2018 decemberében az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) tagállamai világos többséggel, New Yorkban elfogadták az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésén a globális migráció kompaktját. A megállapodáscsomag hivatalos céljaként az együttműködés erősítését deklarálták annak érdekében, hogy a részes felek jövőbeli intézkedéseikkel „biztonságossá, rendezetté és szabályozottá” tegyék a nemzetközi migrációs folyamatokat.

A migrációs ENSZ-csomag megszavazásakor 152 ország képviselői támogatták, tizenketten ugyanakkor tartózkodtak, öt ország pedig elutasította a csatlakozást, közöttük az Egyesült Államok és Magyarország is. Az egyezmény elfogadásának folyamatából időközben kilépett többek között Izrael, Ausztrália, Ausztria, Bulgária, Csehország és Szlovákia is. Az „igen” szavazatok aránya nem volt meglepő, miután szakértői becslések szerint az ENSZ-tagállamok mintegy kétharmada – migrációs szempontból – inkább kibocsátó országnak számít.

A kompakt ellenzői azt szokták felhozni fő érvként, hogy a szerződés szembemegy a nemzeti szuverenitással, és előnyös jelenségként próbálja feltüntetni fel a népvándorlást, s a nyilvános viták és diskurzusok során lényegében megtiltja annak markáns kritikáját. További ellenérvként említhető, hogy nem tesz megfelelő különbséget a menedékkérők és a gazdasági bevándorlók között: ez egyrészt azt jelenti, hogy a nemzetközi migránsok jogait helyezi fókuszba (több mint negyvenszer szerepelő kifejezés a dokumentum szövegében az „emberi jogok” szókapcsolat), másrészt fogalomhasználatában nem különbözteti meg a migránsokat a jogi státuszuk alapján. Magát a migrációt gyakorlatilag alapjogként állítja be az ENSZ dokumentuma.

Az elmúlt időszak kedvezőtlen nemzetközi fordulatai csak megerősíteni látszanak azt a tényt, hogy az elmúlt fél évtized félresiklott uniós bevándorláspolitikája európai szinten, a globális csomag pedig immár világszinten eredményezhet veszélyes tendenciákat, újabb és akár erősebb migrációs hullámokat elindítva. A hatékony nemzeti fellépés útjába pedig a gyűlöletbeszéd eszközét kívánják állítani.

Az ENSZ-megállapodásban részt vevő államok megteremtik azt a szabályozási keretrendszert, amelynek alapján kiszélesíthetik a gyűlöletbeszéd (jogi) definícióját a gyakorlatban, és ezáltal kriminalizálni fogják a migrációról szóló kritikus közösségi beszédet, álláspontokat a különböző véleményfórumokon. Aki tehát a bevándorlást kritizálja, azt nem pozitív folyamatnak ismeri el, és erről szóló nézeteket, tanokat kíván terjeszteni, az számítson rá, hogy tette bűncselekménynek fog számítani.

A cenzúra például Németországban 2018 januárjától életbe is lépett: ekkortól ugyanis a nagyobb közösségi oldalakon – mint a Facebook, a Twitter vagy a Tumblr – törvényi szabályozás korlátozza a gyűlöletbeszédnek nyilvánított vélemények közlését, pedig a közösségi oldalakon a felhasználók azelőtt is jelenthették a rendszernek a rosszindulatú, uszító, gyűlöletkeltő tartalmakat. A hatósági monitorozás gyakorlata mellett ekkor a német igazságügyi minisztérium honlapján is lehetőséget biztosítottak a gyűlöletbeszédről szóló lakossági bejelentésekhez.

A probléma a világ legbefolyásosabb internetes közösségi platformjait szorosan érinti; például a „Facebook-alapelvek” sokan meglátása szerint csupán deklaratív szinten maradnak „neutrálisak”, a gyakorlatban azonban ideológiailag nagyon is motiváltan alkalmazzák őket, és minden, a liberalizmustól és szélsőbaloldali tartalmaktól eltérő nézetrendszert üldözni kívánnak vele.

