Nem újdonság, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolat az elmúlt három évben igen zűrös időket élt meg Donald Trump 2016-os győzelmét követően. Az EU fontos politikai döntéshozói nem is rejtették véka alá csalódottságukat Trump nemzetközi kapcsolatokra és kereskedelemre vonatkozó izmos megközelítésével kapcsolatban. Kijelenthetjük, hogy kulcsfontosságú lesz a 2020-as év az EU és az USA közötti kapcsolatokban. Mindeközben nem szabad lebecsülni Trump győzelmét a közelgő elnökválasztáson, ugyanakkor fontos elkezdeni egy alternatív forgatókönyv előkészítését is, miszerint a demokraták egyik jelölte nyeri a választásokat.

Még abban az esetben is, ha az összes demokrata jelölt a jelenlegi politikai irányvonal teljes megváltoztatását ígéri, nem számíthatunk arra, hogy a két kontinentális hatalom közötti minden politikai nézeteltérés ezt követően könnyen rendeződik. Például a jelenleg vezető helyet elfoglaló demokrata elnökjelölt, Bernie Sanders osztja Trump nézetét a kereskedelempolitikáról és a NATO-kapcsolatokról. Ebben a cikkben felhívjuk a figyelmet a demokrata jelöltek politikai nézeteiben mutatkozó különbségekre, és arra, hogy ezek miként befolyásolhatják a jövőben az EU és az USA közötti kapcsolatokat.

Ki vezeti a versenyt?

Ezidáig úgy tűnik, valószínűleg öt demokrata elnökjelölt fog versenyezni egymással: Bernie Sanders, Pete Buttigieg, Michael Bloomberg, Joe Biden és Elizabeth Warren. Az iowai és a New Hampshire-i eredmények után már nincs olyan mértékű bizonytalanság a jelöltválasztás kimenetelével kapcsolatban. Bár Joe Biden korábbi alelnök több hónapon keresztül élen járt a felmérések szerint, a fenti helyeket illetően rosszul teljesített, összesen csupán 6 küldöttet szerezve. Tehát a baloldal legjelentősebb jelöltje Bernie Sanders, akit Hillary Clinton kihívójaként ismert meg a világ 2016-ban.

Vajon egy demokrata győzelem tényleg csökkentené a klímakérdést érintő megosztottságot Washington és Brüsszel között?

Trump 2016-os megválasztása óta az Egyesült Államok környezetvédelmet érintő politikai álláspontja drámaian megváltozott. 2017-ben Trump kormánya bejelentette, hogy elhagyja a 2016-os párizsi éghajlatvédelmi egyezményt az iparágak, például a fosszilis tüzelőanyagok és a szén támogatása érdekében. Az EU jelenlegi politikájában az éghajlatváltozás a von der Leyen által vezetett új Európai Bizottság fő politikai irányvonalává vált. Ha az Egyesült Államok fenntartja a jelenlegi irányt, akkor ez a különbség elősegíti a két partner közötti nehéz kereskedelmi kapcsolatok további eszkalációját, mivel az EU szén-dioxid-határára vonatkozó javaslatok valószínűleg negatív folyamatokat indítanak el Washingtonból.

A vita valószínűleg csak abban az esetben eszkalálódik, ha Trumpot nem választják újra novemberben, mivel a demokrata jelöltek közül sokan átfogó környezetvédelmi tervet javasolnak, amelyek közül néhány túllépi a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény előírásait is.

Bernie Sanders és Elizabeth Warren támogatja a szén-dioxid-kibocsátás közvetlen szabályozási megközelítését, ez ellentmondásos álláspont az USA politikájában, amely azonban az Európai Unióban egyre inkább érvényesül. Ezenkívül mindkettő aláírta a Green New Dealt (nem szabad összetéveszteni a European Green Deallel), amely átfogó javaslatot tartalmaz a szénsemlegesség 2030-ig történő elérésére. Összességében Sanders vagy Warren elnöksége esetén Európa számíthat rá, hogy az Egyesült Államok több szerepet vállal az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A palagázokkal kapcsolatos kritikus álláspontjuk (mindkét jelölt támogatja a frakcionálás tilalmát – vitatott olajfúrási technika) befolyásolhatja az EU orosz energiától való függőségének csökkentésére irányuló jelenlegi erőfeszítéseket azáltal, hogy növeli az Egyesült Államok üzemanyagexportját az európai kontinensre.

Joe Biden, Pete Buttigieg és Michael Bloomberg szintén támogatják a Green New Deal keretrendszerét, ám az éghajlatváltozással szemben kissé mérsékelt a megközelítésük. Kezdeményezésük részeként többet akarnak befektetni a megújuló energiába és az éghajlatkutatásba, amely lehetővé teszi a piac számára, hogy innovatív megoldásokat hozzon környezetvédelmi kérdésekben. Az éghajlatváltozás piacorientáltabb megközelítése előnyös lehet azoknak a cégeknek, amelyek az USA-ban termelnek. Ennek ellenére Buttigieg, Bloomberg és Biden sem támogatja a vállalkozások közvetlen szabályozását a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében.

A környezetvédelmi fellépés mérsékelt megközelítésére lehet szükség ahhoz, hogy bármely demokrata elnök elfogadtassa a törvényt a kongresszussal. Jelenleg nem valószínű, hogy a demokraták megszerezik az irányítást a szenátus felett, vagyis a republikánusokkal együtt kell működniük akkor is, ha novemberben megnyerik a Fehér Házat.

