Jakab Péter hihetetlen elánnal képes frázisokat pufogtatni a T. Házban és felszólalásaiban populizmussal vádolni a kormánypártiakat, miközben az ő eddigi politikai életútjában mindenütt tetten érhető a népszerűség hajhászása. Amikor azzal vált népszerűvé, cigányozott, manapság mer ki sem ejti ezt a szót, de arra is emlékszem, amikor Jobbik szóvivőként „Vissza a jövőbe” feliratú „időgépet” vitt kormánypárti médiumoknak, ahogy arra is, amikor a 2018-as választások előtt családjával kiskutyát fogadott be, majd a választások után valahogy új gazdihoz került a blöki. Utóbbi sajnos csak marketinhúzásnak sok, állatkínzásnak kevés.

Persze nincs ezzel nagy baj (de van!), hiszen a legtöbb politikus ráhajt a tetszésindexre, végső soron a népszerűségből voks lesz. Csakhogy a jelek szerint Jakab Péter most már ott tart, hogy saját dicsfényében fürödve éppen ő maga szalámizza fel a pártját. Több képviselő és alapszervezet hagyta el néhány hét alatt a Jobbikot, mint Vona Gábor tündöklése és bukása idején összesen.

Számomra nehezen vált érthetővé, hogy két évvel a 2022-es válaszások előtt miért nem aggódik azon a Jobbik újdonsült elnöke, hogy lassan sameszaival egyedül marad a pártban. Aztán alig két nappal azután, hogy Gyurcsány összefogás címszó alatt DK-ba olvasztási programot hirdetett az ellenzéki pártoknak, Jakab közölte egy Index-interjúban, hogy „érdemes lenne egy közös ellenzéki miniszterelnökjelölt”, „van a fejemben ilyen név, de nem fogom ezt elmondani egészen addig, amíg ő maga el nem vállalja a felkérést, és amíg nem egyeztettem erről a tárgyalópartnerekkel”.

Utóbbi mondat lehet diplomácia és lehet parasztvakítás is. Abból kiindulva, milyen olcsó trükkökkel operált eddig Jakab, én meg merném kockáztatni az utóbbit. Mert nem sok logikai okfejtés mentén magyarázható, hogy az új elnök egy formálódó ellenzéki összefogásban, amikor az összeolvadó pártok kényesen igyekeznek őrizgetni saját karakterüket, ő az eddiginél is nagyobb „balra átot” vezényel, és hideg nyugalommal végignézi, hogy tömegesen fordítanak hátat neki teljes alapszervezetek. Egy motiváció azonban kézenfekvőnek tűnik: ha a balra forduló populista Jakab Péter megfelelő miniszterelnök-jelölt Gyurcsány számára is. Akkor érthető, miért nem izgul Jakab a Jobbik jövője miatt, hisz' az övé már biztosított.

Arról már ne is beszéljünk, hogy a Jobbik-elnök belekóstolt abba, milyen a Parlamentben Orbán Viktor székében helyet foglalni. Igaz: akkor még csak a tőle megszokott bohóckodó akciók egyikének szánta, de mi van, ha megtetszett neki? Mi van, ha olcsó populizmusa és a balra törleszkedésre kapott biztató válaszok okán tényleg elhitte, hogy alkalmas akár négy évre is helyet foglalni abban a székben?! Akkor egy ilyen hagymázas álom beteljesüléséért érthetően nem nagy ár neki egy valaha radikális, ma már inkább szívárványszín párt léte. Saját logikája szerint parlamenti blődli-felszólalásaival már sikerült megnevettetnie a szocialista és liberális honatyákat/honanyákat, miért ne állhatna nagyobb porondon is elcsépelt frázisait harsogva az élükre. Pedig erre egyszerű a válasz. Nincs olyan hülye szavazó ebben az országban, aki elhinné, hogy valaki alkalmas egy országnyi széthúzó erő összetartására, ha egy pártot is képtelen egyben tartani. Márpedig Jakab Péter éppen ezekben a hetekben bizonyítja, hogy nem képes rá.