Valamelyik este megkeresett egy kedves ismerősöm: „Áruljátok a lakásotokat?”. Meglepődve nemet válaszoltam és megkérdeztem, miért gondolja ezt. „Az ingatlan.com-on láttam a hirdetését.” – mondta.

Azonnal keresni kezdtem, miközben a barátom tájékoztatott, hogy az már nem elérhető, csak rövid ideig volt fenn az oldalon. Biztosan nagyon sokan ráharaptak, mert szuper lehetőséget kínált, ő is felvette a kapcsolatot a hirdetővel, ezúton szeretne gratulálni, nem tudta, hogy van egy fiam. Hát én sem…

Lejátszódnak a lelki szemeim előtt az Aranyélet c. sorozatban látott jelenetek, amikor Attila lakások zárjait megbuherálva bejut azokba és „ingatlanosként” megmutatja azokat a vásárlóknak, akik rövid tanakodás után a szuper üzlet reményében foglalót adnak át neki, amivel ő gyorsan el is tűnik.

Megkérdeztem a barátomat, hogy rá tudna-e kérdezni egy találkozóra, aki egy lépéssel már előttem járt: „Szombaton mutatná meg. Ti nem most pénteken utaztok el?”. De, pontosan. Vajon tudhat erről a bűnöző? A paranoia azonnal beindult, talán valaki most is megfigyel minket? Ismét az előbb említett sorozat képei ugrottak be, ahogy idegenek állnak a nappalimban és egy bűnöző számolja a tízezreseket, el is kezdem szervezni az út lemondását, biztos, hogy nem hagyom üresen a hétvégére az otthonunkat. Ha eltűnik a pénzzel, amit az én nevemben vett át, engem fognak beperelni, és ha foglalóról írnak papírt, annak a duplája jár vissza. Az egy dolog, hogy bíróságra kell majd járnom hosszú ideig, bizonygatnom, hogy én is áldozat vagyok, de ha illetéktelen személyek jutnak be az otthonomba, többé nem fogom magam ott biztonságban érezni. Hát engem is utolért a lakásmaffia, gondoltam...

Fotó: AFP Forum

A reggeli készülődés közben már csörgött is a telefonom. Egy férfi volt az, a házunk előtt állt, valahogyan sikerült megszereznie a számom, és szerette volna megnézni a hirdetett lakást. Hosszasan elbeszélgetünk a történtekről. A Dániában tartózkodó állítólagos fiam egy távoli asztali hozzáférést biztosító alkalmazás elindítását kérte tőle, hogy a nagy kiterjesztésű képeket, a tulajdoni lapot és a lakásról készült videót ezen keresztül juttathassa el a gyanútlan érdeklődőhöz. Mivel még életében nem hallott az „AnyDesk” programról, belement a dologba, ezzel beengedve a gépébe a hirdetőt, és pár percen belül már nézte is a videót, miközben a kedves férfi elmesélte, hogy sürgősen el kell adniuk a lakást, kiköltözött ugyanis hozzá a család, és az ottani házat kell kifizetnie ebből az összegből.

Na, itt már kapcsoltam, nagyobb lehet a baj, a lakásunk csak a csali ezek szerint. Ha egy illetéktelen személy hozzáfér a gépünkhöz, annak súlyos következményei lehetnek. Javasoltam a férfinak, hogy nézesse meg a gépét, mint kiderült, nem hiába. A fotók és a videó mellett több kémprogramot is telepítettek a laptopjára, ami közül az egyik egy „leütés figyelő” volt, azaz amit bepötyög az ember a billentyűzeten, arról tudni fog a csaló is, legyenek azok szülinapi jókívánságok, bevásárlólisták vagy jelszavak, esetleg bankkártya adatok.

Fotó: AFP Forum

Mire beértem a munkahelyemre, a reggel beavatott közös képviselő hívott, szerette volna jelezni, hogy egy hölgy éppen elég vehemensen próbál bejutni hozzánk, hogy „elbeszélgessen” velem. Miközben ő az „általam” elindított videót nézte, SMS-e érkezett a bankjától, amiben egy utalás megerősítéséhez kapott ellenőrző kódot, amit nem ő indított el, így azonnal becsukta a laptopját és útra kelt felkeresni engem, hogy számonkérhessen. Miután megosztottam a hölggyel, mi történt valójában, befutott a következő versenyző is. A közös képviselő már egy újabb áldozattal beszélgetett az ajtónkban, aki, miután megtudta, hogy átverték, a szemtanúk elmondása szerint rendkívül sietősen távozott, hátha még meg tudja akadályozni a bajt. Ő ráígért a lakásra plusz 10 milliót, hogy mindenképp az övé lehessen. A „fiam”, mivel nagyon sok érdeklődője van, és rengeteg a csaló a mai világban (ő már csak tudja), megkérte, hogy bizonyítsa valahogy, hogy tényleg van annyi pénze, hogy azonnal ki tudja fizetni a vételárat, ha ezt megteszi, már ma nyélbe üthetik az üzletet. A férfi belépett hát az internetes bankjába, megmutatta, mennyi is van a számláján, miközben a csaló a távoli asztal hozzáféréssel és valószínűleg az addigra már feltelepített kémprogramokkal minden információt megkapott ahhoz, hogy kisemmizhesse.

Engem teljesen megdöbbentett, hogy ilyen szintű kiberbűnözés szedi áldozatait itthon is, eddig csak a filmekben láttam ilyet. Egy hasonló hirdetésre, ha 1-2 napig van fent az ingatlan.com-on, minimum 50 ember csap le. Vegyük csak azt, hogy ebből az 50-ből egyet biztosan sikerül lépre csalniuk. A budapesti ingatlanárakból kiindulva mondjuk 50 millióval megrövidítik az óvatlan áldozat számláját, az is akkora összeg, amiről csak a heti lottószelvény kitöltése közben álmodozunk.

Könyörgöm, legyünk óvatosabbak!

Ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az általában nem is az. Nem engedünk be idegeneket az otthonunkba, ahogy a gépünkbe sem, és nem adjuk ki a jelszavainkat, pláne nem mutogatjuk ismeretleneknek, mennyi pénzünk van! Ingatlan tulajdoni lapot pedig boldog-boldogtalan lekérhet bármilyen házhoz vagy lakáshoz, az nem jelenti azt, hogy hiteles lenne a hirdetés, ami épp a szemünk elé került. Ráadásul hétfőtől minden 10 millió Ft alatti utalás azonnali fizetésnek minősül majd, miközben az új átutalási rendszernek köszönhetően a tranzakciók átfutási ideje legfeljebb öt másodpercre csökken és az SMS biztonsági kód sem nyújt teljes biztonságot egy szemfüles hackerrel szemben.

A feljelentést megtettem az ügyben, aki szintén lecsapott erre a frankó ajánlatra és belesétált a csapdába, forduljon a rendőrséghez, és sürgősen nézesse meg a számítógépét! Ezúton is köszönöm a csalónak ezeket a „kellemes” perceket, azóta is fogadom a hirdetésre jelentkezőket, akik a nap minden szakaszában felbukkannak az ajtónkban.