Várható volt, hogy a George Floyd halálával kezdődő antirasszista tüntetéssorozat Magyarországra is begyűrűzik. Éppen erre próbál most ráerősíteni a magyarországi baloldal. Azt azonban láthatóan nem mérik fel, mennyire nem szerencsés, hogy a nemzetközi trendekből eredő következtetéseket ráerőltetik a hazai viszonyokra.

A Black Lives Matter mozgalommal kapcsolatban a hazai politikusok közül először Karácsony Gergely nyilvánult meg. A főpolgármester a budapesti Churchill-szobor megrongálása kapcsán foglalt állást, és Facebook-posztjában azt írta, támogató empátiával követi az amerikai eseményeket és a Black Lives Matter mozgalmat. A főpolgármester, miközben elhatárolódott a szoborrongálástól, írását mégis azzal kezdte: „Úgy látszik, ma Budapesten berúgta az ajtót a történelem.”

Két nappal később csatlakozott a BLM-támogatókhoz a Momentum elnökségéből kiszoruló Donáth Anna is, aki tovább szőtte a történetet azzal, hogy a Black Lives Matter mozgalom szlogenjét Roma Lives Matter frázisra „fordította”, és rögtön meg is vádolta a magyar kormányt azzal, hogy cigányellenes politikát folytat. Donáth szerint a Black Lives Matter – és immáron Magyarországon a Roma Lives Matter – mozgalom a múlt bűneivel, az elvégzetlen feladatokkal szembesít minket.

A Momentum volt alelnöke nem sokkal ezután részt vett egy Illés Boglárkával, a Fidelitas elnökével folytatott vitán, mely vita során nem győzte hangsúlyozni, hogy a rasszizmusellenesség nem kormány vagy ellenzék kérdése. Valóban? Persze, tudjuk, a múlt bűneinek felemlegetése csak akkor lehet érdekes, ha annak nincs köze a baloldalhoz vagy újdonsült szövetségeseihez, a Jobbikhoz.

Az ítélet szerint az elkövetők kilenc helyszínen 78 lövést adtak le, 11 Molotov-koktélos támadást hajtottak végre, 6 ember, közülük egy ötéves gyermek halálát okozva ezzel, öten pedig súlyosan megsérültek. Nem zavarja, hogy pártja azzal a baloldallal szövetkezik, amelynek politikusai kormányzásuk alatt engedték, hogy a Jobbikhoz köthető paramilitáris szervezet, a Magyar Gárda cigánylakta településeken masírozzon szerte az országban, megfélemlítve azokat, akiket most oly vehemensen véd – egy Facebook-poszt erejéig.

Emellett érdemes megemlékezni a Jobbikról is.

Amely pártnak a korábbi elnöke egy skinhead csoport vezetője volt, akit elítéltek azért, mert súlyosan bántalmazott egy mozgásában korlátozott cigány embert (és igen, a magyar baloldal már az ő elnöksége alatt is a Jobbik kegyeit kereste). Amely párt korábbi képviselői olyanokat nyilatkoztak, mint hogy „ha megkérdezik, mi alapján döntöttem el, hogy ki a cigány, akkor azt fogom mondani, hogy fajtajelleg alapján”, továbbá „ha kitör a párzási időszak, akkor nincs megállás (…) és jobb lett volna sterilizálni”. De ugyanezen párt képviselői akarták Szibériába küldeni a bűnöző cigányokat is. És ha valakinek nem lenne nyilvánvaló, hogy ők megváltoztak – átöltözek, pontosabban –, az meg is érdemli, hogy a Fideszre szavaz.

Mindezek után kettőt tippelhetünk, hogy Donáth Anna szerint vajon melyik kormány a rasszista. Nyilvánvalóan az az Orbán-kormány, amelynek kormányra kerülése után egyik első intézkedése volt, hogy a Magyar Gárda működését betiltsa. Amely kormány úgy szigorította a Büntető törvénykönyvet, hogy ma már a rasszista indíttatású bűncselekményeket a korábbinál súlyosabb büntetési tétellel sújtják. Amely kormány Alaptörvényben rögzítette, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Amely kormány regnálása alatt több mint felére csökkent azoknak a családoknak a száma, amelyekben senkinek nincs bejelentett munkája, és amelynek fennállása alatt – a munkahelyek létrehozására fókuszáló foglalkoztatáspolitikának köszönhetően – Magyarországon felére csökkent a szegénységben élők száma az Eurostat adatai alapján is. Nem véletlen, hogy ezen társadalmi csoportok túlnyomó többségében nem az őket kizsigerelő baloldalt, és az őket vegzáló Jobbikot támogatják.

Miért áll ki mégis a magyarországi baloldal a BLM-tüntetések mellett?

Ez egy olyan kérdéskör, amellyel az USA-beli történésekre csatlakozva a baloldal már a 2022-es választásokra készül, és amely nem más számukra, mint egy politikai termék. Ezt maga Donáth Anna is elismerte a már említett vitában, amikor azt mondta: „Én azt gondolom, hogy a mi felelősségünk az intézményesített rasszizmusról beszélni, aminek a magyar megfelelője – miután nálunk fekete kisebbség nem él – nincsen, nincsen afroamerikai kisebbségi csoport Magyarországon. Ami az intézményesült rasszizmus magyarországi példája, azt a romákkal kapcsolatban lehet felhozni. Én így hoztam be, hogy a roma élet is számít. (…) Elindult egy globális mozgalom az intézményesített rasszizmus ellen. Beszélni kell, tabudöntögetni kell, ki kell mondani, hogy intézményesített rasszizmus létezik.”

Ez a néhány mondat tökéletesen leírja, hogyan is működnek ma a baloldali pártok Magyarországon. Ha már saját gondolatuk nincsen, akkor megkeresik a lehetőségét annak, hogyan lehet a nyugati társadalmi konfliktusokat átültetni a magyarországi viszonyokra. Ha pedig ilyenek itthon nem léteznek, akkor kínkeservesen is, de beleszuszakolják azokat a saját értelmezési keretükbe. Aztán kezdődhetnek a szobordöntögetések, baloldali irodalmárok és történészek elmagyarázhatják, hogy miért teljesen felesleges „kalapos, fegyveres bácsiknak” szobrokat állítani – legitimálva ezzel azokat az erőszakos cselekedeteket, amelyeket mi is nap mint nap láthatunk –, aztán egyszer csak azon kapjuk majd magunkat, hogy a történelmi nagyjainknak hűlt helye, a történelemkönyveinket átírták, és csak azok maradhatnak, akik méltónak találtatnak – általuk. Mint ahogy azt megcsinálták már egyszer minden magyar ember kárára. Emlékszünk? „Föl, föl, ti rabjai a földnek föl, föl te éhes proletár! A győzelem napjai jönnek, Rabságodnak vége már. A múltat végképp eltörölni, Rabszolga-had indulj velünk! A föld fog sarkából kidőlni, Semmik vagyunk, s minden leszünk!”

Fotó: Alapjogokért Központ