Egyesek szerint túlzott mód takarékos vagyok. Sőt, akadtak olyanok is, akik nem átallották kijelenteni, hogy smucig.

Fel nem foghatom, honnan szedik ezeket a légből kapott állításokat.

A pocsékolás ugyan sosem volt a kenyerem, de a fentebb megfogalmazott állítások mindegyike szemen szedett hazugság!

Sajnos, a józan beosztás – én így nevezem – praktikus szokásait szerfölött ritkán van alkalmam gyakorolni, mert a feleségem a nyakamra jár, nem hagy élni, és felesleges, luxus jellegű kiadásokra kényszerít. Most ellenben egy hétre elutazott, így bebizonyíthatom rosszakaróimnak, hogy a józan keretek közt gyakorolt takarékosság szívet melengető, és hasznos.

Első nap azzal kezdtem, hogy nem cseréltem zoknit.

Minek?

A feleségem hosszú hónapok óta mindig lecseréltette velem, szabályos terrorban tartott, pedig mi abban a rossz, ha az ember egy zoknit két napig visel? Gondoljanak csak bele, ha az ember minden másnap cserél zoknit, az havonta tizenöt tiszta pár. Ki lehet számolni, éves szinten azt mennyi mosópor és víz megtakarítást jelent.

De ez még semmi! Ott van például a fürdővíz. Egy háztatás kiadásainak tetemes hányada úszik el így szó szerint azon a kis likon, ami a fürdőkád alján éktelenkedik. Nem, ezt a pocsékolást is ésszerű keretek közé kell szorítani!

Ha az ember csak minden másnap fürdik, úgy – szinte észre sem veszi – és kiadásai hirtelen megcsappannak. Arról nem is beszélve, hogyha mindennap fürdene az ember, mily furcsa, mily különös, mondhatni zavaró érzet lenne a tiszta lábra felhúzni a tegnapi zoknit.

Nem, erről szó sem lehet!

Megfogadtam, hogy amíg a feleségem távol van, jól fogom magam érezni, és emlékezetessé teszem ezt az átmeneti agglegény létet.

A hűtőszekrény csak harmadnap jutott eszembe. Ott zümmög, zakatol, és közben fogyasztja az áramot. Kész értelmetlenség! Amint az ember kihúzza a dugót, azonnal megáll a számláló veszettül idegesítő forgása!

Ja, hogy a táplálkozás? Mindennap annyit kell vásárolni, amennyit az ember aznap megeszik, és akkor nincs szükség efféle értelmetlen pazarlásra. Csodálom is, hogy ez eddig nem jutott eszembe!

Miután négy napig nem fürödtem, rájöttem valamire. Ha az ember a mosogatást összekombinálja a tisztálkodással, jelentős mértékű megtakarítást eszközölhet.

A kivitelezésnek az a módja, hogy amíg a reggeli bögrét mossuk, egy sámlira állunk, és egyik lábunkat beléhelyezzük a mosogatóba, majd amikor leöblítjük az ivóalkalmatosságot, a vizet a bögre mellé odahelyezett bütykünkre löttyintjük.

Sokat törtem a fejem, miként lehetne az eljárást kombinálni a borotválkozással is, ám még nem jutottam kielégítő eredményre.

Ha azonban az ember a szertartást azzal kezdi, hogy a mosogatóba vizel, úgy egy kisdolog anyagi terheit megspórolhatja.

Jó ez az agglegény lét. Hangosan hallgatom a heavy metált, takarékosan bánok a háztartás kiadásaival – miáltal bebizonyítom vádaskodó ismerőseimnek, hogy nem vagyok smucig, pusztán az ésszerűség vezérli tetteimet -, s az emberi szabadság oly fokaira hágom, melyről házas életem rab napjaiban nem is álmodhatom.

Sajnos, kibontakozásomat gátolja, hogy holnap érkezik a feleségem, így legújabb ötleteimet majd csak jövőre tudom megvalósítani.