Gyerekkorom egyik kedvenc filmje a Két férfi a városban című francia film volt. Ötször biztos láttam, lehet, hogy többször. Alain Delon egy börtönből szabadult bankrabló, akit tíz év után engednek ki. Jean Gabin a nevelőtisztje és kicsit az apja, nagyapja is. Mimsy Farmer a barátnője, Michel Bouquet, egy hihetetlenül nagy színpadi színész egy gonosz rendőr (mostanság lesz egyébként 95 éves), sőt, az egyik bűnöző az akkor pályáját épphogy elkezdő Gérard Depardieu.

A film arról szól, hogy a francia hatalom a megjavult bűnözőt nem engedi visszailleszkedni a társadalomba. Sőt, a nyomozó (Michel Boquet), aki Victor Hugo A nyomorultak rendőrfelügyelőjére, Javert-re kísértetiesen emlékeztető rendőrként éjjel-nappal zaklatja a jó útra tért egykori bankrablót. Még a férfi barátnőjével is kikezd – ezt látva Delon megöli a rendőrt. Delont pedig guillotine-nal kivégzik.

A film Jean Gabin rövid monológjával ér véget: és akkor mindenek mögött megláttam egy olyan gépezetet, amelyik gyilkol. Ezt mondja. Dupla jelentésű persze ez a zárómondat. Egyrészt utal a guillotine-ra, amivel levágják az utolsó előtti jelenetben Delon fejét, és átvitt értelemben a francia igazságszolgáltatásra, amely gyilkosságba, majd a halálba kerget egy tisztességessé vált embert.

Gyönyörű film, minden jelenete tökéletes, a francia félig bűnügyi, félig társadalmi filmek egyik legjobbika, ennél jobbat ebben a műfajban talán csak Melville rendezett.

Aztán a kilencvenes évek közepén véletlenül láttam a rendezőről, José Giovanniról egy francia portréfilmet. Nem olvasgattam különösebben soha filmrendezők életrajzát, így számomra újdonság volt, amit a francia társadalom már évtizedek óta tudott: José Giovanni egy kegyetlen köztörvényes bűnöző. Rablásban, egy hármas gyilkosságban is részt vett, a második világháború után halálra ítélték, végül életfogytiglant kapott, majd 11 év börtön után kiengedték.

És valahogy azonnal megutáltam ezt a filmet. A kedvenc filmemet. Tehát ez a gyönyörű mese csak önigazolás volt? Egy bűnöző moralizál? Ő akarja erkölcsre, tisztességre tanítani a világot? Később egy svájci hírügynökség bizonyítékokkal állt elő, hogy José Giovanni még náci kollaboráns is volt, de addigra már amúgy is egy visszataszító emberré vált számomra.

(Tényleg csak zárójelben írom: A kétezres évek közepén aztán meghalt José Giovanni, majd néhány év múlva megjelent DVD-n a film felújított változata. Megvettem, többször megnéztem és megint az egyik kedvencem lett.

Akkor fogalmaztam meg magamnak, hogy egy visszataszító életű művész esetében a halál visszafordíthatatlan kegyetlensége a műalkotására vonatkozóan (számomra) teljes felmentést ad. Még egyszer: a műalkotására vonatkozóan. Ahogy nem befolyásolja Villon-csodálatomat, hogy ő még a középkori törvények szerint is bűnöző volt. Vagy gyönyörű operának tartom a Borisz Godunovot meg a Hovanscsinát függetlenül attól, hogy Muszorgszkij életrajzát olvasgatva nem nehéz megállapítani, hogy minden bizonnyal elég ellenszenves ember lehetett.)

A Két férfi a városban jutott eszembe az új francia filmsikerről. A nyomorultak című film rendezője ugyanis szintén egy köztörvényes bűnöző.

Remélem, nem érti félre senki: természetesen nem azt akarom mondani, hogy Ladj Ly filmjét majd talán akkor fogom tudni értékelni, ha esetleg már nem él, egyáltalán nem. Éljen – ahogy mondani szokták – az emberi kor végső határáig, sőt, csináljon nyugodtan filmeket, csak egy ország (és következő filmjénél az Európai Unió) ne támogassa, ne tegyen meg mindent egy európai uniós állam a világsikeréért.

Ahogy december végén az Origón megírtuk, Ladj Ly mali-francia filmrendezőről kiderült, hogy a saría szabályainak engedelmeskedve kegyetlenkedett. Egy ismerőse húgáról megtudták, hogy egy nős férfivel jár. Fogták magukat, ő és az ismerős, és – igen, a saría, a muszlim törvénykezés volt számukra a parancs – elővették először a lányt. Ladj Ly eltörte az ujjait, majd ismerősével a fejét is betörték. Aztán következett a lány barátja. Összeverték, betették egy kocsi csomagtartójába, elhurcolták, majd megpróbálták leönteni benzinnel egy elhagyatott helyen. Ügyetlenkedtek, és az agyba-főbe vert férfi valahogy el tudott menekülni. Ladj Ly megúszta három év börtönnel (az ismerősét tartották a fő bűnösnek), aztán néhány év múlva el is készíthette első filmjét. Ez lett A nyomorultak.

A film egy párizsi no-go zónában játszódik (bocsánat, érzékeny területen, ez a diszkrét neve), bevándorlók és rendőrök háborújáról szól. Nem remekmű, de tagadhatatlanul egy tehetséges ember filmje. Egy tehetséges és tudatos emberé. A nyomorultak cím persze Victor Hugóra utal, de Gavroche itt nem mártír forradalmár, hanem (feltehetően) rendőrgyilkossá váló szenegáli kisfiú. Nem is egy darab Javert felügyelő van – mint a Két férfi a városban című, előbb idézett filmben –, hanem három. A film vége is egy Victor Hugo-idézet, amely mintegy felmenti a kegyetlenkedő bevándorló fiatalokat. Az egyik (vagy leginkább) pozitív szereplő, mármint a rendező szándéka szerint, egy szélsőségesen radikális kebabárus, aki a Muszlim Testvérek szalafista szervezet tagja.

Azaz Ladj Ly – már civilizált keretek között – ideológiailag nagyjából azt folytatja, amit bűnözőként elkezdett. És ehhez a francia állam minden segítséget megadott. Például ez Franciaország jelöltje az Oscar-díjra. Amiről az állami filmintézet dönt.

És hát persze olyan hallgatás veszi körül a leleplezést, ami alig hihető. Szinte közmegegyezés van, hogy A nyomorultak újabb és újabb díjainál egy fél mondattal sem utalnak arra, hogy Ladj Ly egy saríabűnöző. Sőt, Ladj Ly az igazságot megíró újságokat fenyegeti perrel. Szerinte akik ők szidják, azok nem is őt, hanem a muszlimokat gyűlölik. Hát persze.

Két filmrendező Párizsban.

José Giovanniról, az olasz származású bankrablóról, ahogy később utánaolvastam, már a hatvanas évektől kezdve, azaz művésszé válása első pillanatától társadalmi vita folyt, hogy helyes-e, hogy erkölcsről, tisztességről vagy éppen humánumról oktathatja az embereket.

A mali születésű Ladj Lynél szinte azokat ítélték el, akik egyáltalán foglalkozni mertek az üggyel. És azóta pedig teljes, tökéletes hallgatás.

Neki nem kell aggódnia, hogy Javert felügyelők fogják zaklatni. A leleplezők kerülnek inkább veszélybe.