Ha már saját kútfőjükből nem képesek ugyanis a közvélemény számára vonzó témákkal felhívni magukra a figyelmet s általa szimpatizánsokat gyűjteni, akkor örömtől repesve nyomban felpattannak saját tehetetlenségük talapzatára, hogy a kormány általuk negatívnak vélt intézkedéseit szapulva reflektorfénybe helyezzék magukat.

Erre az egyik szomorú példa az a Szarvas Koppány Bendegúz józsefvárosi momentumos képviselő-nagyszerűség, akinek úgy kellett ez a járvány, mint egy falat kenyér. Alig várta már, hogy elsüthesse alávaló beszólását a Fidesz járványkezeléséről, mondván: „megdolgoznak a fiúk a lámpavasért!” Az egykor a DK ifjúsági szervezetének elnökeként regnáló Bendegúz másfél éve azzal igyekezett a népszerűség ormait ostromolni, hogy az ellenzék Országház előtti tüntetésén megdobálta a rendőröket és könnygázt fújt rájuk. Bár ezeknek a megnyilvánulásoknak leginkább népszerűségcsökkentő következményei vannak, ennek ellenére kényszeresen megy tovább a gyűlölet szekere a sorosista anarchisták, Saul Alinsky és Szrgya Popovics által kikövezett úton. Ha ló nincs, szamár is jó alapon. Mily kár, hogy nekik lovuk soha nincs…

Most ugye a járvány jött kapóra. Az amúgy is az ügy köré összpontosuló társadalmi közfigyelmet saját célra próbálják privatizálni. A Momentum a dudaszóra áthangszerelt szovjet indulóra demonstrálva akarja megmutatni hétfőn a Clark Ádám téren, milyen is a bunkócska, az eleven fa gircses-görcsös ága. A „Kürtöld világgá – nemet mondunk a Kásler-tervre; dudálj, hogy a Várban is hallják!” – mondják az akciójukról.

A Kásler-terv ellen szerveződik a tiltakozás, azon Kásler-terv ellen, ami valójában nincs is. A járvánnyal kapcsolatos intézkedésekért ugyanis nem az egészségügyet is felügyelő miniszter, hanem az operatív törzs a felelős. Más kérdés, ha valaki az operatív törzs döntéseinek nem tesz eleget s az történetesen egészségügyi vezető, akkor a szakminiszternek van joga őt felmenteni hivatalából. Ami nem jog, hanem kötelesség, hiszen vészhelyzetben nincs helye mérlegelésnek. Ez normáliséknál kétszerkettő…

A nagyszerű momentumosok ennek a válsághelyzetben megkerülhetetlen vastörvénynek az ellentmondás nélküli alkalmazását vonják kétségbe, gonosz és embertelen lépésnek minősítve mindazt. Ami természetesen nem igaz, minden rászorult megfelelő ellátás mellett marad kórházban vagy szállítják haza, de arra jó, hogy ürügyül szolgáljon egy dudafesztiválra. Persze, ha ne adj' Isten közben beüt a tömeges fertőzés, s az egészségügyi rendszer éppen az ő ostobaságukra hallgatva nem tudna elegendő kórházi ágyat biztosítani a fertőzötteknek, akkor majd azért tüntetnének. Miközben Olaszországban, Spanyolországban az elhunytak tömegeivel nem tudnak mit kezdeni, koporsók sokaságát kénytelenek hűtött kamionokban tárolni.

Magyarország szakembereinek, kórházi vezetőinek, tudósainak legkiválóbbjai gyűltek össze az operatív törzsben és az akciócsoportokban, hogy a legkevesebb áldozattal járó legjobb megoldást keressék ki az országnak. Ami az eredményeket figyelve eddig sikerült is.

Eközben a Momentum és mögötte az egész ellenzék – mert ugye senki nem emelte fel a szavát a lámpavasazás, a dudakoncert ellen a Gyurcsánytól kezdve Szabó Tímeán át Jakab Péterig húzódó táborból az alja föllépéseik ellen – saját népszerűségét, 2022-es választási szereplését építgeti. Úgy tesznek, mintha jó emberek lennének, miközben egyáltalán nem számít nekik, hányan vesztik életüket a járvány miatt. A 2008-as válság megmutatta, hogy Magyarország volt az egyetlen krízis érintette állam, amely egy gyufaszálat nem tett keresztbe a vesztesek megsegítéséért.

Egyébiránt aki még Kásler Miklós intézményvezetői időszakában arra kényszerült, hogy az Országos Onkológiai Intézetet ilyen-olyan okból felkeresse, az pontosan tudja, milyen feltűnő és megkülönböztetett humanitással bántak ott a betegekkel. A szakorvosoktól kezdve az ápolókon keresztül a nővérekkel bezárólag mindenki.

Akkor nem volt választás. Így lámpavas és dudakoncert sem.

Vajon miért?