Az elmúlt hetek, napok, illetve az új járvány megmutatott egy nagyon fontos dolgot.

Bebizonyította, hogy nekünk volt igazunk.

Mármint nekünk, lenézett, kiröhögött, maradinak, szélsőségesnek titulált, pontosabban címkézett jobboldaliaknak. Nekünk, akik nacionalisták, leragadtak, ósdik, röhejesek, szélsőségesek voltunk és vagyunk azért, mert a valóságban, a józan paraszti észben és a természetben hiszünk. (Ők, a haladók, a felvilágosodottak kiröhögik a vallást és a transzcendens dolgokat, büszkén verik mellüket, hogy szkeptikusok, és csak annak hisznek, amit meg lehet fogni, és amit a saját szemükkel látnak, ennek ellenére a kézzelfogható természeti törvényeket nem látják, nem akarják látni, és szembemennek vele. Az, amit képviselnek és hirdetnek, ha bármely más faj vagy populáció viselkedésformája lenne, azt mondanák: ez kérem, a kihalás útja. Ezt mondanák a tengerimalac, a fóka, vagy az ormányos medve esetében. Az embernél viszont szerintük ez működik.)

Kiderült, hogy nekünk volt igazunk, amikor azt hangoztattuk, hogy elöregedik a társadalom, és nincs elég gyerek. Ők röhögtek, és a nőket „nem vagy szülőgép!”, meg „az én testem, az én döntésem” szövegekkel uszították. És tessék, Európa ennyire elöregedett, hogy nem képes kezelni a helyzetet, mert a lakosság számához mérten ekkora a megbetegedések aránya.

Kiderült, hogy nekünk volt igazunk, amikor az idegen kultúrák mértéktelen beáramlásának veszélyeire hívtuk fel a figyelmet. Kiderült, hogy nekünk volt igazunk, amikor a határok fontosságát hangoztattuk. Kiderült, hogy nekünk volt igazunk, amikor bíráltuk azt a nyüzsgést, ami a folytonos utazgatásban, népek keveredésében, felesleges túlfogyasztásban nyilvánult meg. Kiderült, hogy nekünk volt igazunk, amikor az eszement szélsőliberális elmebajokat elutasítottuk.

Olaszországban azért is terjedt ilyen gyorsan a korona, mert a helyi liberálisok a kínai eset kapcsán kampányba kezdtek, miszerint „Ember vagyok, nem vírus!”. Aztán kimentek az utcára mindenkit ölelgetni, különösen az ázsiaiakat. (Ezt az ölelgetést imádják, képesek voltak az első európai terrortámadások után random arabokat ölelgetni az utcán, mondván, ők nem hibáztatják őket. Minden bizonnyal ez is a „menjünk szembe a normalitással” kampány része, ugyanis normális ember nem ölelget vadidegenek, még a saját kultúrájából sem.)

Mert szerintük az eszme megvéd a fertőzéstől. Ha ideológiailag fejlett vagy, túléled. Hogy a természet nem így működik? Hogy a természetben nem létezik ideológia? Az mindegy. Az Amnesty International szerint sérti az emberi jogokat a határzár és a házi karantén. Már várom, mikor kezdik el hangoztatni, hogy a vírusnak is vannak jogai!

Szóval nekünk volt igazunk mindenben.

Vajon beismerik-e?

A politikai és sajtómunkás maffiájuk biztos, hogy nem. De vajon az átlag, a szerencsétlen, megtévesztett kisember táboruk? Az vajon eljut-e idáig? Dereng-e neki már valami? Engem ez érdekel.

Mellesleg kíváncsian várom, hogy ha valamikor egy, vagy másfél év múlva végre megszületik a koronavírus elleni védőoltás, hányan fogják maguknak beadatni? Mert első körben, biztos nem lesz olcsó. Meg hát, amúgy is túl vagyunk rajta. És ha az ember túl van valamin, már megy is tovább. Nem gondol rá.

Az influenza ellen van védőoltás. Hányan adatják be? A lakosság töredéke. Pedig a kettő közt alig van különbség, legfeljebb annyi, hogy az immunrendszer ezzel a fajta vírussal még nem találkozott. Új neki.

A tesztelés ügyben is megy a hergelés és a hangulatkeltés. Mindenki a tesztekről várja a megoldást. Holott, ha a hatóság elvégzi, mégis, mit fog kimutatni? Hogy abban a pillanatban, amikor megcsinálta a tesztet, fertőzött-e valaki vagy sem. És mi van másnap? Csinál a hatóság egy másik tesztet? És délután egy harmadikat, meg következő reggel egy negyediket, mert Géza bá’ nem maradt a fenekén, és lement kutyát sétáltatni, s valakinek a pincsije közel ment hozzá?

Ha valaki megfertőződött, úgyis észreveszi, mert jönnek a tünetek. De ha az immunrendszer működik, túl fogja élni mindenki.

Mi van, ha pozitív a teszt? Otthon kell maradni és átvészelni. Tehát teszttel vagy teszt nélkül is nagyon sokan fertőzöttek leszünk. A teszt akkor fontos, ha kórházba kell kerülni, mert súlyos a fertőzés. Akkor is csak azért, hogy aki pozitív, el tudják különíteni és ne fertőzzön más betegség miatt bent kezelt beteget. Semmi másra nem alkalmas, mert a kezelés nem ettől függ. Mert nincs speciális kezelés. Persze olvasni lehet az interneten, hogy többféle gyógyszerrel próbálkoznak, de azzal csak a nagyon súlyos esetekben próbálkoznak, hogy hátha sikerül megmenteni az ember életét. Tehát csak kórházi körülmények között jön szóba. Minden más esetben dolgozik az immunrendszer és legyőzi a betegséget.

Szóval beismerik-e? Tartok tőle, hogy nem.

Mert a táboruknak ez a politikailag korrektség olyan, mint egy vallás. Vagy ha nem is vallás, akkor egy valláspótló filozófia.

Van egy feltevésük a valóságról, amit az ő világukban nem lehet igazolni vagy cáfolni, csakis igazolni.