A 21. században Afrikában jelen lévő különböző fertőzéses betegségek egy része néhány évszázaddal ezelőtt Európában is szedte még áldozatait, például a pestis a 14. században Európa népességének felét is megölhette; időben közelebbi például az 1881-1896 között nemzetközivé váló kolerajárvány, amely Afrikán, Ázsián szétterjedve elérte Franciaország és Németország egyes részeit is, és leginkább Hamburgot sújtotta 1892-ben, ahol közel 9 ezren haltak meg. Az alábbiakban néhány jelentősebb betegséget és azok epidémiás kockázatát vesszük sorra.

A kolera mint történelmileg jól ismert, bakteriális fertőzéses betegség ma is mintegy 3-5 millió embert érint évi akár 130 ezer halálozással, elsősorban (az esetek több mint 50 százalékában) Afrikában, de más térségekben (pl. Délkelet-Ázsia) is. A betegség járványszerűen is felléphet, így 2008-tól jelentős kolerajárvány zajlott le Zimbabwéban, érintve a szomszédos Dél-Afrikát is; az ENSZ adatai szerint 2008 augusztusa és 2009 májusa között 98 ezer zimbabwei betegedett meg, közülük több mint négyezren meg is haltak. A nyugat-afrikai Sierra Leonéban lezajlott kolerajárvány (2012) tízezer beteget és több száz halottat eredményezett. A kolerafertőzés általában szennyezett ivóvíz útján vagy fertőzött élelmiszerekkel történik, a baktériumok pedig extrém hasmenést és súlyos hányást okozhatnak, ami hamar ún. exikózishoz (kiszáradáshoz) vezethet. Bár a fertőzés 80-85 százalékban tünetmentesen lezajlik, ha nem kezelik megfelelően, a betegség kezdetén a regisztrált halálozási arány 70%-ra is megnőhet. Megfelelő kezeléssel 1% alatti a halálozási ráta. A betegség jelen van Afrikában (friss adat: Szomáliában 2017. december–2018. március között összesen 1613 megbetegedést, közte 9 halálozást jelentettek, de ez csak a fertőzéses esetek egy részét fedheti le), ezért a migrációs kockázatmenedzselési eljárásban (pl. elemzésekben) kockázatként azonosítható (a Frontex adatai alapján 2014-ben például Szomália 9. volt a migrációs hullámmal EU-ba érkezők származási országai között). Az elmúlt időszakból főleg a szubszaharai Afrika (Nigéria, Benin, Kamerun, Kongó, Kenya, Dél-Szudán, Szomália, Tanzánia, Guinea vagy Sierra Leone) említhető, s ma is évente százezrek fertőződnek meg a Szubszaharában. A fertőzést okozó szennyezett ivóvíz (a víz minősége) maga is migrációs ok, ösztönző lehet.

A bubópestis (mirigypestis) egy enterobaktérium (pestiskórokozó) által okozott fertőző betegség, akárcsak a tüdőpestis, és elsősorban Afrikában fordul elő. Ami a bubópestist illeti, az évi 6-700 esetből általában 120 halálos kimenetelű; kezelés nélkül a fertőzöttek 30-90 százaléka is meghalhat. A betegség legfeljebb egy hétig tartó lefolyása lázzal, fejfájással és hányással történik, és duzzadt, fájdalmas nyirokcsomók vannak a legközelebb eső területen ott, ahol a baktérium bejutott a bőrbe (a duzzadt nyirokcsomók meg is szakadhatnak). A tüdős forma egy kezdeti bubópestises fertőzés nyomán is kialakulhat, ilyenkor légszomj, mellkasi fájdalom, köhögés is társul a pestises tünetekhez. A bubópestis és tüdőpestis járványhullámok formájában 2014 óta sújtja Madagaszkárt, a 2014-es pestishullámban 40-en haltak meg a jelentett 119 esetből, ami egyharmados halálozási rátát jelent. Történelmi múltja jelentős: a pestis (bubópestis) a 14. században az akkori európai népesség 30-50%-át pusztíthatta el. Mai területe főleg Afrika, manapság Madagaszkár, de korábban (a 2001-et követő bő egy évtizedben) kb. 1100 ilyen eset fordult elő a Kongói Demokratikus Köztársaságban is, és ugyanebben az időszakban Zambiában és Európához közel, Algériában is felütötte fejét a kór pestispandémiaként (pandémia: több országra is kiterjedő járványt, epidémiát jelent).

A sárgaláz, amely még a 19. században is az egyik legveszélyesebb fertőzéses betegségnek számított, 2013-ban 90%-ban Afrikában fordult elő, akkor összesen 127 ezer fertőzéses esettel és 45 ezer halottal. Ma körülbelül egymilliárd ember él azokon a területeken, ahol ez a betegség leggyakrabban fordul elő; a szubszaharai Afrika mellett Dél-Amerika egy része is ide tartozik, ugyanakkor a sárgaláztól nem érintett Afrika legdélibb része (Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Dél-Afrika stb.), és teljességgel hiányzik Ázsiából is. A 2016-os angolai sárgalázban százak haltak meg. A 17. században a rabszolga-kereskedelemmel jutott át Afrikából Dél-Amerikába. A sárgaláz jellemzően rövid időtartamú vírusos betegség, amelyet a fertőzött nőstényszúnyog csípésével terjedő vírus vált ki. A legtöbb esetben lázzal, hidegrázással, étvágytalansággal, émelygéssel, fejfájással és izomfájdalmakkal jár (különösen a háton). A tünetek általában öt napon belül javulnak. Minden hatodik betegnél egy nap javulást követően visszatér a láz, hasi fájdalom lép fel, és sárgás bőrt eredményező májkárosodás kezdődik. Ha ez bekövetkezik, a vérzés és a vesebetegségek kockázata is nő. Ma az is érdekes kérdés, hogy a globalizáció és a migráció jelenségei, illetve a klímaváltozás nyomán mely szúnyogfajok lesznek képesek elszaporodni Európában is? A klímaváltozás több kutató szerint szerepet játszhatott egyes fertőző betegségek (pl. nyugat-nílusi láz, malária, sárgaláz stb.) fejlett térségbeli prevalenciájának jelentős emelkedésében.