Egy progresszív liberális jelölt győzelme esetén valószínűleg folytatódni fog a kereskedelem feszültsége.

Figyelemre méltó, hogy a Trump-adminisztráció meglehetősen kemény megközelítést alkalmazott az USA és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatokban. Trump számos európai iparág ellen vámtarifákkal fenyegetett, kezdve a mezőgazdaságtól a gépjárművekig. Ezenkívül az elnök Kínával folytatott kereskedelmi vitája szintén hatással volt az európai gazdaságra, mivel az ennek következtében bekövetkezett gazdasági visszaesés jelentős befolyást gyakorolt a német gazdaságra.

A mérsékelt Biden, Bloomberg és Buttigieg ismét ugyanazon az oldalon jelennek meg, nagyrészt a szabadkereskedelem támogatásával. Mindezen jelöltek támogatták a 2018-ban javasolt USMCA szabadkereskedelmi megállapodást. Joe Biden, Barack Obama alatt alelnökként a TTIP (transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség) szabadkereskedelmi megállapodás támogatásáról beszélt még 2016-ban.

Másrészről Sanders és Warren inkább izolációs kereskedelempolitikát támogatnak, jobban összhangban a Trump-adminisztrációval. Noha mindkettő továbbra is kritizálja Donald Trump kereskedelemmel kapcsolatos megközelítését, Sanders és Warren továbbra is kritikusak a szabadkereskedelmet érintő kérdésekben. Meg kell jegyeznünk, hogy Elizabeth Warren jobban hajlik a szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére, mivel demokrata kollégáinak többségével együtt az USMCA mellett szavazott. Ez azt jelenti, hogy jobban kíván együttműködni Európával a mindkét fél számára előnyös kereskedelmi kapcsolatokban. Bernie Sanders egyike volt a tíz szenátor közül azoknak, akik az USMCA ellen szavaztak, és valószínűleg a demokrata politikában a szabadkereskedelem legnagyobb ellenzője. Érvelésében Sanders a gyár munkahelyi veszteségeivel és a tisztességtelen nemzetközi gyakorlatokkal kapcsolatos aggályait említi, hasonlóan a Trump elnök által jelenleg alkalmazott retorikához. Fontos, hogy szempontjainak többsége olyan nemzetekre irányul, mint Mexikó és Kína; ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ugyanez igaz volt Trumpra a 2016. évi választásokig. Sanders vagy Warren elnöksége alatt valószínűleg Európa hasonló nyomásnak lenne kitéve, mint most a kereskedelmi tárgyalásokon.

A demokraták megosztottak a külpolitikai elkötelezettség terén, ami kihívásokat jelent az EU számára

A Trump-adminisztráció egyik legszembetűnőbb mellékterméke külpolitikájának új megközelítése volt, amely alkalmanként az európai vezetők elkeseredéséhez vezetett. Trump kiléptette az Egyesült Államokat az iráni nukleáris megállapodásból, melynek eredményeképpen Irán elmulasztotta a megállapodás betartását. Ezt az EU legnagyobb országainak (különösen Franciaország) vezetői, de az EU intézményei is csalódással fogadták, mivel az Iránnal kötött nukleáris megállapodást az egyik legfontosabb eredménynek tekintik.

Noha az összes demokrata jelölt támogatja a NATO-t, és erőteljes kritikákat fogalmazott meg annak a szövetséget érintő retorikájával kapcsolatban, továbbra is fennáll néhány alapvető különbség vonatkozásukban. Sanders például azt hangsúlyozza, hogy az európai országok teljesítsék a védelmi kiadásokra vonatkozó 2%-os GDP-követelményeket. Mások még nem kommentálták ezen kérdéseket, amely enyhébb megközelítést jelezhet a részükről. Ezenkívül az összes demokrata jelölt támogatja az iráni nukleáris megállapodás céljait, és valószínűleg újra csatlakozik, ha Irán betartja a megállapodásban rögzítetteket.

A jelöltek többsége támogatja a csapatok visszavonulását a Közel-Keletről, bár jelentősen eltérő mértékben. A progresszivisták, Sanders és Warren, az Afganisztánból való teljes kivonulás, valamint Irakban és Szíriában a korlátozott szerepvállalás mellett szólnak.

Ezzel szemben, bár Buttigieg és Biden egyaránt támogatják a térségben a csapatok mérsékelt kivonulását, azt állítják, hogy szükség van némi amerikai jelenlétre. Ami azt jelenti, hogy az USA jelenlétét Afganisztánban csak a különleges erőkre kell korlátozni, de a térségben továbbra is aktívnak kell maradni. Ez a fajta Közel-Keletet érintő politikai álláspont leginkább Obama elnök politikájára hasonlít, és nem sokban tér el Trump jelenlegi Közel-Kelet-politikájától, annak ellenére, hogy a jelenlegi kormányzat kissé elszigetelődő retorikát folytat. Érdekes módon Michael Bloomberg (volt republikánus) úgy véli, hogy az USA-nak teljes mértékben maradnia kell a régióban, és intenzíven kritizálta Trump egyes csapatok kivonására tett kísérletét.

Végezetül rá kell szerintük mutatni arra, hogy semmi sem garantálja, hogy a jelöltek bármelyike képes lenne Trumpot legyőzni a novemberi választásokon, azonban fontos megérteni, hogy egyes politikai irányvonalak milyen módon képesek alakítani az USA és az EU közötti kapcsolatot.