Szegény sorból, városi közegből származik a családod? Egy ír kutatás szerint jó esélyed van rá, hogy az ükapád nem az igazi ükapád
Békési Marcell
2020.01.19. 16:32
Egy úttörő ír kutatócsoport ment utána DNS-tesztek és anyakönyvi kivonatok tucatjaival, hogy vajon mennyire volt gyakori a megcsalás a városiasodás hajnalán.
Régi internetes népi bölcsesség – mely a Facebook-megosztások sokadik évadját éli meg – miszerint egy „angol kutató” eredményei szerint a történelem korábbi szakaszaiban jóval gyakoribb volt a megcsalás, mint ahogy azt az emberek gondolnák, és a gyermekek valójában 15 százaléka származik ilyen kapcsolatból. Legalábbis Nyugat-Európában.
A kutatásról persze azóta kiderült, hogy nem egy valid, megalapozott kutatás, hanem csak egy genetikus kutató véleménye, azonban egy ír tudományos újságíró, Peter Andrews nem hagyta annyiban a dolgot, és megvizsgálta, vajon mennyire igaz, hogy minden hatodik-hetedik gyermeket nevelkedett nevelőapával biológiai apja helyett.
A Peter Andrews által vezetett kutatás 500 férfi Y-kromoszómáját vizsgálta meg, akik az anyakönyvi kivonataik alapján elméletben egyetlen közös ősapa egyenesági leszármazottai voltak.
Mivel az Y-kromoszómát a férfiak csak az apjuktól örökölhetik, elméletben mind az ötszázuknak meg kellett volna egyeznie, bár a kutatók arra az eredményre számítottak, hogy inkább a 15 százalékhoz lesz közelebb az eltérés, mint a nullához.
Az eredmény végül meglepő módon az lett, hogy a legtöbb férfinak valóban egyezett a kromoszómája, tehát felmenőik között nem voltak félrelépő anyák és felszarvazott apák.
A legnagyobb arányban is csak a városiasodó korszakban beköltözött, szegény sorból származó családok között volt tapasztalható eltérés: ebben az esetben a gyermekek 6 százaléka nem attól az apától származott, aki az anyakönyvben fel volt tüntetve.
Természetesen itt sem feltétlenül kell rögtön félrelépésre asszociálni, az ilyen lányok és asszonyok sajnos a nemi erőszaknak is jobban ki voltak téve, mint tehetősebb, illetve vidéki társaik.
Legkisebb eltérést a tanulmány egyébként vidéki mesteremberek között mérte. Ezekben a családokban mindössze a gyermekek 1 százaléka származott ilyen kapcsolatból.
Az eredmény egyébként megerősíti néhány másik hasonló, ám kisebb kutatás konklúzióját is.
Úgy tűnik, hogy a 18. század emberei, főképp a vidékiek meglepően hűségesek voltak házastársaikhoz.
Az utóbbi időben az otthon, egyszerűen elvégezhető DNS-teszteknek köszönhetően – mint például az AncestryDNA vagy a 23andMe – rengeteg csontváz esett ki a szekrényből, és nagyon sok apa és gyermek tudta meg, hogy felmenői között sokan nem valódi biológiai felmenői.
Vannak egyébként olyan csoportok, amik kötelezővé tennék a születéskor az apasági tesztet, elkerülendő a későbbi sok peres eljárást, de olyan államok is vannak, ahol a vizsgálatokat konkrétan betiltották a társadalmi megbékélés érdekében.
A technológia terjedésével ugyanakkor valószínűleg egyre inkább a múlté lesz a felszarvazott férfiak csoportja.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
