Örömhír a progresszió és a haladás híveinek! Hamarosan szobrot kap Vlagyimir Iljics Lenin a Ruhr-vidéken elhelyezkedő Gelsenkirchen városában, Nyugat-Németországban – számol be róla a The Guardian.

(Erről a német városról nekem eddig csak a Sodom nevezetű germán thrash metal csapat jutott eszembe, amit itt alapított meg 1982-ben Thomas Such (Tom Angelripper) basszusgitáros/énekes és Frank Testegen (Agressor) gitáros/énekes, de hát az ember állandóan tanul.)

A 2,5 méteres öntöttvas figura átadására a jogot a Németország Marxista Leninista Pártja (MLDP) szerezte meg. A szobor különlegessége, hogy nem új készítésű darab – szemben a 2018-ban átadott trieri Marx szoborral, melynek avatóján Jean Claude Juncker is részt vett –, hanem egy 1930-ban készült alkotás, melyet a párt potom pénzért egy cseh várostól szerzett meg, online aukción. (Gondolom, a város vezetősége valami reakciós, maradi társaság, és örültek, hogy megszabadultak tőle.) A német titkosszolgálat az MDLP-t egyébként 1982 óta megfigyelés alatt tartja szélsőségessége és alkotmányellenessége miatt.

A haladás fő jellemvonása, hogy nem tud úgy hagyni semmit, ahogy van, ahogy azt az isten megteremtette, és neki bele kell piszkálnia mindenbe. Neki mindent meg kell változtatnia. Nem baj, ha nem lesz attól jobb, nem baj, ha nem működik. Sőt, ha nem működik, az esetleg annál jobb. (Forradalmi színjátszás, haladó szellemű költészet, nemek szerepe a társadalomban, stb., stb.)

S mivel a működőképesség meg a józan ész nem szempont, gyakran keresztezik egymást a különféle haladások. Egyszerre történik a nők, és a migránsok, a nők és a melegek, a melegek és a migránsok, melegek és a feministák, a feministák és a genderaktivisták támogatása. Holott ezeknek az érdekei teljes mértékben szemben állnak egymással, így alakulnak ki azok az abszurd helyzetek, hogy egy nő előnyt élvez egy fehér férfival szemben, de már nem élvez előnyt egy színes bőrű férfival szemben. Egy feminista előnyt élvez egy fehér férfival és egy fehér nem feminista nővel szemben, de már nem élvez előnyt egy színes bőrű feministával szemben. Egy színes bőrű feminista pedig nem rúg labdába egy transz muszlim fekete migránssal szemben.

Aki igazán haladó, az tart otthon egy kis táblázatot, melyben a különféle másságok és devianciák árfolyamai találhatók, és ezt jártában-keltében cipeli magával, hogy képben legyen bármilyen helyzetben, és hogy tudja, mit kell mondania, és mikor kell a progresszió pártjára állni a reakcióval szemben.

Mint mondottuk, a különféle haladások olykor keresztezik egymást, úgyhogy ez a két és fél méteres Lenin-szobor, félő, hogy megfekszi a gyomrát annak, aki komolyan veszi a progresszió ügyét.

A felvilágosult, politikailag korrekt ember felháborodottan tör pálcát a koncentrációs táborok és más szörnyűségek fölött, holott a Szovjetunióban az első munkatáborokat nem Sztálin, hanem a jóságos Lenin idejében kezdték építeni, aki '17-ben, a bolsevik forradalom győzelme után rögtön azzal kezdte, hogy börtönbe záratta a politikai ellenfelei jelentős részét, majd az első szovjet munkatábor 1921-ben épült a CSEKA (politikai rendőrség) felügyelete alatt a Szolovki-szigeteken. A foglyokat itt kb. halálra dolgoztatták, aztán majd Sztálin 1930-ban hozza létre a GULAG (Glavnoje Upravlenyije Lagerej – Lágerek Főparancsnoksága) intézményét.

Úgyhogy azoknak a haladóknak, akiknek megfekszi a gyomrát az orbáni (állítólagos) szegregált oktatás, nem tudom, hogyan és miképp fér bele a lenini koncentrációs táborok világa.

Az ember persze feszegethetné a kérdést, hogy létezik-e vajon Németországban nemzetiszocialista, vagy fasiszta párt, vagy engedné-e működni az alkotmány, de felesleges kekeckedni. Tudhatjuk már jól, hogy a baloldali szélsőség mindig egy kicsivel jobb, mint a jobboldali szélsőség, s épp ezért bocsánatos bűn.

A baloldali túlkapás csak a haladás érdekében történik, a jobboldali túlkapás gonoszságból. A szélsőbaloldali vagy balliberális cenzúra védi a közösségi értékeket, a jobboldali cenzúra ellenben diktatúra. A szélsőbaloldali író csak megtévedt és esendő művész, a szélsőjobboldali írót el kell takarítani a közéletből. A szélsőjobboldali agg politikust kivégzik, s még a tetemét is kiveszik a földből – lásd: Franco tábornok –, az agg szélsőbaloldali politikus magas nyugdíjat élvez. A szélsőbaloldali haláltábor nem is igazi haláltábor, mert a kommunizmus végül is nem valósult meg, és nem tudhatjuk, hogy a valóságban milyen, de facto, azokat a hullákat nem a kommunisták ölték meg, hanem egy meg nem valósult kísérlet nem létező keretlegényei, tehát, ha úgy vesszük, azok a hullahegyek nincsenek is – a szélsőjobboldali hullahegyek pedig csak hullahegyek.

Szeretném, ha Karácsony Gergely Budapestje nem követné a haladó hagyományokat, és ha már az Árpád hídnál kiszállva a metróról, undorral kell elfordítanunk fejünket a Göncz Árpád városközpont feliratot nézegetve, legalább egy Lenin-szobrot ne újítsanak be valahová. Ám, ha ezt mégis megtennék, javaslom, forduljanak hozzám. Van a pincémben egy félméteres alumínium Lenin-mellszobrom. Még a nagybácsikám hozta '86-ban a GUM áruházból. Olcsón megválok tőle. Inkább nekem fizessenek, mint valami cseh középiskolának, akik röhögve rájuk sózzák és bezsebelik a pénzt. Előre is köszönöm.