A malária egy szúnyogok által hordozott fertőző betegség, amely olyan tüneteket okoz, mint a láz, fáradtság, hányás és fejfájás. Súlyosabb eseteiben sárgás bőr, görcsös rohamok is jelentkezhetnek, végül kómához vagy halálhoz vezethet. Tünetei általában tíz-tizenöt nappal a csípés után lépnek fel. 2016-ban 216 millió maláriás eset volt világszerte, és becslések szerint 730 ezer halálesetet okozott. Kb. 90%-ban a megbetegedések és a halálesetek Afrikában fordultak elő. Bár a betegség előfordulása 2000 és 2015 között 37%-kal csökkent, 2014-ben hirtelen megugrott, ekkor 198 millió esetet jelentettek. Gazdaságilag is visszaveti az érintett térségeket, évi mintegy 12 milliárd dollár (több mint 3000 milliárd Ft) veszteséget okozva ezzel Afrikában (egészségügyi költségek, a munkaképesség elvesztése, turizmus visszaesése stb.). Itt főleg a szubszaharai térséget érinti, 2010-ben a legtöbb halálos áldozatot Burkina Fasóban, Mozambikban és Maliban szedte a kór (a Frontex adatai alapján 2014-ben például Mali az 5. helyen szerepelt a migrációs hullámmal EU-ba érkezők származási országai között).

Az ebola (ebola vérzéses láz) járványként sújtotta Nyugat-Afrikát 2013 és 2016 között, és összesen több mint 11 ezer halálos áldozatot szedett a 28 ezer megbetegedettből, vagyis a halálozási ráta 40%-os volt a WHO (és az érintett országok kormányzatainak) jelentései alapján, bár egyes vélemények szerint ez visszafogott adat is lehet. A járvány 2013 végén Guineában tört ki, majd rövidesen átterjedt a szomszédos Libériára és Malira is, de elszigetelt esetek voltak Szenegálban, az Egyesült Királyságban és Szardínián is (az Eurostat 2016-ra vonatkozó adatai alapján Guinea a 13. leggyakoribb származási ország volt az EU-ba irányuló migráció tekintetében). 2017 májusában a Kongói Demokratikus Köztársaságban újabb ebolajárvány tört ki. Az ebola az ember és más főemlősök vírusos és haemorrhagiás (vérzéses folyamatokkal járó) láza, amelyet az ebolavírusok okoznak. A tünetek általában napokkal, esetleg pár héttel a vírus elkapása után jelentkeznek, és lázzal, torokfájással, izomfájdalommal és fejfájással jár együtt. Aztán hányás, hasmenés és kiütések jelentkeznek, ami általában a máj és a vesék csökkent funkciója mellett következik be. A betegek egy része ilyenkor belsőleg és kívülről is vérzik; a halálozási kockázat igen nagy, átlagosan 50 százalék körül alakul. Ez a súlyos folyadékveszteség és alacsony vérnyomás nyomán, általában 6-16 nappal az első tünetek jelentkezése után következik be.

Összegzés (betegségek és migrációs kockázatuk):

• kolera (bakteriális fertőzéses): több mint 50%-ban Afrikára koncentrálódik (itt migrációs kockázat pl. Szomália); kezeletlenül magas, akár 50-70%-os halálozási ráta;
• bubópestis/tüdőpestis (bakteriális fertőzéses): elsősorban Afrika, azon belül Madagaszkár, az elmúlt 10-15 évben Algéria, Kongói Demokratikus Köztársaság (kockázat pl. Madagaszkár); kezeletlenül magas, 30-90%-os halálozási ráta;
• sárgaláz (vírusos, fertőzött szúnyoggal): 90%-ban Afrikára koncentrálódik (a klímaváltozás hatásainak kockázata, akárcsak a maláriánál); az esetek egyharmadában halállal végződik;
• malária (vírusos, fertőzött szúnyoggal): 90%-ban Afrikára koncentrálódik (kockázat pl. Mali); a halálozási ráta ezrelékekben mérhető;
• ebola (vírusos, haemorrhagiás lefolyású): a tropikus Afrikában fordul elő (az esetek aszimptomatikus pár ezreléke Afrikán kívül), 1976 óta több mint 30 ezer megbetegedés volt (kockázat: a közelmúltban származási országként Guinea, aktuálisan a Kongói Demokratikus Köztársaság); általában magas, 50%-os halálozási ráta

Kijelenthető tehát, hogy bár jelenleg az agresszív kínai vírussal foglalkozik a világ és benne a az európaiak többsége, az afrikai epidemológiai helyzetet sem árt folyamatosan figyelemmel kísérni.