888: Mit gondol, mi baja lehet a liberális kultúrelitnek Herczeg Ferenccel?

Dörner György:

Valószínűleg mások az érdekeik, mint az enyém vagy a többi hozzám hasonló magyaré.

888: Ön szerint „Az élet kapuja” nem egy tipikusan magyar történet, amikor valamilyen véletlen, intrika, baki folytán ez a kis nép ugyan közel kerül a világpolitika alakításának lehetőségéhez, de mégis lemarad róla?

D. Gy.: Is. Mert nyilván van még más kis nép is a világon, amellyel ez megtörténik, de az nem érdekel, mert

Nyilván jellemző ez ránk, de sok más is. Sokfélék vagyunk, sokdimenziósok vagyunk.

Fotó: Kozma Zsuzsi

888: A darab egyik szereplője, Cardulo bíboros szerint „Magyarországnak soha nem lesz igazi polgársága. Azoknál a népeknél, amelyeket barbároknak szokás nevezni, csak egyes kivételes férfiak lelkében él az isteni szikra, a polgárok tömegében azonban nincs meg a közhasznú alkotások vágya.” Mit gondol, ez most is így van?

D. Gy.: Egy birodalom megkívánja a szakrális királyt. Ha nincs szakrális király, akkor bizony inog a birodalom. Magyarországon Mátyás az volt, nem véletlen az sem, hogy korábban Európa igyekezett tönkretenni az Árpád-házat. Európa szakrális királyai pedig pillanatok alatt vesztették el kapcsolatukat Istennel, helyette a gazdasági hatalom uralkodott.

Van munkaalapú gazdagság, és van a pénzből pénzcsinálás. Nyugat-Európának „Az élet kapuja” történetének idején a már felfedezett Amerikából – lényegében – az ingyen beáramló pénz adta a gazdagságát. Ebből a gazdagságból könnyű úgy tenni, mintha én lennék a jótevő.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Ezt a magyar polgárság nem tudta megtenni, ezért nyilván Cardulo bíborosnak igaza van. De a mi szempontunkból, a mi léptékeinkkel mi is rendelkeztünk polgársággal, csak nem abban az arányban és nem azzal a gazdagsággal, amelyet Cardulo számonkért rajtunk.

888: Az Újszínház minden támadás ellenére konzekvensen kitart Herczeg Ferenc és Wass Albert műveinek bemutatása mellett. Miért? És hogyan fogadja ezeket a műveket a közönség?

D. Gy.: Igazából nem is értem a kérdést. Valószínűleg azért, mert ők a legjobbak. Ráadásul ők a legújabbak is, hiszen

Ennek megfelelően a közönség remekül fogadja a műveikből készült előadásainkat. És őszinte kíváncsisággal, mivel előlük ugyanúgy elhallgatták őket, mint előlünk.

Fotó: Kozma Zsuzsi

888: Ön szerint Bakócz Tamás életművét a helyén kezeli a magyar történelemszemlélet?

D. Gy.: Szerintem nem is ismerik. Egyetemi szinten talán, de még középiskolás szinten sem. Nem hiszem, hogy Bakócz Tamást olyan sokan ismerik Magyarországon, amennyire megérdemelné. Bakócz Tamás egy észak-magyarországi alsóbb osztálybeli iparosi családból származott, ahonnan a munkájával és a tehetségével küzdötte fel magát főpapi tisztségbe. És az eszével.

Tehetség nélkül nem lett volna az, aki. És ha belegondolunk, hogy mi lett volna, ha; akkor sejthetjük, hogy ha pápává választják, az megváltoztatta volna az egész utána következő magyar történelmet.

888: Miért fontosak a mai kor Magyarországának Herczeg Ferenc történelmi drámái?

D. Gy.: Miért fontos vizet inni? Miért fontos levegőt venni? Azért, hogy az ember életben maradjon.

Az vagyok, akik az őseink. Mivel kultúrával foglalkozó ember vagyok, nekem a kulturális őseim ezek a színpadi szerzők. Számomra ez a kérdés annyira érthetetlen, mintha megkérdeznének egy esztergályost, hogy miért kell vas a munka elkészítéséhez.