Ma mindenki a járvány utáni világ alapkérdéseit fürkészi. Folytatható-e a korábbi életünk? Ha nem folytatható, hogy fogunk akkor élni? Vagy éppenséggel, mit is jelent szépen élni?

Alapkérdéseket feltenni azt jelenti, visszamegyünk a kezdetekhez.

De mi is az a kezdet?

Ha a dolgok körben forognak, akkor a kezdet vég, a vég pedig kezdet is. Feltéve, ha nem a progresszíveknek van igazuk, miszerint a világ nem körben forog, hanem előremegy, azaz fejlődés van, egyre többet tudunk tehát a dolgokról és a ma filozófusai okosabbak a régi kor bölcselőinél. Például egy Fukuyama sokkal okosabb, mint amilyen okos, esetleg bölcs Platón volt. Hát, nem tudom...

Közbevágás: mintegy húsz évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni Eric Voegelin politikai filozófiájával, de azt hiszem, csak most kezdem sejteni, hogy mit is akart tulajdonképpen mondani azzal, hogy a politikai filozófia lényegileg tudatfilozófia is egyben, és hogy a kulcs az emlékezés (Anamnésis).

Ahhoz, hogy túllépjünk a krízisen, nem kell semmilyen új dolgot kitalálnunk, csak emlékezni kell arra, amit egyszer már tudtunk. Vissza kell nyerni a perspektívát. Azt a perspektívát, amivel a klasszikusok még rendelkeztek. (Ez azt is jelenti, hogy a modernitás nem kitágította, hanem valójában összeszűkítette a horizontot.)

Működésbe kell hozni a tudat, az emlékezés munkáját, hogy visszanyerjük a perspektívát. Fel kell tennünk az első kérdéseket: Mi a jó élet? Mit jelent szépen élni?

Ezek a klasszikus politikai filozófia alapkérdései.

A klasszikus filozófiai reflexió ott kezdődik, hogy egy dologról megtudjuk mondani, hogy mi az a dolog, mi a természete, ezáltal megkülönböztethetővé válik más dolgoktól, amelyeknek meg más a természetük. Létezik tehát noetikus heterogenitás. Értelmi képességeink révén belátjuk, hogy a dolgok különbözőek.

A reflexió tehát ott kezdődik, ahol különbséget tudunk tenni. Végső soron tehát különbséget tudunk tenni lényeges és lényegtelen, nemes és alantas, jó és rossz között.

Az emberek különbözőképpen húzzák meg ezt a vonalat, de a vonalak sokfélesége nem érv azzal szemben, hogy van-e egyáltalán vonal.

Mintha ezt elfelejtettük volna.

Ideje emlékeznünk.