Emlékezetes, néhány napja Bencsik János, aztán Szávay István intett búcsút az egykor még tömegbázis építés céljából radikális arcát mutató jobboldali párt parlamenti frakciójának. Közben megszűnt az utolsó erdélyi alapszervezet is Lokodi Levente távozása nyomán, s több önkormányzati képviselő is otthagyta az alakulatot, köddé vált például egész debreceni szervezet is.

Mindez Jakab Péter elnökké választása után történt, aki szavakban hiába akart együttműködni azokkal is, akik az elnökválasztáson nem tartoztak a támogatói közé, a valóságban – úgy fest – ez mégsem megy neki.

Bana Tibor kilépése egyébként nem hiszem, hogy bárki számára is fontos momentuma lenne a Jobbikon belüli új igazodási politikának. Akik ugyanis mostanában intenek búcsút a pártnak, azok ugyanúgy végigaszisztálták azt a kritikus időszakot, amikor – praktikusan a hatalom megszerzése okán – a konzervatív Jobbikból a balliberális oldal megkerülhetetlen szövetségese lett. Sőt, Bana Tibor kilépési nyilatkozatában most is arról biztosította az ellenzéki összefogást, hogy független képviselőket – magas fizetéséről ugye nem mondott le, annyira nem szagos neki a parlamenti munka – minden erejével támogatni fogja a 2022-es kormányváltást. Azaz minden erejével dolgozik továbbra is a jobboldali Fidesz leváltásán.

Ezzel még döngeti is a mellét. Mint mondja,

Végül is mindenki másra büszke. Van, aki a gerincességére, van, aki a köpönyegforgatására. Bana Tibor szótárában egyébként éppen a változás, a köpönyegforgatás jelentheti a tisztességet, a lelkiismeretességet. Így mondja: „Ennél [a változásoknál] csak arra vagyok büszkébb, hogy mindig tisztességesen és lelkiismeretesen politizáltam.”

Nos, tudják, mindenki azzal a kalappal köszön, amije van neki. Főleg, ha politikusnak tartja magát.

Emlékeztetőül idehozom Volner János szavait, aki a Jobbikból való 2018 októberi kilépése után a következőképpen jellemezte a Soros-kapcsolatait már akkor sem cáfoló balos Jobbik vezetésének tagját, a most távozót.

– jellemezte őt a volt jobbikos alelnök.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” – olvashatjuk A kis hercegben. Úgy fest, szívügyekben is vannak kivételek. A a Jobbikban is lehettek dolgok, amelyek már szabad szemmel is jól láthatóvá váltak. Volner meg is fogalmazta őket.