Ayisha Osori az Nyílt Társadalom Alapítványok nyugat-afrikai részlegének ügyvezető igazgatója azt üzeni, hogy a kormányoknál a „civilek” hatékonyabbak a koronavírus-járvány visszaszorításában (is.) Egy másik vélemény szerint a cél vélhetőleg ebben az esetben is a gazdasági befolyásszerzés.

A COVID-19 világjárvány első megerősített esete februárban sújtotta a Szaharától délre fekvő Afrika partját. A Nyugat-Afrika politikai, társadalmi és gazdasági struktúráit fenntartó fikciók feltárására teszünk kísérletet.

A régióban több mint 7000 bejelentett koronavírusos esetről tudnak. Mindenki számára ismeretes az egészségügyi rendszer számos korlátja, a kormány elégtelen képessége a polgárok együttműködésének mozgósítására, és a pénzeszközök rendelkezésre állásának hiányos állapota a pandémia legyőzéséhez szükséges válasz finanszírozására.

Mivel mindenkinek az a szándéka, hogy reagáljon és felkészüljön egy esetleges rosszabb helyzetre, fontos feltenni a kérdést a szerző szerint: mi lehet a civil társadalom szerepe?

A civil társadalom fogalma eredendően Arisztotelész politikai társadalom fogalmából ered – a koinonia polotiké görögről latinra fordítva societas civilis, magyarul pedig a civil társadalom. A társadalom nagyobb embercsoportot jelöl, akik egyfajta rend szerint együtt élnek. Három eleme van, amelyet a civil társadalom szempontjából elengedhetetlennek tartanak: az államtól való autonómia; kölcsönös függőség az állammal; az értékek, az eszmék és az életmód pluralizmusa.

Ezek az elemek útmutatást adnak, hogy milyen feladatoknak kell tenni a világjárvány okozta kialakult helyzetet illetően: fokozzák az államok és az állampolgárok közötti együttműködést, miközben megőrzik azokat az értékeket, amelyek egy jól működő társadalom alapját képezik. Három olyan terület van, amelybe a civil társadalomnak be kell fektetnie. Az adatokkal, információkkal és ajánlásokkal felfegyverzett civil társadalomnak be kell vonnia a kormányokat a leginkább veszélyeztetett személyek elszigetelésének lehetőségeire.

Már tudjuk, hogy a vírus járulékos költségeket jelent az időskorúak és a nem megfelelő egészségi állapotú személyek tekintetében. Tudjuk, hogy a sűrűn lakott és szegényebb társadalmakban, például Lagosban, ahol a 20 millió ember becslések szerint 66%-a nyomornegyedben él, a fizikai távolságtartás lehetetlen.

Nyugat-Afrika milliói napi 2 dollárnál kevesebb pénzből élnek, és naponta kell megkeresniük azt az összeget, amiből meg tudnak élni. A kormányok nem tudnak gondoskodni minden olyan állampolgárról, akik napról napra élnek. Azt is tudjuk, hogy a nem megfelelő kormányzati ellátás társadalmi nyugtalansághoz vezethet, amilyet Olaszországban és Dél-Afrikában tapasztalhatunk.

Tudjuk, hogy az élet nem áll meg a globális világjárvány idején; csecsemők születnek, és bizonyos betegségek miatt emberek vesztik életüket. A kórházaknak fel kell készülniük arra, hogy a koronavírussal fertőzött emberek távol maradjanak a többi betegtől, és gondoskodniuk arról, hogy az általában magas anyai halálozási ráta ne emelkedjen gondozás hiánya miatt.

A frontvonalon dolgozó orvosok, ápolók és szülésznők nagy fertőzésveszélynek vannak kitéve, és ebben az esetben prioritásnak kell tekinteni az egyéni védőeszközök, valamint az alternatív szállások biztosítását számukra, hogy családjukat biztonságban lehessen tartani, és különösen fontos, hogy a legfrissebb információkat kapják a megelőzésről.

Az afrikai kutatóknak és tudósoknak megfelelő adatokhoz és nem kevésbé finanszírozáshoz kell hozzájutniuk annak érdekében, hogy feltárják, mi az a környezetünkben, ami növeli képességüket a COVID-19 okozta válság kezelésére, különösen akkor, ha a globális ellátási láncok nem állnak megfelelően rendelkezésre. A civil társadalom tagjainak összetartó képességét arra kell felhasználni, hogy közgazdászai segítséget nyújtsanak annak megtervezésében, hogy miként lehet a legmegfelelőbb módon megvédeni az emberek megélhetését, és fenntartani a gazdaság megfelelő működését.

Ennek a helyzetnek súlyos következményei lesznek a Nyugat-Afrikában 2020-ra tervezett öt elnökválasztás tekintetében. Itt az ideje, hogy kezdeményezzék a választást irányító testületekkel az alkotmány és a választási törvények felülvizsgálatát. A demokratáknak álcázott diktátoroknak nem szabad megengedni, hogy a pandémiát a napirendjükön keresztül kényszerítsék, vagy figyelmen kívül hagyhassák, amint ezt a márciusi események is tanúsítják Guineában.

Afrikának több egészségügyi adatra van szüksége az egészségügyi kríziskezelés javításához

Abszolút minden attól függ, hogy mennyire tájékozottak a polgárok a kormányzati tervekről és a közegészségügyi tanácsokról. Ahogyan a szerző Yuval Harari állítja, „az önmotivált és jól tájékozott lakosság általában sokkal erősebb és hatékonyabb, mint egy rendőri erő által irányított, tudatlan lakosság”.

