Mivel nagyjából egyszerre kezdődött az európai koronavírus-járvány és a török-görög migránsválság, előbbi nyilvánvalóan háttérbe szorította az utóbbit, teljesen érthető módon, hiszen világméretű járványra nagyjából 1920 óta nem volt példa, míg határvillongások és migrációs krízis sajnos az elmúlt években is történt elégszer.

Jelenleg ugyanis nem magánakcióként vagy civil szervezetek által fű alatt csempészve érkeznek bevándorlók, hanem egy eddig migrációellenes, az Európai Unióval névleg szövetséges NATO-tagállam szállít Európába migránsokat.

Ráadásul nyíltan zsarolják a törökök Brüsszelt, mintha Erdogan szultán lenne, és nem 2020-at írnánk, hanem 1568-at.

Jelenleg Erdogan hasznot húz az európai káoszból, de tudni kell, hogy az, amit a török határőrség meg mer tenni a görögökkel, és nem mellesleg a jelen lévő közös uniós határvédelemmel, az józanabb időkben már akár casus belli is lehetne.

A török hadsereg hetek óta tevőlegesen is segíti a migránsok bejutását az EU-ba, tulajdonképpen minden nem háborús módszert bevetve:

• Könnygázzal próbálják meg oszlatni a görög határőrséget, így teremtve utat a migránsoknak,
• álcázásból kövekkel hajigálják a görög rendőröket,
• tűzijátékokat lövöldöznek a közös határra,
• mindezt összehangolt módon a bevándorlókkal, mintegy fedezve őket.

Brüsszel pedig nem tesz semmit, még egy Twitter-dorgálásra sem futotta a világ papíron második legerősebb gazdaságától.

Bajban ismerszik meg a barát, és úgy tűnik, Törökország nem hogy nem barát, hanem inkább ő maga a baj.