GFG: Eddig mindig a veled szemben ülőnek volt meg a lehetősége arra, hogy elmondja, mi van. Most itt a pálya, mondd el te, hogy mi van.

MDM: Változás van.

GFG: Nehezen mondtad ki. 7 mp szünet előtte, 7 mp szünet utána.

MDM: Azt érzem, hogy az élet minden területén változás van.

GFG: De ugye ez nem egy ezoterikus beszélgetés lesz, hogy a csillagjegyek meg az energiák...

MDM: Nem, nem. A közéletben, a politikában most az az állandó, hogy minden változik. Elcsépelt szlogen lehetne, de ez szerintem most Magyarországra nézve minden téren igaz.

GFG: Hogy közelítesz a változások felé? Félsz tőlük vagy a jó oldalát látod meg?

MDM: Nem félek, flexibilis vagyok. Úgy kezelem, hogy feladat van, amit meg kell oldani. Nem nehézség, ami hátráltatna.

GFG: Irányítod vagy elszenveded a változást? Ha ez egy pszichológiai kérdőív lenne, akkor valahogy így szólna a kérdés: a sors, a szerencse irányítja az életedet vagy te magad?

MDM: Én abban hiszek, hogy én alakítom az életemet. Nem vagyok szenvedő típus, nem szenvedem meg a változást, hanem megoldom a feladatot. Nem vagyok pesszimista. Mondjuk idealista se. Inkább morgó típus vagyok.

GFG: Az milyen?

MDM: Elég csúnyán nézni, nem kell hozzá megszólalni, hogy az emberek tudják, rossz kedvem van. Az apróbb dolgokat szoktam megmorogni.

GFG: Kevés nő van ebben a világban, miért vagy itt? Miféle perverzió áll emögött?

MDM: Fiús szocializációm volt. Két fiútestvérem van. Olyan világban éltem már gyerekként is, ahol megengedték, hogy lány legyek, de alapvetően fiús közeg vett mindig körül. Többnemzedékes rendőrcsaládból származom, ez determinál sok mindent. Az, hogy politikával kezdtem el foglalkozni, nem az én választásom, inkább a politika talált meg engem. Abszolút otthon érzem benne magam, és kihasználom, hogy nőként felveszem a versenyt a férfiakkal.

GFG: Ennek nagyon dzsenderszaga van.

MDM: A mi családunkban a lány az lány, a fiú meg fiú.

GFG: Korszerűtlen gondolat.

MDM: Avítt, de divat lesz újra konzervatívnak lenni.

GFG: Ki ma a troll? Nekem van erre válaszom: aki jobboldali, az ma a troll.

MDM: Szerintem az a troll, aki elveszi az ellenfelétől a fegyverét és szembefordítja vele. Én ezt szeretem, szeretem elvinni az ellenségtől a fegyvert és visszafordítani. Azt is mondhatnám, hogy ilyenkor savanyú a szőlő, mert az ő fegyvereikkel, retorikájukkal, stílusukkal, magatartásmódjukkal győzzük le őket, vagy éppen próbálunk elmondani olyan üzeneteket, amely polgári, jobboldali, konzervatív, és ez nem tetszik nekik. Ennél nagyobb trollkodást nem igazán tudok elképzelni a baloldallal szemben.

GFG: Neked mit jelent jobboldalinak lenni?

MDM: Jobboldali az, akit most a hangos többség utál. Most ez a jobboldaliság. Ha nem állsz be a soraikba, akkor jobboldali vagy.

GFG: Mit gondolsz a jobboldal kishitűségéről. Téged a mieink Kálmán Olgához hasonlítanak, a mieink jobboldali Indexet akarnak csinálni és jobboldali Heti hetest. Miért nem az a cél, hogy csináljanak ők mondjuk egy baloldali Hír TV-t?

MDM: Én azt gondolom, hogy a balliberális oldal sok mindenben próbálja utánozni a jobboldalt. Egész egyszerűen másolnak minket, csak a saját közegükhöz adaptálják a jobboldaltól elcsent dolgokat és hallgatnak róla.

GFG: Szeretnél Kálmán Olga lenni?

MDM: Én nem szeretnék Kálmán Olga lenni, nem is leszek. Én Dobos Marianne vagyok. M. Dobos Marianne.

GFG: Mit kérdeznél Gyurcsány Ferenctől?

MDM: Mennyit ivott ma?

GFG: Orbán Viktortól?

MDM: Tud-e egy jó éttermet a közelben?

GFG: Szeretsz főzni?

MDM: Nagyon. 9 éves korom óta főzök. Megint a genderideológiához térek vissza, de nálunk elvárás volt, ha lány vagy, akkor meg kell tanulnod főzni.

GFG: Szekszárdi vagy, ez predesztinál.

MDM: Szüleim Szabolcsból származnak.

GFG: Akkor pálinka vagy bor?

MDM: Pálinka és bor.

GFG: Ez megmagyarázza, hogy miért hívnak téged a jobboldal Kálmán Olgájának.

MDM: Vidéki lány vagyok, ott egy disznóvágáson a fogópálinka evidens velejárója a rituálénak.

GFG: Hány disznóvágás volt meg eddig?

MDM: Nem számoltam. Nagyon sok. Még gyerekként megtanultam a disznó belét mosni.

