„Mint arról korábban írtam, volt munkahelyem, a 168 Órát kiadó, a Brit Média Kft. tulajdonában álló Telegráf Kft. több mint negyedévi munkabéremet nem fizette ki. A tartozás még akkor kezdett halmozódni, amikor ott dolgoztam, 2019 októbere előtt. Távozásom óta pár nap híján négy hónap telt el.

A kifizetésre vonatkozó többszöri – ily módon többször be nem tartott – szóbeli ígéretek után, valamint azt követően, hogy a kilépő papírjaim között olyat is találtam, amelynek aláírásával el kellett volna ismernem, hogy átvettem egy olyan részösszeget, amit nem fizettek ki (ezt nem írtam alá), a cég beszüntette a kommunikációt az ügyvédemmel, és konzekvensen nem fizeti ki a munkabért.

Mindeközben, mint az a nyilvánosságban korábban szintén napvilágot látott, nem nekem egyedül vannak pénzügyi követeléseim a Telegráf Kft.-vel szemben.

A saját ügyemben felszámolási eljárást kezdeményeztem a Telegráf Kft. ellen, ami egyúttal arra is vall, hogy már addigra egy meglehetősen hosszú várakozási idő telt el a nemfizetéssel. A cég a tucatnyi hivatalos ügyvédi megkeresésnek, fizetési felszólításoknak nem tett eleget, nem is válaszolt rájuk.

A Fővárosi Törvényszék még tavaly novemberben befogadta a felszámolási eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet, majd pedig fel is szólította a Telegráf Kft.-t a fizetőképesség igazolására. A cég ennek kapcsán kifogást nem emelt. Viszont, a változatosság kedvéért most már nem csak az én jogi képviselőmnek, hanem a bíróságnak sem válaszol.”

Soha nem öröm, ha a munkaadó és a munkavállaló között ilyen nemtelen vita bontakozik ki. Még akkor sem, ha ez esetben az ellenoldali, liberális médiánál történik. Elvégre ott is kollégák dolgoznak, nekünk sem öröm, ha ők a rövidebbet húzzák.

Ez a nemtelen eljárás korábbi gazdasági eseteket juttat eszembe. Elég talán csak a Gyurcsány idejében átadott Megyeri-híd több száz alvállalkozójának ki nem fizetett számláira utalni vagy arra, hogy a Szeviép-ügy kapcsán mintegy ötszáz kis- és középvállalkozó várja hiába a pénzét az elvégzett munkája után.

Úgy fest, hogy a balliberális oldalon – legyen szó akár a médiáról, akár a politikáról – egymással szemben is komoly erkölcsi deficit uralhatja a viszonyokat. Talán nem véletlenül nem bízik bennük a magyar választópolgár többsége már egy évtizede. Az újabb és újabb ügyek, egymással szembeni elvtelen, tisztességtelen eljárások ezt csak tovább erősíthetik. Hiszen, ha egymáshoz ilyenek, akkor mennyit ér a választóknak adott ígéretük. A „trükkök százait” felvonultató Gyurcsány kormányzásának idejéből ezt pontosan tudjuk.