A civil társadalom évek óta együttműködik a valláson alapuló és a hagyományos intézmények, a tudományos élet, a közegészségügy és a média partnereivel a poliooltástól a választók regisztrációjáig. Támogatást tud nyújtani annak biztosításához, hogy mindenféle társadalmi vonalon keresztül széles körű kommunikációt biztosítson a nyilvánosság tájékoztatására.

A koronavírus kapcsán sok kreatív üzenet született már a közösségi médiában, ám milliók nincsenek jelen ezen a platformon. Például Libéria, Guinea és Gambia lakosságának kevesebb mint 20%-a használja az internetet, így a rádió és a közösség részvétele a legjobb eszköz a tömegek eléréséhez. A vallás sajnos sok esetben akadályt jelent a nigériai és szenegáli közegészségügyi tanácsadás elfogadásában, ahol a vallási vezetők kezdetben megtagadták a gyülekezeti imák leállítását és/vagy kijelentették, hogy a hívők immunitást élveznek a COVID-19 típusú vírussal szemben.

Az egész kialakult helyzet egy esetleges katasztrófa receptje, beleértve az egészségügyet, a törvényt, a rendet és a társadalmi kohéziót. A közvélemény gyanúsan fog tekinteni a szűkös orvosi erőforrások és segélyszállítmányok kormányzati elosztására, amelyek újabb erőszakhoz vezethetnek. Mint ahogyan az ebola esetében is történt, a bűncselekmények megnövekedett száma volt tapasztalható, az emberek a babonák és mítoszok világába menekültek a kialakult helyzet megmagyarázása érdekében.

Arra számíthatunk, hogy ismét növekedni fognak a külföldiek és más csoportok ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények, és új erőre kap a vallási szélsőségesség terjedése. A vigaszra szoruló emberek sebezhetőségét és félelmét kihasználva a vallási vezetők törekszenek a helyzet kihasználására és újabb félelmek elültetésére, amellyel szorosan magukhoz köthetik a híveket.

A polgári szabadságjogok védelme

A civil társadalomnak ott kell jelen lennie, ahol a kormányok nem képesek a megfelelő lépések megtételére: az emberi jogok és a polgári szabadságjogok védelmében. Tapasztalatokból tudható, hogy a kormányok lesznek a fő bűnösök az információk terjesztésében és korlátozásában, a sajtószabadság elfojtásában, valamint az erőszak és zsarolás térnyerésének meg nem akadályozásában. Ruandát, Nigériát, Dél-Afrikát és Kenyát már régóta jegyezik olyan visszaélések miatt, amelyek állampolgáraik halálát eredményezték.

Globálisan egyre több a családon belüli erőszakról szóló jelentés, és valószínűleg ugyanez várható a nyugat-afrikai nők és gyermekek milliói tekintetében, akik szexuális erőszakkal szembesülnek nap mint nap, és jelen helyzetben otthon ragadtak az erőszakos cselekedetek feltételezett elkövetőivel. Az anyák és a csecsemők gondozásának lehetősége hátrányos helyzetbe kerülhet, különösen akkor, ha a pandémiát kezelő bizottságok összetétele túlnyomórészt férfi. Néhány szervezet proaktívan vesz részt a forródrót-szolgálatok finanszírozásában és a túlélők számára nyújtott segítségnyújtásban, azonban ennél is többet kell tenni.

A lényeg a szerző szerint, hogy a civil társadalom tagjai ne higgyenek annak a hamis látszatnak, hogy a kormány mindent megtesz a koronavírus által kialakult helyzet megfelelő kezelése érdekében. Az élelmiszer-csomagok kiosztása, a maszkok és fertőtlenítők biztosítása nem az, ahol erősségei vannak. A kirekesztettek védelme, a figyelmen kívül hagyott prioritások rangsorolása ugyanolyan fontos kérdések, ezekre pedig adekvát válaszokat a jelen helyzetben csakis a civil társadalom tagjai képesek adni.

Tisztátalan szándék?

Egy másik elemzés alapján Soros a pénzügyi spekuláció mestere, és ha az emberi jogokért „vérző szívű”, liberális humanitárius bekapcsolódik az afrikai folyamatokba, az azért van, mert tudja, hogy profitálhat belőle. Soros az esszében foglaltak szerint a Soros Fund Management LLC-t használja gazdasági tervei megvalósításához, vagyonának fő forrása a különböző pénznemekkel való spekuláció (körülbelül 30 milliárd dollárt keresett ebből). Az elmúlt években a milliárdos Afrikában is „hódításba kezdett”, és miközben elősegíti a pozitív imázs megteremtését, a filantrópia – a Soros-alapítvány jótékonysági kezdeményezésein keresztül eljárva, valamint az emberi jogok, a méltóság és a jogállamiság előmozdítása érdekében segíti az országokat a haladás pozitív céljainak elérésében. Ez viszont biztosítja azokat az előnyöket, amelyek hosszabb távon válnak financiális értelemben gyümölcsözővé számára az újságíró szerint. A segélyszervezetek segítik ugyanis a kedvező befektetési légkör megkönnyítését a „célzott” országokban, javítják a befektetési légkört, és megteremtik a pénzügyi és fizikai infrastruktúrát a beruházások megkönnyítése érdekében.

A fenti gondolatok mindenesetre jelentősen árnyalják a nyugat-afrikai beavatkozás és civil befolyásszerzés okait és feltételezett céljait.