Ezekben a napokban talán nemcsak a Ferencvárost kedvelők várják izgalommal a friss átigazolási híreket, a klub felnőtt labdarúgócsapatának további erősödését, hogy a nyártól eggyel még előrébb léphessen a csapat az európai porondon az eddig elért, kétségtelenül megsüvegelendő őszi sikerek mellé. Kubatov Gábor örül annak, hogy olyan ígéretes tehetségek álltak már eddig is csatasorba, mint a Svájcból hazaigazolt Vécsei Bálint vagy az ifjú, hazai nevelésű talentum, Szánthó Rege. Érkezésük nemcsak azért örvendetes, mert teljesítményük a Ferencváros első csapatának erősítését jelentik, hanem mert nevük is elárulja, magyar sportemberekről van szó, ami arra utal, hogy a teljes hazai labdarúgás színvonala emelkedik.

Kubatov Gábor Fradi-elnök ugyanis a minőségből nem engedhet, hiszen az eredmény mindent felülír. Ha van, ujjong az ország, ha nincs, akkor tudjuk, mi következik. A szurkoló már csak ilyen. Ki kell szolgálni, mert akkor jár mindenki a legjobban.

– így az elnök, amivel egyszerűen nem lehet vitatkozni. Hiszen a világ élvonala így működik. Oda pedig csak hasonló módszerek alkalmazásával lehet bekerülni, jóllehet az FTC költségvetése töredéke Európa élcsapataiénak. Az elnök céltudatos és eredményes munkáját azonban dicséri, hogy még szerényebb költségvetés mellett is komoly esélye volt a Fradinak az Európa-liga csoportköréből való továbbjutásra. S idén talán még ezt a bátor célkitűzést is túl lehet szárnyalni.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a minap szót váltottam a csapattal kéthetes edzőtáborban éppen Spanyolországban tartózkodó Volly Györggyel, az FTC kommunikációs igazgatójával. Kicsit el is szorult a szívem szerencsés helyzete miatt, mert anno sok évvel ezelőtt, amikor én is betölthettem ezt a posztot, akkor más világ volt az Üllői úton. Bár a hazai sikerek a kétezres években is jöttek, ám a nemzetközi szereplés rendre gyorsan befejeződött. Akkori Üllői úti pályafutásomat egy kötettel zártam le, amelynek címe: Börtönbe zárt Fradi-szív? Az alcíme pedig – ha lehet – még drámaibb: A Ferencváros tragédiája 2001-2007.

A Fradit igazából sohasem vette körül a nagy állami rokonszenv, mivel a kisemberek csapatától, de főleg annak közönségétől félni kellett. Félni, mert azt gondolták, hogy vörös csillag köré nehezebb követőket toborozni, mint az „Erkölcs, Erő, Egyetértés” jelszavával a szíveket dobogtató zöld-fehérek mögé. Nyilván nem véletlenül. Az ötvenes évek névváltoztatási kényszere, játékosainak erővel való eligazoltatása, a mez színének megváltoztatása után természetesen később sem szűntek meg a Ferencváros elleni támadások.

Például éppen a kétezres évek közepe felé, amikor Gyurcsány Ferenc volt a Medgyessy-kormány sportminisztere. Akkor az ő kezében volt a lehetőség, hogy kihúzza az egyesületet a pénzügyi krízisből. Természetesen nem sikerült. Ahogy mondani szokták, nem akarásnak nyögés a vége. A könyvben felidézem azt a megbeszélést, amely Furulyás János akkori elnök és Gyurcsány Ferenc között zajlott arról, hogy a Ferencváros nyolchektáros ingatlanjának vagyonkezelői joga mennyi időre kerüljön az államtól a klubhoz. Furulyás János a 25 évbe is belement volna, de a befektetési szempontból optimálisabb 49 éves elképzelését sem rejtette véka alá.

„– Ezt kéred vagy követeled? – szegezte az elnöknek a kérdést Gyurcsány.

– Természetesen kérem – jött a válasz. ­

– Akkor jó! Csak egy kérésem van. Körülbelül két hét alatt elkészül a szerződés, addig ne nyilatkozz, együtt fogunk odaállni a sajtó elé.”

Erre a közös sajtótájékoztatóra azonban sajnos soha nem került sor. Gyurcsány ugyanúgy nem teljesítette ezt az ígéretét sem, ahogy hazudott Őszödön, vagy az emberek jólétének látványos növelését sugalló Európai Egyesült Államok kampányígéretével is. S akkor még a klub első osztályból való jogellenes, jóindulatúnak nehezen nevezhető kizárásáról nem is ejtettünk szót. A példák jól mutatják a kígyózó prímszámbajnok pártelnök következetes nemzetellenességét, legyen szó akár egy kisebb horderejű, de a sportszerető néplélek szempontjából kiemelkedő jelentőségű Fradi-ügyről, vagy akár a nemzet sorsát is eldönthető „erős” Európáról, ami egyet jelent a nemzetállami szuverenitás megszűnésével, a migránsok beözönlésével, a magyarok biztonságának veszélyeztetésével.

Ám akkor végre eljött a fordulat. Kubatov Gábor elnökké választása azután következhetett be, hogy végre egy konzervatív, nemzeti kormány kapott felhatalmazást kormányalakításra, s ezt még további kétharmadokkal a választók meg is erősítették. A Ferencváros viszont nemcsak a kormányváltásnak köszönheti látványos fejlődését, hanem elsősorban annak, hogy Kubatov Gábor hihetetlen céltudatossággal látott neki a rendteremtésnek és a 120 éves, tavaly már – messze egyedül a magyar mezőnyben – harmincadik bajnoki címet megszerző Fradi felvirágoztatásának.

Ez a folyamat most is gőzerővel zajlik. Ezért lehet a csapat most Volly Gyuri barátommal együtt Spanyolországban. Őszintén remélem, hogy ez az egészséges folyamat nem akad meg, egy későbbi krónikásnak soha nem kell majd börtönbe zárt Fradi-szívről vagy a klub tragédiájáról írnia.

A Fradi ugyanis a magyar kultúra része, tartós sikerei a nemzet érdekét jelentik.