GFG: És hogy kell mosni a disznó belét?

MDM: Valószínűleg, nem úgy, ahogy én csináltam. Mert én öklendeztem és a felénél kirohantam, eddig bírtam és nem tovább.

GFG: Mit jelent az neked, hogy vidéki vagy? Mi az erősebb benned? A vidéki gyökerek vagy a nagyvárosi létformához való ragaszkodás?

MDM: A szekszárdi barátaimnak ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy én itthon Szekszárdon vagyok, viszont Budapesten és Pécsett is otthon érzem magam. Igazi metropolita vagyok. Mindig megtalálom magamnak azt az indokot, okot, környezetet, amiért és ahol jól érzem magam.

GFG: Mit látnak belőled az emberek?

MDM: Az életemnek egy viszonylag kis szeletélt mutatom csak meg. Tudják, hogy nagyon sokat kirándulok, szeretek turistát játszani a városban, nem mutogatom a gyerekemet, mint egy celebet, de tudják, hogy van, tudják, hogy a hagyományos családmodellt tartom normának, tudják, hogy mi a világnézetem. De nem teszem közszemlére a magánéletem.

GFG: Fideszes vagy?

MDM: Jobboldali vagyok.

GFG: Lehet-e jobboldali egy műsorvezető?

MDM: Ez most olyan volt, mintha az Indextől kérdezte volna ezt meg valaki.

GFG: Minden pénteken én vagyok a plusz, te meg a mínusz. Milyen érzés Miss Mínusznak lenni?

MDM: Nagyon élvezem.

GFG: Sokan aggódnak érted, hogy te nem is jobboldali vagy, készülsz a 2022-es kormányváltásra és már helyezkedsz.

MDM: És a következő az lesz, hogy Gyurcsánnyal ebédelek.

GFG: Sokszor beszélsz arról, hogy nálatok az ebédlőasztalnál – a mínusz jegyében – elhangzanak a jobboldalt érintő kritikák, mondj hármat.

MDM: Hármat kell mondanom? Egy: nem jól igazgatják a politikai kommunikációt, ezt nyíltabban és egyértelműbben kellene tenni, hallottam egy ilyet kritikát. Kettő: nyíltabban és határozottabban kellene kiállnia a jobboldalnak. Az emberek elvárják, hogy kimondják a félelmeiket, a reményeiket, a dühüket. A harmadikat még nem tudom elmondani neked, mert még csak szerda van...

GFG: Mit jelent neked Isten?

MDM: Hit.

GFG: ...Soros György?

MDM: Sötét nagyúr.

GFG:...Migránsok?

MDM: Félelem és empíriából adódóan távolságtartás.

GFG:...888?

MDM: Szemtelen.

GFG: Most ezt miért mondod?

MDM: Mit mondhatnék, te vagy a főszerkesztője.

GFG: ...Kakasherepörkölt?

MDM: Nagyon finom, nagyon szeretem.

GFG: Ízlés dolga.

MDM: Meg a rántott haltejet is nagyon szeretem majonézzel.

GFG:...Földi-Kovács Andrea?

MDM: Követendő kolléganő.

GFG:...Hír TV?

MDM: Az én közösségem, munkahelyi otthon, nem is munkahelynek tekintem.

GFG: Gyerek?

MDM: Imádom. Érte dolgozunk. Szeretem látni az akaratosságában, a céltudatosságában magamat, ha visszabeszél nekem, abban is magamat látom. Hogyne imádnám?!

GFG: Ha már gyerek, lázadónak, határátlépőnek, szabadszájúnak tartod magad, innen nézve mégis úgy tűnik, hogy belül maradsz a határokon. A határok fontosabbak, mint a határátlépés?

MDM: Akkor most visszakérdezek: honnan tudod, hogy hol a határ?

GFG: Annyit tudok, kell, hogy legyen. Ha nincs határ, nincs norma.

MDM: Onnan tudom, hogy hol a határ, hogy én tapasztalom ki. Én tapasztalom ki, hol van az a határ. Nekem el kell mennem a végéig, hogy tudjam, ezt már nem. De én feszegetem a határokat.

GFG: Rendben, de mégis mi jelöli ki? Isten? Konvenció? Munkahely? Család? Te? Vagy félelem a megszégyenüléstől?

MDM: Minden együttvéve.

GFG: Mit jelent ma nőnek lenni?

MDM: Ez is lázadás. Ma lázadás azt mondani, hogy nőnek érzem magam, és az is vagyok.

GFG: És mi a helyzet a pasikkal?

MDM: Heteroszexuális vagyok.

GFG: És férfiak-e még a férfiak?

MDM: Hiszek abban, hogy van olyan közeg, ahol a férfi férfi tud maradni. Ez a közeg a normális gondolkodók közege. És abban hiszek, hogy az is normális tud lenni egy házasságban, ha egy férfi elmosogat és leviszi a szemetet.

GFG: Baj-e az, hogy a még mindig kevés a nő a géplakatosok, a betonkeverők és más hasonszőrűek között?

MDM: Nekem nem. Rendőrnőből is kevés van, női politikai újságíróból is kevés van. Férfi manikűrösből is kevés van. Mit lehet tenni?