Pedig ha venné a lapot a főpolgármester és gyurcsányista környezete, ha tényleg fontos lenne nekik az emberek akarata, akkor láthatnák, mennél inkább szembemennek a kormánnyal, annál jobban csökken a népszerűségük. Elég csak a járványban játszott szerepüket megnézni. De említhetjük a tegnapi lánchídi tüntikézést is. Itt is zsarolni akarták a kabinetet, mégis mintha erősebbre sikeredett volna azon tüntetők hangja, akik nem Karácsony mellett mentek ki a demonstrációra.

Szóval a budapestiek valódi akarata annyira nem számít náluk, hogy Csárdi Antal LMP-s parlamenti képviselő már egyenesen 25 milliárd forintot követel a Lánchídra, s maga Karácsony sem elégszik meg hatmilliárddal, amit a kormány Tarlós számára eredetileg is biztosított a munkálatokhoz, hanem már már tízmilliárdról delirál az ATV-ben.

Ez önmagában is egy sajátos, nyilvánvalóan a közvéleménynek szóló kommunikációs taktika, mert az általa negligált Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában megtárgyalható témákat Karácsony inkább az ATV-ben mondja el, mint az illetékes szakmai fórumon. Így ugyan több pénzhez továbbra sem jut, de legalább jobban lehet hergelni az embereket (már aki bedől neki) azt remélve, hogy a „budapestiek” majd tüntetéseket fognak szervezni az érdekében. Vasárnap kiderült, hogy ez nem nagyon fog összejönni.

És akkor nézzük a tényeket. Ahogy mondani szokták, a hülyék a túloldalon járnak. Emlékezhetünk, Tarlós úgy adta át Budapestet Karácsonynak, hogy 40 milliárd forint készpénz és 160 milliárd lekötött államkötvény állt rendelkezésre. Gulyás Gergely minisztertől tudjuk, hogy jelenleg is van 180 milliárd forint lekötött államkötvénye a fővárosnak. Ebből az a hitel, amire Karácsony oly szívesen hivatkozik 38,7 milliárd forint. Nehéz lenne tehát azt mondani, hogy főváros kötelezettségei meghaladják a lehetőségeit.

Orbán Viktor ennél egyszerűbben fogalmazott. „Tele vannak pénzzel, csak értelmesen fel kellene használni. Azok, akiknek döntéseket kellene hozniuk, kilenc hónapja szerencsétlenkednek, toporognak az ügy körül. Nehezen lehet azt állítani, hogy a fővárosnak ne lenne pénze a kötelezettségeire.”

Megjegyezhetjük, boldog lett volna az Orbán-kormány, ha 1998-ban vagy 2010-ben olyan állapotban vette volna át az országot, ahogy tavaly Karácsony átvethette a fővárost Tarlós Istvántól.

Az már csak hab a tortán, hogy miközben Karácsony feszültséget gerjesztve kevesli a pénzt és zsarolja a kormányt, addig a Városházára, a saját hivatalára ezermillió forintot van képe költeni.

Szóval úgy kell a Lánchíd ügye Karácsonynak, a baloldalnak, mint egy falat kenyér. Eszköz a mérhetetlen hatalomvágy kifejezéséhez.

Kis János is ki akarta enni az öreg Sarudyt a vagyonából Móricz Zsigmond Tragédiájában, de nem sikerült neki, megakadt a torkán és szomorú vége lett. Én ezt egyáltalán nem kívánom Karácsonynak, bár ez az ő magánügye. Felőlem annyit eszik, amennyit akar.

A budapestieké viszont közügy. Őket szolgálni kell, ahogy a főpolgármesteri eskü is kötelezi. Mint írja, a tisztséget „a magyar nemzet javára” kell gyakorolni, nem harci eszközként kell tekinteni rá. A nemzet javára kell gyakorolni a Lánchíd mihamarabbi felújításával, s más olyan fejlesztésekkel, amelyek Tarlósnál olyannyira természetesek lettek volna, hogy szót sem érdemelnének.