy járjon, mint az éji bogár, amely ugye nekiment, aztán nagyot koppan…
Abból ugyanis, hogy Tüttő Kata lett a Lánchíd első számú felelőse, egyáltalán nem következik, hogy a felújítás részleteinek legfőbb tudorává is vált egyben. Főleg, ha nem is ez a cél, hanem a politikai háborúzás fenntartása a 2022-ben megszerezni vágyott főhatalomért.
Miután ugyanis Orbán Viktor a parlamentben pecsétes papírral igazolta, hogy az Államkincstár szerint a főváros 180 milliárd forintnak megfelelő, bármikor mozgósítható, szabadon felhasználható értékpapírral rendelkezik, Tüttő – a magasból – ezt másképp látta. Az Átlátszónak adott nyilatkozatában gyorsan kiigazította a miniszterelnököt, nehogy már csökkenni véljék némelyek a főváros zsarolási potenciálját. Szerinte: „Az a 180 milliárd forint nem szabad pénz, mert áll vele szemben nagyjából 240 milliárd forint korábban eldöntött fejlesztési feladat, és lehívott hitel, nem is beszélve az egyéb infrastrukturális adósságokról.”
A baj csak az, hogy ez nem így van. Tarlós Istvántól tudható ugyanis, hogy valóban van 112 milliárd forint adóssága a fővárosnak, aminek részletezésétől most eltekintek. Ez pedig több elemből tevődik össze. Az egyik 2030-ban, a másik 2039-ben, a következők pedig 2044-ben, illetve 2049-ben járnak le. Addig kell őket visszafizetni. Ez így azt jelenti, hogy a főváros 408 milliárdos kiadási főösszegű költségvetéséből évente kevesebb, mint tízmilliárd forintot kell törlesztésre fordítania, ami finoman szólva is bakfitty.
Ugye, ugye, koppant Kata, mint az éji bogár!
Lehet, hogy az az ritka pillanat jött el, amikor a Lánchíd kapcsán egyetértek a bukott kvízmesterrel, a DK-s Vágó Istvánnal? Hollik István szóvivő azon kijelentésére, miszerint „A kormány átveszi a Lánchíd felújítását, ha a főváros vezetése még sokáig késlekedik”, így reagált: „Hát akkor uccu neki, hadd vegye!”
Mindenesetre a kommentelők jó része is ezt szeretné inkább.
Lehet, hogy jobban járna vele az ország? Akkor biztosan és jó minőségben készülne el a felújítás, s talán még az Alagút és a teljes Széchenyi tér rendbehozatala is beleférne, a kettes villamos aluljárójával együtt. Elég csak a csodálatosan megszépült Kossuth térre vagy a nemrég még a háborús nyomokat is magánviselő budai Vár folyamatos megújulásra gondolni.
Csak ugye a rend az rend. Az ember ritkán szokta bevállalni a szomszéd öröklakásának felújítását...