Az ausztrál tűzkatasztrófa adta az aktualitását az elemzésnek, amelyet a Kelet-angliai Egyetem (UEA), a Brit Meteorológiai Intézet Hadley Klímakutató Központja, az Exeteri Egyetem és az Imperial College London tudósai végeztek 57, szigorú szakmai bírálaton átesett tanulmány adataival, melyeket az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 2013-as jelentése óta publikáltak – írta a ScienceDaily.com tudományos-ismeretterjesztő portál.

Az összes tanulmány kapcsolatot állapított meg a klímaváltozás, valamint az úgynevezett tűzidőjárás gyakoriságának vagy súlyosságának fokozódása között. Azt nevezik tűzidőjárásnak, amikor egyszerre nagy a meleg, alacsony a páratartalom, kevés az eső és gyakoriak az erős szelek. Néhány munka azonban anomáliákra is felhívta a figyelmet egyes régiókban. A globális hőmérsékletek emelkedése, a gyakoribb hőhullámok és a velük összefüggő aszályok fokozzák a tűzvészek valószínűségét azzal, hogy elősegítik a forró és száraz tűzidőjárás kialakulását.

Megfigyelési adatok mutatják, hogy a tűzidőjárási szezonok nagyjából 25 százalékkal lettek hosszabbak a Föld növényzettel borított felszínén, ami globálisan mintegy 20 százalékos növekedést jelent a tűzidőjárás szezonjának globális átlaghosszúságában. A tanulmányok elemzését a UEA és a brit Tyndall Klímakutató központ által fejlesztett ScienceBrief.org internetes platformon készítették.

– mondta Matthew Jones, az UEA kutatója, az elemzés vezető szerzője.

A tudós szerint azonban arra is van bizonyíték, hogy az ember befolyásolni képes, hogy ebből a tűzkockázatból valóban lángok lobbannak-e fel, mindenekelőtt földhasználati döntésekkel és a tűzforrások kontrolljával. Globálisan csökkent a felégett területek nagysága az elmúlt évtizedekben, nagyrészt a szavannák mezőgazdasági művelés alá vonása és a tűzoltás javulása miatt. Ezzel szemben több a felperzselt terület a zárt lombozatú erdőkben, valószínűleg a felmelegedés és az erdőirtás kettős nyomása miatt.