Olaszországban az új koronavírus sokkal gyorsabb terjedési sebességet produkált, mint a kiindulási országában, Kínában. Szinte már olyan akadálytalanul terjed a kór, mint Iránban, pedig vélhetően a két ország egészségügyi rendszerének hatékonysága között fényévekben lehet mérni a különbséget. Persze két okból sem meglepő, hogy Itáliát pillanatok alatt térdre kényszerítette a járvány.

Az egyik, hogy az olaszok Marco Polo óta nem szoktak le a kalandozásról, Európa szinte legtöbbet utazó nemzetének számítanak. Mint ahogy legendás vérmérsékletük sem teszi őket alkalmassá arra, hogy fejet hajtva engedelmeskedjenek a szigorú karanténutasításoknak. Amikor már naponta exponenciálisan emelkedett az új megbetegedések száma, az olaszok ugyanúgy kvaterkáztak kávézóikban, tojtak a XXI. századi újpestisre.

De amikor napnál világosabbá vált, hogy nagy a baj, beindult a pánik: tömegesen indultak a fertőzött északi területek lakói délnek a hamis biztonság felé, miközben aligha lenne túlzás azt állítani, hogy szépen hurcolták is magukkal a néhány hónap alatt világhírnévre szert tett fejedelmi kórokozót.

Magyarországon a kormányfő az első megbetegedések után arra intett: sem bagatellizálni, sem pánikolni! És azt is kérte, hogy ha lehet, ezt a veszélyt az ellenzék se használja politikai tőkekovácsolás alapanyagaként. Hát, nem sokan hallgatnak rá. Orbán első számú kritikusa, Gyurcsány naponta élőzik, egyik nap a lélegeztetőgépek, másik nap a szájmaszkok elégtelen mennyiségével riogatja a közvéleményt. Nagyon, nagyon feltételesen, csak a példa kedvéért tegyük fel, hogy igaza van! Mit akar ezzel elérni egy olyan országban, ahol rendkívüli jogrendet, veszélyhelyzetet kellett elrendelni, hogy valóban hatékonyan szervezhessék meg a világjárvány elleni védekezést? Előrehozott választást? Azt most meg sem lehetne tartani, hiszen tömegrendezvény. Vagy csak kisstílűen most akar plusz népszerűségre szert tenni azzal, hogy károgó varjúként riogat? Az a népszerűség hamarabb elmúlik, mint a vírusveszély, de a Böszme böszmeségeit ismerve 2022-ig biztosan.

Azt pedig aligha feltételezhetjük, hogy jó szándékú, segítő kritika volna ez. Egyrészt mert a tűzparancsot kiadni sem átalló bukott miniszterelnök természetétől a jobbítás vágya igencsak távol áll, másrészt ha valamilyen megvilágosodás folytán mégis jótanácsokkal akarná segíteni a kormány munkáját, akkor aligha a Facebookon üzengetne. Ez inkább „a kibicnek semmi sem drága” hozzáállás, amit viszont bőven megszokhattunk tőle ellenzékben, de annak idején kormányon is.

Persze a leszerepelt öregúrnál egy fokkal sem jobb az új generáció Marvel-Barbie-ja, a „momentán-szuperhős” Donáth Anna sem, aki élő adásban, karcsú kis ujjaival modoroskodó macskakörmöt mutogatva kérdőjelezte meg azt a hivatalos infót, miszerint külföldiek hurcolták be hozzánk a kórt. Nem, kedves Anna, teljesen igaza van: rá tetszett érezni, ez valójában egy titkos Fidesz-laborban legyártott vírusmutáció, amely egyébként csak ultraliberális képzelgőket fertőz meg, úgyhogy javaslom is az önkéntes karantént. Addig sem tetszik marhaságokat beszélni sem itthon, sem Brüsszelben.

És ott vannak a kormány ellen fellépni bármikor kész „klikkoholista” médiumok is, amelyek bármikor megírják, hogy „xy” helyen „wz” is megfertőződött, csak eltitkolja azt galád módon az állami vezetés. Újra csak a logikát kell segítségül hívnom: mégis mi oka lenne a kormányzatnak elhallgatni fertőzési eseteket?! Szerintük abban bíznak, hogy azok majd sosem derülnek ki?! Ha nálunk is berobban a koronavírus-bomba (mert be fog), akkor meg jeltelen sírokba maga a miniszterelnök kaparja majd el az eltitkolt halálos áldozatokat, meg azok hozzátartozóit is, nehogy valakinek eljárjon a szája?! Baromság.

Tényleg azt hiszik a – hivatalos megerősítés nélkül is bármit leírni kész – ellenzéki „kollégák”, hogy ezzel segítenek?! Kinek? Az igazságnak? A demokráciának? Aligha. (Egyébként is, ha a demokrácia segítene válsághelyzetben, akkor a nemzetközi joggyakorlat nem éppen ilyen alkalmak idején adna lehetőséget direktebb irányítási formákra, de ezt teszi, mert ilyenkor cselekedni kell, nem belepofázni…) De arra ez a kavarás is tökéletesen alkalmas, hogy a védekezést irányító operatív törzs napi tájékoztatását az emberek kétkedve fogadják, és szélsőséges esetekben netán még azt is megkérdőjelezzék, hogy a kézmosás tényleg szükséges, valójában orbánista összeesküvés az egész, mert Mészáros Lőrinc éppen szappangyárat alapít. Nagyobb összegben merek fogadni, hogy ha ezt valaki most leírná, a magyar társadalom fake newsra kiélezett rétegei be is szopnák.

Pánikkeltésre, a kormány elleni bizalmatlanság és ellenérzés fokozására azonban ezek a magatartási formák is tökéletesen alkalmasak. A bizalmatlanság pedig a szabályokkal szembeni kritikára vagy nyílt ellenállásra sarkall. Biztosan erre van most szükség?!

Elismerem, nem könnyű ma firkásznak lenni. Az önmérséklet és a hírérzékenység mellett szövődményként kialakuló tájékoztatási kényszer jó érzésű zsurnalisztában most naponta, vagy inkább óránként összetűzésbe kerül. De úgy vélem, most a visszafogottság mellett kell letenni a garast. Mert a védekezés hatékonysága nem a mi felelősségünk, de a pánikkeltésben, káoszteremtésben igenis részt vehetünk – óhatatlanul is.

Azt azonban személyes tapasztalat híján nem tudom megmondani, milyen lelkiállapotot kellene elérniük az ilyenkor is káoszra vágyó ellenzéki politikusoknak. Ilyen mélységekbe még nem kellett süllyednem.