– nyilatkozta az Európai Tanács elnöke, Charles Michel Zágrábban a horvát miniszterelnökkel, Andrej Plenkoviccsal tartott közös sajtótájékoztatón újságírók kérdésére.

– ismételte Charles Michel, de arra sokadik kérdés után sem válaszolt, hogy ezt egész konkrétan miként képzelte el. Pontosabban néhány dolgot mondott, de konkrétumot nem sokat.

Pedig az EU-nak lehetősége bőven lenne beavatkozni az említett régiók kérdéseibe, sőt, jelenleg is háromezer uniós katona tartózkodik Irakban, valamint, ahogy Michel fogalmaz: „Erős gazdasági hatalmunk van”.

Tehát a pénz és paripa megvan. Akkor mi hiányzik?

A probléma legnagyobbrészt az, hogy bár az Európai Uniónak Michel szerint is „vannak saját érdekei és víziói”, de általában az egyes tagállamok érdekei ezek felülírják. Erre a legjobb példa Líbia esete – melyre az újságírók is felhívták Michel figyelmét.

A líbiai polgárháború különösen veszélyes az EU számára. Líbia rendelkezik Afrika egyik legnagyobb olajkészletével, valamint a legtöbb afrikai migráns kiindulópontja is Kadhafi halála és az anarchisztikus állapotok felállása óta.

Az európai szereplők azonban nem tudtak megegyezni Líbia sorsáról, így bár aktívan beavatkoztak az ország sorsába, különböző polgárháborús oldalt támogatott Olasz- és Franciaország. Így volt lehetséges, hogy nevető harmadikként bevonult nemrég Törökország, és az oroszok mellett a legjelentősebb szereplője lett az országnak, ennek köszönhetően

Charles Michel szerint azonban ez

Mindenesetre két konkrét ügyet felemlegetett:

• Michel felhívta Hasszán Roháni iráni elnököt és hosszú telefonbeszélgetést folytatott vele. Az EU eltökélt benne, hogy a két felet kibékíti, vagy legalábbis a feszültséget csökkenti.
• A másik konkrétum, amit Michel mondott, hogy szombaton találkozni fog a török és az egyiptomi elnökkel is.

Hogy sikerül-e elérnie a világbékét telefonálásokkal, az még a jövő zenéje, de mindenesetre valóban nem ártana, hogyha az EU saját kezébe venné sorsának alakítását.