Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Pedig közéjük is lőhetett volna

Pozsonyi Ádám

2020.04.24. 20:56

Pozsonyi Ádám a 888-on!

„Százötven éve, 1870. április 22-én született Vlagyimir Iljics Lenin, akinek nevéhez az elmúlt száz esztendőben annyi dicsőítő és gyalázkodó jelzőt ragasztottak. Csehovi hangulatú orosz nemesi családba született, s a magánéletében mindvégig megmaradt a polgári szokások és magaskultúra hívének. Tizenhét éves volt, amikor rajongva szeretett bátyját. Alekszandert összeesküvőként felakasztották a cári hatóságok. Ettől kezdve a cárizmus halálos ellenségének számított, és harminc évvel később döntő része volt annak véres bukásában. Egy ideig együtt politizált az orosz szociáldemokratákkal. De felismerte, hogy az orosz munkásosztály gyenge – nemcsak a Marx által megjövendölt proletárforradalomhoz, hanem még a nyugat-európai típusú munkásmozgalom megerősödéséhez is.

Legfontosabb politikai invenciója a forradalmi élcsapat elméletének megalkotása, s aztán a tényleges létrehozása volt.(…) Ebben rejlett sikerének titka. Ez a szervezett élcsapat vezette győzelemre 1917 őszén a bolsevik fordulatot, és nyerte meg aztán a szegényparasztság mozgósításával a polgárháborút a jobban felszerelt fehér és antant csapatokkal szemben.”

Nem, ez a szöveg nem 4673-as számú Galván Tivadar általános iskola tornatermében hangzott el 1975-ben a november 7-i ünnepségen, amikor is a felsősök ott álltak szép piros nyakkendőben, sípokkal és rajzászlókkal, az alsósok pedig már átvették az ajándékkönyveket – Katajev: Távolban egy fehér vitorla –, s az új kolléganő, Nagy Ida kartársnő, a biológiatanár, ott állt az emelvényen, közvetlenül a falra erősített hungarocell békegalamb és a vörös drapéria alatt, s Halász elvtárs, az iskolaigazgató megpróbált sunyin a szoknyája alá nézegetni.

Nem, ez nem egy ’75-ös emlék a múlt évezredből, hanem a Népszava április 22-én megjelent cikke, pontosabban abból egy idézet. (Lenin, 150, szerzője Hegyi Gyula volt európai parlamenti képviselő.)

Igen, ebben az orbáni diktatúrában, ahol az elnyomott haladók rettegnek, simán belefér egy kis Lenin-dicsőítés. Mert ez az, ne finomkodjunk. Az írásból ugyanis kiderül, hogy Vlagyimir Iljics egy jólelkű és művelt, idealista ifjú volt, akit a fehérek bántottak, s erre ő szembefordult az elnyomással. Halász elvtárs, ott '75-ben minden bizonnyal megtapsolta volna, miután végzett az új kollegina bájainak mustrálásával, majd felszólította volna az egybegyűlteket, hogy álljanak fel, s énekeljék el együtt az internacionálét.

Nagyon megy most européereknél ez a Lenin-dolog. Nem is szabad túlzottan csodálkozni a dolgon. Ha az úgynevezett néppárti Juncker Marx-szobrot avathat, akkor a Népszavába igazán befér a szifiliszes gyilkos magasztalása. Még akkor is, ha ez egyébként tételesen bűncselekmény. Aminek következményének kell lenni, de tudjuk, hogy nem lesz.

De miért is lenne? Hisz így tudja mindenki. Ez az, ami eljut az emberekhez.

„Vlagyimir Iljics Uljanov, mozgalmi nevén Lenin[* 1] (oroszul: Влади́мир Ильи́ч Улья́нов Ленин; születési neve Vlagyimir Iljics Uljanov – meghallgat; Szimbirszk, 1870. április 22. [a régi orosz naptár szerint április 10.] – Gorki, 1924. január 21.) orosz ügyvéd, kommunista forradalmár, a Szovjetunió első vezetője, marxista gondolkodó, a leninizmus névadója és a 20. századi történelem kiemelkedő hatású alakja” – írja a Wikipédia.

Ha az átlagember valamit meg akar nézni, hova fordul elsőként? A Wikipédiához. S mit talál ott? Ezt. Meg még ezt is:

„Az 1917-es októberi forradalom után széles körű reformokat vezetett be, nagy szerepe volt az első világháborúból való kilépésében. (…) A Szovjetunió egyik legbefolyásosabb és legnépszerűbb vezetője volt, azok közül is sokan rajongtak érte, akiknek nem kedvezett az általa követett politikai irányvonal. Hatalmas sikereit többek között intelligenciájának, karizmatikus személyiségének, kiváló szónoki tehetségének és filozófiai jártasságának köszönhette. Oroszországban, a volt tagállamokban és egyes keleti országokban is hatalmas személyi kultuszra és népszerűségre tett szert.

Mondom, ez az ember egy sztár. Egy zseni. A népek imádják. Biztos, nem 1975-van, és ezeket nem Halász elvtárs olvassa fel a tornateremben?

Már csak a labdás epizód hiányzik, mikor a srácok odarúgták a bőrt, de Lenin rendes volt, mert visszaadta a labdát. Pedig közéjük is lőhetett volna.

Az mondjuk hiányzik az írásból, hogy Lenin egyszerre két nővel élt együtt, nem épp a szocialista erkölcs talaján állva, s Nagyezsda (Nágya) mellett Inessza Armand – aki maga is házas, két gyerekkel – kerül igen közel hozzá. (A hölgy korábbi szeretője tulajdon férjének a testvére.) Hat évig élnek hármasban, s a nő még arra a bizonyos leplombált vasúti szerelvényre is követi, ami Oroszországba szállítja vissza. Ez talán még Halász elvtárs számára is sok lenne, bár, mint tudjuk, a kommunisták más anyagból vannak gyúrva. (Lehet, Halász elvtárs nem volt elég jó marxista.)

Mondjuk a cikkből – mind a Népszava, mind a magyar Wikipédia – az is hiányzik, hogy már 1918-ban, Lenin hatalomra jutásával megkezdődött az egész Szovjetuniót behálózó kényszermunka- és rabszolgatáborok kiépítése.

Megjegyzem, a jobboldalon egyetlen ember nincs, aki rámenne arra, hogy legalább a Wikipédia szócikkeit kicsit megszerkessze? Komolyan, az ember esze megáll.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére