Horváth K. József: Lehet-e Donald Trumptól való elfordulásként értékelni az elnök kevésbé sikeres Oklahoma állambeli kampánynyitó beszédét?

Erdélyi Rezső Krisztián: A mainstream sajtó jó része bukásként festette le Donald Trump Tulsai kampánynyitóját. A republikánus fellegvárban – utoljára 1964-ben vitte el demokrata jelölt Oklahoma államot – megtartott beszéd hallgatósága valóban alatta maradt a Trump kampány elvárásainak, ezt azonban sokkal inkább lehet a koronavírustól való félelem, semmint a Donald Trumptól való elfordulás számlájára írni. Az állam a kevésbé fertőzöttek közé tartozik, ugyanakkor a regisztrált új esetek száma a gyűlés előtti napokban, addig nem látott szintre emelkedett.

HKJ: A kutatócégek ezzel együtt Biden győzelmét prognosztizálják…

ERK: Függetlenül a járvány alakulásától sokan igazolva látták abbéli meggyőződésüket, hogy az elnök immár el is vesztette a választást és gyakorlatilag borítékolható Joe Biden győzelme. Nincs olyan kutatócég, amelyik ne ezt prognosztizálná, eltérés legfeljebb az arányokban van. Óvatosságra intő jel viszont, hogy 2016-ban ugyanezek voltak a számok Hillary Clinton javára.

Trump viszont ugyanabban a csendes többségben bízik, amely egyszer már elnökké tette és jól tudja, hogy ezt a többséget nem az országos népszerűségi indexeken kell keresnie, hanem a republikánus fellegvárak mellett a rozsdaállamokban, ahol négy évvel ezelőtt meglepetésszerű győzelmet aratott. Ezen államok polgárainak pedig van is mit mondania: Pennsylvania olaj és gázipara több mint 10000 új munkahellyel bővült az elmúlt négy évben, a Ford pedig – elállva egy mexikói beruházástól – a délnyugat Michigan-i Flat Rockban bővítette gyárát. Ez a két állam együtt 39 elektort jelent, amit azonban a Demokrata Párt is pontosan tud. Ugyanitt ugyanis Biden kampánystábja vásárolt hatalmas reklámfelületeket, elköltve több millió dollárt.

HKJ: De miért is nem lefutott a választás, túl azon, hogy az elnök adott államokra építi a kampányát – hasonlóan 2016-hoz – egyes demokrata fellegvárakat figyelmen kívül hagyva?

ERK: Donald Trump a gazdasági növekedés mellett arra építi stratégiáját, hogy Bident a radikális baloldal jelöltjeként mutassa be. Ebben pedig két dologra építhet, bár direkt módon egyiket sem ő idézte elő. A Demokrata párt megosztottságára és a jelenleg zajló tüntetések által hosszú távon kiváltott hangulatra.

Obama egykori alelnöke egyfajta „jobb híján” jelölt, akit a Demokrata Párt radikális balszárnyához tartozók ugyanúgy nem kedvelnek, mint az elnököt és aki mellett az ő szemükben egyetlen érv szól: ő nem Donald Trump. Kisebb a médiavisszhangja, de képviselői és szenátori helyekért jelentős verseny folyik a párt hagyományos és magát progresszívnek nevező szárnya között. Olyan verseny, amelynek évtizedes demokrata ikonok eshetnek áldozatául.

A George Floyd halála után kirobbant – többségében nagyvárosokban zajló – tüntetéssorozat egyre kevésbé szól a rasszizmusról és egyre inkább a múlt eltörléséről, az anarciáról és a káoszról. A felmérések szerint ugyan a közvélemény több döntő többsége támogatja a békés tüntetéseket, de Washington, Grant vagy épp Jefferson szobrának ledöntése aligha ez a kategória. Azé a Granté az északi seregeket vezette a rabszolgatartó Dél ellen és azé a Jeffersoné, aki elnökként aláírta azt a törvényt, amely megtiltotta új rabszolgák behozatalát az Unióba.

HKJ: Sokan azt mondják, hogy a választási eredményektől függetlenül történelmi négy év következik az USA-ban. Miért?

ERK: A mostani elnökválasztás összességében a hagyományos Amerika és egy új társadalmi kísérlet közötti választás lehetőségét kínálja. A Demokrata Párt nagyvárosokara és kisebbségekre épített kampánya négy éve egyszer már elbukott. Ha Biden – aki szenátorként még a rendőrség megerősítését támogatta – nem tudja mozgósítani azokat a fekete szavazókat, akiket Obamának sikerült, de Clintonnak nem, akkor újra el fog. Ehhez persze az is kell, hogy a Trump szimpatizánsok, a jelenlegi médiaellenszélben is elhiggyék, amit 2016-ban: nyerhetnek.

Bárhogy is alakulnak a választási eredmények, történelmi négy év következik. A republikánusoknak győzelem esetén is fel kell készülniük egy Trump utáni korra úgy, hogy az elnök a maga képére formálta a pártot, a demokratáknak pedig dönteniük kell a radikális baloldal párton belüli megítéléséről.