A parlament kedden politikai nyilatkozatban utasította el az isztambuli egyezményhez való csatlakozást, a baloldali képviselőnők pedig közös tiltakozásba kezdtek. Ahogy megszokhattuk tőlük, nem az érvelésbe, hanem a hisztérikus vagdalkozásba ölték inkább az energiát.

Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője szerint Orbán Viktor, Kövér László és a kormánypártok háborút indítottak a nők ellen. Szerinte ugyanis ezzel a döntéssel elvették annak lehetőségét, hogy hatékonyan lehessen fellépni a nők és a gyermekek elleni erőszak ellen. Varga-Damm Andrea, a Jobbik képviselője ennél még messzebbre ment: szerinte a Fidesz-KDNP módszere az, hogy amikor nincs igaza, akkor „bánt, megaláz, üt”, és mindent elkövet annak érdekében, hogy „lejárassa, megsemmisítse” azokat, akiknek igazuk van. Szerinte a kormánypártoknak az a bajuk, hogy az Országgyűlésben vannak nők, mert a nők minden nap tükröt tartanak eléjük. Varga-Damm szerint a kormánypártok hatalomgyakorlásának „legfontosabb eszköze a női nem lejáratása”.

Gurmai Zita szerint a Fidesz egész egyszerűen hazudik, amikor olyan kijelentéseket tesz, hogy a magyar állam megvédi az erőszak minden áldozatát. Szerinte ugyanis a magyar állam nem védte meg a hatgyermekes Orosz Bernadettet, ahogy nem védte meg Szilágyi István színművészt sem, akit „saját gyermeke vert”. Gurmai aztán javaslatokat tett, hogyan lehetne az abúzusprevenciót a leghatékonyabban végezni: önálló költségvetési alap létrehozását javasolta, valamint azt, hogy növeljék az iskolapszichológusok számát, építsék be a Nemzeti alaptantervbe a családon belüli erőszak elleni fellépést, képezzék a témában a rendvédelmi és igazságügyi dolgozókat, erősítsék meg a jelzőrendszert és az anyaotthonok kapacitását, valamint indítsanak több vizsgálatot hivatalból. Bár a javasolt területeken már történtek fejlesztések és intézkedések, ez láthatóan nem érdekli a képviselőnőt, ahogy az a tény sem, hogy a prevenció önmagában nem elég az abúzus elleni harcban.

Ami a hangulatkeltést illeti, Vadai Ágnes túltett képviselőtársain: áldozatszerepbe bújt, szerinte az elmúlt hetekben többször is verbális erőszaknak voltak kitéve a parlamentben, de számonkérte a kormánypárti képviselőket amiatt, mert azok közösségi oldalain szerinte az látható, hogy az ő szavazóik is „egyre inkább erre az útra tévedtek”. Szerinte a verbális erőszak gyakran torkollik fizikai erőszakba, a baloldal azonban nem szeretné, ha az ország egy olyan úton indulna el, ahol meg lehet verni azokat, akik mást gondolnak a politikáról, az egészségügyről vagy az oktatásról. Hogy miből gondolja azt, hogy ezt bárki is szeretné, az rejtély, mindenesetre kezdeményezte, hogy a baloldali politikusok újra nyújtsák be az isztambuli szerződés ratifikálásáról szóló korábbi javaslatukat.

A baloldali képviselőnők mostani felszólalásaik során csak azt hagyták figyelmen kívül, amit a kormánypárti képviselők az Isztambuli Egyezmény kapcsán eddig minden egyes alkalommal világossá tettek:

A baloldal, a hisztériakeltő képviselőnőivel az élen akarja azt a látszatot megteremteni, hogy aki elutasítja az isztambuli egyezményt, az nőgyűlölő. Pedig jobban tennék, ha a hangulatkeltés helyett végre tennének is valamit a nők elleni erőszak ellen, az abúzus ugyanis nem ismer sem pártot, sem színt, sem gendert. Utóbbiért küzdeni a bántalmazott nők kárán pedig mi más, ha nem abúzus?