A probléma mind az ENSZ, mind a német törvényhozók döntése kapcsán az, hogy túlzottan kiszélesíti, ezáltal bizonytalanná teszi a gyűlöletbeszéd fogalmát, és lényegében ellehetetleníti a komoly össztársadalmi kérdésekről szóló nyilvános diskurzust. Ez a személet régebb keletű, és alapul veszi az Európa Tanács miniszteri bizottsága által 1997-ben kiadott ajánlást, amely a gyűlöletbeszéd fogalmáról született. Az Európa Tanácsban akkor megszületett definíció szerint a gyűlöletbeszéd fogalma „minden olyan véleménynyilvánítást magában foglal, amely terjeszti, ösztönzi, elősegíti vagy igazolja a fajgyűlöletet, az idegengyűlöletet, az antiszemitizmust vagy az intolerancián alapuló gyűlölet más formáit, beleértve azt az intoleranciát is, amely agresszív nacionalizmuson, etnocentrizmuson vagy a kisebbségekkel, bevándorlókkal és a migráns hátterű személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésen és ellenségességen alapul.”

Az ENSZ migrációs kompaktja által a migrációs „gyűlöletbeszéd” ellen indított politikai boszorkányüldözés megfojtja a véleményszabadságot, és a társadalmi kibeszéletlenség révén éppen Európát, a migrációs tekintetben legsérülékenyebb, elöregedő és kétségkívül természetes fogyástól sújtott öreg kontinenst fogja még védtelenebbé tenni. Az illegális és tömeges migrációval szembeni közéleti és magánvéleményeket, megnyilvánulásokat üldözni fogják a közösségi és a hagyományos médiában, valamint a politikai közbeszédben egyaránt, ezzel csak táptalajt adva a társadalmi feszültségek fokozódásának, közben azt a hamis látszatot is keltve, hogy a migráció kritikusai jelentenek veszélyt az európai polgárok biztonságára vagy éppen megélhetésére. A szervezet főtitkára a napokban újabb – meglehetősen egyoldalú – kritikát fogalmazott meg a gyűlöletbeszéd terjesztőivel szemben – külön nevesítve a bevándorlókat és a menekülteket mint hamis összeesküvés-elméletek áldozatait –, és felszólította a „civil társadalmat”, hogy vegyenek részt a velük szembeni küzdelemben. (Ennél 2020 elején a Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) tovább ment, amennyiben lehetővé kívánja tenni, hogy a civil társadalmi szervezetek (NGO-k) biztosíthassanak a jövőben az emberek számára a gyűlölet-bűncselekmények bejelentésére lehetőséget.)

Guterres álláspontját ugyanakkor határozottan cáfolja az a tény, hogy nagyobb arányban betegedtek meg a svédországi kisebbségek tagjai a koronavírus okozta fertőzésben, mint a többségi társadalom tagjai, derül ki a hivatalos adatok elemzéséből.

A világszervezet egyébként 2019-ben gyűlöletbeszéd elleni stratégiát hirdetett, meghatározva magát a fogalmat az alábbiak szerint: olyan személyekre vagy csoportokra utaló támadások vagy pejoratív vagy diszkriminatív nyelvhasználat, amely vallásuk, etnikai hovatartozásuk, nemzetiségük, faj, szín, származás, nem vagy más identitási tényező alapján bélyegez meg. Noha az akkori dokumentum említi a keresztényüldözést, a főtitkár által legutóbb előadottak kizárólag a muszlim vallási közösségek védelmét szorgalmazták. Az pedig minimum naivitásra utal António Guterres részéről, hogy a közösségi médiumokat felszólítja, hogy a káros, sértő tartalmakat objektív megítélés alapján kiszűrjék és eltávolítsák, hiszen azt látjuk, hogy e körben például sem az őshonos nemzeti kisebbségek, sem a világ számos pontján jelen lévő keresztény közösségek, de újabban a zsidó valláshoz tartozó hívők melletti kiállás sem nevezhető kifejezetten intenzívnek vagy éppen hatékonynak.

A fentiek alapján ezért minden felelős nemzetállami vezetés és patrióta szellemi alapon szerveződő kormányközi, nemzetközi összefogásnak el kell ítélnie ez a káros folyamatot, hogy a jövőben is lehetséges legyen a migrációpárti és nemzetállam-ellenes, külföldről finanszírozott NGO-hálózatok tevékenységével, és legfőképpen a tömeges, masszív migráció fizikai veszélyével szembeni erős és határozott fellépés.