A baloldal jó ideje felemelte magát egy olyan magas erkölcsi piedesztálra, ahonnan már alig-alig látja a valóságot. Onnan fentről úgy érzik: nekik szabad mindent, nekik belefér az is, amiért mást keresztre feszítenek. Bangóné patkányozással, Niedermüller rémisztő képződményezéssel dehumanizálja a vele egyet nem értőket. Persze utólag lehet magyarázkodni, de mind tudjuk, ki az, akinek szüksége van a magyarázkodásra: akinek piszkos a szennyese.

Niedermüller szerint a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért a nők is – rémisztő képződmények. Akárhonnan nézzük, magyarázzuk, ez nettó rasszizmus. Ez pedig elfogadhatatlan és vele együtt minden ilyen, egész csoportokra, közösségekre vonatkozó, kirekesztő és emberi méltóságot sértő kijelentés is. Hogy mindez pedig következmények nélkül maradhat, az felfoghatatlan.

Egy nappal múlt január 27., a holokauszt nemzetközi emléknapja. Nem is volt az olyan rég, hogy az ilyen attitűd felfoghatatlan pusztítást okozott. Ez nem történhet meg még egyszer. Az ilyen emberek, akik megengedik maguknak az ilyen „kiszólásokat” és a velük közösséget vállalók, nem valók a közéletbe.

Egy politikusnak van csak igazán nagy felelőssége a közbeszéd határainak meghúzásában, így Niedermüller esetében a következmény az azonnali lemondás kellene legyen, de semmilyen más, közéleti szereplőtől nem elfogadható az ilyen mértékű szélsőséges kijelentés. Aki pedig mégis védi az ilyen embereket, közösséget vállal velük és szélsőséges gondolataikkal, cinkosként részt vesz a pusztításban. A baloldalon eddig elég sok minden belefért, most már itt lenne az ideje a következményeknek.