A képzeletet megragadó filmkészítésnek vége van. A mozi elveszítette varázserejét, a történetek kihunytak. Kész, vége van.

Nem kell Scorsesenek lenni ahhoz, hogy ezt az apokaliptikus víziót lássuk magunk előtt a FILM jelenéről és jövőjéről.

Elég csak beülni a moziba. NINCS történetmesélés, NINCSENEK színészek, NINCS mítosz. Van helyette társadalmi üzenet, érzékenyítés, Disney, kvótaszínészek, 3-4-5d és gagyi – ipari méretekben. A fantáziának az a mintegy százéves korszaka, amely a nagy vászonhoz fűződött, siralmas véget ért.

És akkor hirtelen a semmiből, megérkeztek a felmentő seregek, itt vannak a dokumentumfilmek.

Ezen a ponton nagy köszönet jár a Netflixnek. Van néhány olyan sorozatuk, ami kiérdemli a figyelmet.

Engem az OJ: Made in America szoktatott rá a dokusorozatokra. Ezra Edelman filmje egészen elképesztő. OJ. Simpson felemelkedését és bukását mutatja be, a huszadik századi Amerika legnagyobb perét állítva középpontba. Egy mítosz bontakozik a szemünk előtt, nemcsak egy legenda személyes élettörténete, hanem a 70-es, 80-as évek Amerikájának társadalmi portréja is kirajzolódik. Amerika a maga pőreségében áll előttünk: itt minden játék. Az amerikai futball, a business, a politika, a celebek világa és az igazságszolgáltatás is: game. Amerika egy aprólékosan megtervezett vidámpark, ahol minden játéknak az az értelme, hogy szórakoztassa az embereket és fenntartsa a nagy játékot. Jól mutatja az amerikai észjárás kifinomultságát az OJ. Simpson felmentését eredményező Chewbakka-érvelés, már ezért érdemes végig követni Ezra Edelman filmjét.

A sorozatgyilkos kategóriájának kitalálása vagy inkább felfedezése szintén amerikai „találmány”. Joe Berlinger négyrészes szériája, A Conversation with a Killer: Ted Bundy Tapes az amerikai kriminológia történetének egyik leghírhedtebb alakjának, a legalább harminc nő meggyilkolásáért felelős Theodore Robert Bundynak a történetét meséli el – ráadásul a mozifilmeket messze leköröző aprólékos történetmesélés eljárásával. Ted Bundy megint csak egy legenda, még akkor is így van ez, ha egy vérszomjas gyilkosról van szó. A legendák kikövetelik maguknak a mitikus storytellinget. Joe Berlinger pedig elmeséli nekünk a sármos pszichopata Ted Bundy „igaz” történetét.

De vajon mi az igaz története Ivan Demjanuknak? A The Devil Next Door dokusorozat Ivan Demjanuk amerikába emigrált ukrán háborús bűnösről és izraeli felelősségre vonásáról szól, aki talán a németek által megszállt Lengyelország területén létrehozott Treblinka haláltábor őre volt. Vagy mégsem. Mert az is lehet, hogy Ivan Demjanuk azonos a hírhedt Rettegett Ivánnal, mint ahogy az is lehet, hogy nem. Olyan súlyos kérdéseket tárgyal a film, minthogy a jog eszközével szolgálhatjuk-e a politikai és humanitárius igazságtétel ügyét? Meg lehet-e cáfolni a Holokauszt-túlélők igazságát? Vagy hogy mi a politikai emlékezet és az igazság viszonya?

John Demjanjuk vagy Rettegett Iván? Fotó: AFP

A három dokumentfilmsorozat közös vonása, hogy bevezet minket egy furmányos játékba, az igazság felszínre hozatalának és elrejtésének művészetébe, folyamatosan bizonytalanságban tartva minket, hogy van-e egyáltalán olyan, hogy „igazság”. Nem véletlen, hogy mindhárom sorozat igazi főszereplője egy-egy ügyvéd – Johnnie Cochran (OJ ügyvédje), Ted Bundy (saját magát védte), és Yoram Sheftel, aki pedig Ivan Demjanuk védelmét látta el. Rajtuk keresztül, az ő szemükkel nézve a nagy játékot, mi is részévé válunk a történetnek, hogy az újraírt igazságok hogyan emelnek fel és döntenek romba emberi életeket.

A mozinak vége, éljenek a dokumentumfilmek!