A koronavírus tette egyértelművé, mennyire is törékeny az a globális világ, amelyben élünk.

Egy hónap se kellett hozzá, a Vuhanból indult vírus a világ már több mint száz országában jelen van.

Észak-Olaszország – Modena, Párma, Piacenza, Reggio Emilia, Rimini, Pesaro és Urbino, Alessandria, Asti, Novara, Verbano Cusio Ossola, Vercelli, Padova, Treviso és Velence – karantén alatt.

Mintegy 16 millió ember mozgását korlátozzák vagy fogják korlátozni. Bezárnak az uszodák, tornatermek, mozik, múzeumok, színházak, egyetemek, iskolák.

Az az életforma, amelyet annyira magától értetődőnek tekintettünk, a koronavírus-fenyegetés hatására napok alatt megrendült.

Az embereket arra kérik, maradjanak otthon. A boltok üresek. A focimeccseket zárt kapuk mögött tartják. A tetejébe még börtönlázadás is történt. Nincs esküvő, nincs temetés, mert az esküvőket és a temetkezéseket felfüggesztik a kötelező karantén alatt.

A hétköznapi élet tartóoszlopait üti ki a vírus tőlünk mindössze néhány száz kilométerre.

Aztán megjelenik a hír, hogy az olasz pokol egy olyan pakisztáni migránsnak köszönhető, aki megtagadta, hogy karanténba vonuljon. Ő a 0. beteg.

Majd jön az erőtlen cáfolat is a bevándorláspárti magyar lapok részéről, hogy mivel nincsenek az eredeti cikkben megbízható linkek, azért az egész fake news. Nem szabad a migrációt összekötni a koronavírus-helyzettel.

Nem szabad kimondani, hogy a migráció a 0. beteg.

Ha karantén alá kell vonni a világban ide-oda utazó embereket, ha ennek érdekében törölhetnek repülőjáratokat, ha lezárhatnak határokat, ha korlátozhatják a mozgásszabadságunkat, ha végig kell nézni, hogy rendülnek meg az eddig magától értetődőnek vett életünk keretei – akkor talán most már az Európát fenyegető illegális és tömeges bevándorlásról is lehetne egyenesen, nyersen és kendőzetlenül beszélni.

Ez is kellene a gyógyuláshoz.