Hadházy Ákos képviselő úr, a szegény ember forradalmára, már megint hozta a formáját. Már megint előadott egy műsort – libsi terminus szerint performanszt – a magyar Országházban. Ezúttal „Stop propaganda” szövegre cserélte le a „Lónak a f888át” feliratú molinóját, amelyet most Kövér László házelnök mögé lógatott be a karzatról.

Az a baj ezekkel az alakokkal, hogy nem tudnak fejlődni. Rendben, egy előadóművésznek – legyen az rockénekes, cirkuszi mutatványos vagy bohóc – kell adnia egyfajta állandóságot. Egy fellépésen mindig el kell játszani a legismertebb műsorszámot. De azért fejlődni is kell. A Judas Priest sem hagyhatja ki, hogy lenyomja a Breaking the law-t egy bulin, de azért ma nem ugyanazt játsszák, mint ’84-ben, a Defenders of the Faith turnén. Újítani kell.

De ezek erre képtelenek.

Szóval Ákos – a szegény ember forradalmára – a karzatról belógatott egy táblát a következő szöveggel: „Stop propaganda”.

(Még jó, hogy nem a zokniját.)

Elképzelem, ahogy előtte bemegy a plázába, mondván, hogy itt van pendrájvon, nyomtassák ki kérem, 102-es betűméretben. Majd álldogál, várakozik, dobol ujjaival, felcsillan a szeme, fizet, s átveszi a készterméket.

A tábla pont a magyar középcímerbe lógott bele, eltakarva Szlavónia, Erdély és Fiume címerét. Én mondjuk az ilyesmit is büntetném. Ahogy zászlóval nem tiszteletlenkedünk, történelmi, nemzeti szimbólumokkal sem. Az ilyen gyáva bohócnak könnyű. Nem jár az ilyesmiért büntetés. Az ő tábora röhögcsél, a normalitás tábora felháborodik, azt annyi. Pár szerencsétlen diktatúrázik egyet, aztán lapozunk.

Próbálná egy olyan helyen tenni, ahol diktatúra van. Észak-Koreában vagy egy arab államban. Vagy akár Eurábia muszlim többségű kerületeiben belógatni valamit Mohamed arcképe elé. Annak következményei lennének. Nem egy egynapos kitiltás. De a tét nélküli hőbörgés a legolcsóbb.

Az ilyen megjátszott balhékban az is közös még, hogy a jelszó is egy nulla. Ugyanis ők is tudják, hogy bohóckodás az egész, tét nélküli vircsaft, így aztán nincs meg az a belső düh, ami segítené egy jó kis jelmondat létrejöttét.

„Bolsik, ha felemelitek a túrós pogi árát, baj lesz!” – állítólag ez a legendás jelmondat virított az egyik budapesti aluljáróban a '80-as évek közepén, s ugyan táblára nem írták fel, de lássuk be, ez egy fantáziadús jelmondat. Van benne erő. Tökösség! (S alig kellett pár év, a rendszer meg is szűnt. Biztos nem vették komolyan, s felemelték.)

„Mire a levelek lehullanak, itthon leszünk” – ezzel a mára már legendássá vált, míves mondattal indították frontra az első világégés magyar bakáit, aztán ez nem jött be teljesen. Hruscsov elvtárs meg imigyen szólott: „Húsz év múlva felépítjük a kommunizmust”. Mindezt 1960-ban! (No, igen, az elgondolás szép volt, csak a fránya körülmények, azok a baloldali eszmék létrejöttének sosem akarnak kedvezni.) De akár idézhetnénk magát a nagy Vlagyimir Iljicset is, ki nem átallotta egy ízben eztet mondani: „Szovjethatalom plusz villamosítás egyenlő kommunizmus”.

Ezek mind ütős és minőségi jelmondatok, még akkor is, ha a többségük baromság.

Na, de az Ákosé!

De legyünk engedékenyek. Még az sem szükségeltetik okvetlen, hogy egy jelmondatnak, vagy transzparensnek értelme legyen. „Damaszt!” – ordította Nagy Feró a közönségnek 1980-ban, amely egy emberként kiáltotta vissza. „Csipke!”, de idézhetnénk a Ramones híres jelmondatát is: „Gabba Gabba Hey!”

De ez, hogy „Stop propaganda.” Ez annyira ócska. Miért nem mindjárt „Stop szél”? Vagy „Stop hurrikán”. „Stop földrengés”?

Tisztázzuk azért a propaganda fogalmát.

Kedves haladó szellemű polgártársaink, kedves Hadházy Ákos zokni tulajdonos úr, kéretik figyelni!

Minden propaganda.

A mosószerreklámtól kezdve a söröző cégéréig és az ismert zenekar klipjéig. Propaganda, amikor a csinos kisasszony kifesti magát, mielőtt kilépne az utcára, és propaganda, amikor az ember kiteszi a Facebookra a húsz évvel korábbi képét. A Facebookra posztolás is propaganda. A „független sajtó” fogalmáról való hazudozás is propaganda. A „Stop propaganda” táblát lógatni is propaganda. Ráadásul a leggusztustalanabbak közül való. Mert a Facebook arra van, hogy az ember propagálja magát vagy a termékét, és az ifjú hölgyike sminkje is arra van, ami célt szolgál. De a magyar parlament ellenben nem erre van.