Olvasom a Trianonról szóló – gomba módra szaporodó – írásokat. A szerzők egymást múlják felül a vetélkedésben: ki tud szebbet, szívbe markolóbbat írni, megsajdítani a szívet, hadd fájjon.

Milyen szép, hogy mindenki szépet akar írni, pedig lehet, hogy csúnyát kellene.

Csúnyát kellene, mert a lélek száz éve háborog, nem talál megnyugvást. A száz éve itt rejtőző felháborodás követeli ki, hogy nem szép kell ide, hanem csúnya. Csúnyát kell mondani minden kib888szott kurvapecérre, akinek köze volt ehhez az egészhez. Magyarország és a magyar lélek megalázásához.

A kurva anyjukat!

Igazából ezt kellene mondani.

Aztán olvasom, hogy minden igaz magyar vissza akarja csinálni. Vissza akarja fordítani az idő kerekét, meg nem történtté tenni, vagy ha már megtörtént, visszacsinálni az egészet.

Csakhogy 2020-at írunk, nem 1920-at. A dolgok nem visszafelé vannak, hanem előre. Aki visszafelé néz, az elbotlik, nem jut előre. Nem vissza kell tehát csinálni, hanem előre kell csinálni. Száz év óta most először vagyunk abban a kivételes történelmi helyzetben, hogy előre csinálhatjuk. A lehetőséget erre nem megkaptuk, hanem mi harcoltuk ki magunknak, mi küzdöttünk meg érte. Az Orbán vezette jobboldal.

Olvasom azt is, hogy történelmi igazságtételre van szükség. Csakhogy a történelem nem igazságos vagy igazságtalan. A történelmet emberek csinálják. A kizökkent időt is csak az emberek billenthetik helyre. Mert persze értem, honnan jön a búsmagyar melankólia. Nekünk mindig csak leckét adott a történelem. Nekünk mindig meg kell valamit tanulni belőle, míg vannak szerencsésebb nemzetek, akik meg csak úgy sütkéreznek saját történelmi nagyságuk sugaraiban, mert ők Róma, vagy éppen a Német-római Birodalom, vagy egyszerűen csak ők a románok, akik Hunyadi Mátyást nagy román királlyá hamisítják maguknak. Nekünk meg más jutott. Halálhörgés, siralom, bú s kétség, vérözön s lángtenger, na meg persze a balsors. Aztán tanuljatok belőle valamit, fiúk!

A leckét, köszönjük szépen, megtanultuk. Nincs olyan, hogy fátum. Ékes bizonyítéka ennek az a tény, hogy ezer éve itt vagyunk, megvagyunk. Ha a sorson múlik, már nem lennénk. Vagy mi, vagy a fátum. Hát akkor már inkább mi. Mi maradunk.

Mi maradunk és a balsorsot jobb sorsra fordítjuk. Mert a sorsot nem elszenvedni kell, hanem alakítani. Ez hatalmunkban áll. Most különösen. Ideje leckét adni a történelemnek.

Jövőre 2021.