A napokban újra terítéken a hálapénz büntethetőségének kérdése, de érdemes áttekinteni a kérdés kapcsán a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot.

A hálapénz, vagy más néven paraszolvencia jogi megítélése vonatkozásában hosszú idő óta bizonytalanság uralkodik Magyarországon. Kiindulópont, hogy a hatályos jogrendszerünk a fogalmat nem ismeri, bár a hálapénz kifejezés – értelmezés nélkül – 1988-ban belekerült az adótörvény végrehajtási rendeletébe, mégpedig együtt említve a borravalóval. Mivel ez a passzus nem legalizálja a hálapénzt, elvileg ez esetben is a Büntető törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók, amelyek tehát bűncselekménynek nyilvánítják, ha vesztegetés, illetve hivatali vesztegetés kerül megállapításra. De csak elvileg, ugyanis ezt a helyzetet a hatályos iránymutató bírói gyakorlat árnyalja. Maga a fogalom már a rendszerváltás előtt ismert volt az ítélkezésben, az egyik Legfelsőbb Bírósági döntés 1988-ban kimondta, hogy az orvosnak az ún. hálapénz helyett adott ajándék, mint a kereső foglakozásból eredő vagyoni érték, közös vagyonnak minősül.

Az orvosi paraszolvencia elfogadását azonban még talán sohasem követte büntetőeljárás, mert az úgynevezett vádelv folytán csak az az ügy kerülhet bíróság elé, amelyben az ügyész vádat emel. E körben idézhető Ádám György, aki szerint az igazságszolgáltatás és az egészségügy vezetői között létezett/létezik a hálapénzzel kapcsolatosan egy hallgatólagos megállapodás. Bár az adott előzmények után maga sem ajánlja büntetőeljárások kezdeményezését, de Ádám azt javasolja, hogy az egészségügyi kormányzat nyilvánítsa ki, hogy a hálapénz adása és elfogadása tilos.

Egyfajta magyarázatul szolgálhat a fenti kérdésben a Legfelsőbb Bíróság EBH1999. 18. számú határozata, amely kimondta, hogy jogszabály tiltó rendelkezésének hiányában nincs akadálya annak, hogy gyógykezelésének befejezése után a beteg az orvost köszönete jeléül anyagi juttatásban részesítse. A betegnek számolnia kell azonban azzal, hogy a károkozótól vagy annak felelősségbiztosítójától megtérítésre nem tarthat igényt.

A bíróság e körben rámutatott arra, a felperesek az ingyenes egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során, a társadalmi közfelfogásnak megfelelően jártak el, amikor az azokat nyújtó személyek tevékenységét anyagilag honorálták. Értékelte azt a körülményt is, hogy ezt a magyar jogrendszer is figyelembe veszi, amikor bizonyos foglalkozásúak ilyen jövedelmét adóköteles bevételnek tekinti. Ezért a sérülések súlyára, a kórházi kezelés időtartamára, valamint a társadalmi szokásokra figyelemmel a megítélt összeget sem alaptalannak, sem eltúlzottnak nem találta. (Alapvető kérdés persze, hogy az így adott juttatás ajándéknak minősül-e, mert ha igen, akkor adómentes és átutalás esetén illetékmentességet is élvez.)

A 2000-es évek gyakorlatában is megjelenik az intézmény, egy, az évtized elején született Legfelsőbb Bíróság által hozott ítélet alapján jogszabály tiltó rendelkezése hiányában nem volt akadálya annak, hogy a beteg gyógykezelésének befejezése után, az azt végző orvosokat és más egészségügyi dolgozókat, szabad és önkéntes akaratelhatározása alapján, köszönete jeléül, az általa meghatározott összegű anyagi juttatásban (hálapénzben, honoráriumban, paraszolvenciában, borravalóban) részesítse. Ennek során azonban már a juttatás adásának elhatározásakor számolnia kellett azzal, hogy a károkozótól, vagy annak felelősségbiztosítójától történő megtérítésére nem tarthat igényt. Magyarán az átadott hálapénz nem volt peres úton visszakövetelhető. Egy szintén a legfőbb bírói fórum által hozott 2003-as verdikt szerint a hálapénz kártérítésként nem érvényesíthető, annak nyújtása a károsult önkéntes elhatározásán múlik, azaz az adott ügyben a beteg önként, saját elhatározásából adta az orvosnak.

Az i-re a pontot megítélésem szerint a Kúria egyik 2015-ös határozata tette. E szerint hálapénz az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg vagy hozzátartozója hálája, köszönete jelül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak önként nyújt. A hálapénz – amennyiben az nem a kötelességszegés honorálása – nem jogtalan előny, így annak elfogadása vesztegetést nem valósít meg.

Összességében tehát, ceterum censeo osztva az Emberi Erőforrások Minisztérium (Emmi) egészségügyért felelős államtitkárának véleményét, először nem a minisztériumnak, hanem az orvosoknak kellene egyetérteniük a hálapénz kriminalizálásában.