Mikor erősödik meg a végre a szuverenista beállítottságú, az erős nemzetállamok Európájában érdekelt politikai erők öntudata és adaptációs képessége?

Az elmúlt években egy sajátos jelenségfolyamat alakulása figyelhető meg a közösségi média egyes felületein. Miközben a politikai irányultságában jórészt egyértelműen beazonosítható, mögöttes nem kormányzati erőtérben az az uralkodó ideológia, hogy minden egyéb szempontot alá kell vetni az emberi jogok értékuniverzumának és az emberi méltóságnak, és csak a PC beszéd az, ami elfogadható bármilyen politikai diskurzusban, egy sajátos jelenség nyerhet mégis bátorítást az online közösségi színterek által.

A szervezeti affiliációi alapján minden valószínűség szerint az amerikai üzletember, Soros György kiterjedt hálózatához és szellemi horizontjához köthető közösségi médiaprojekt, az MC?E (My Country? Europe!) közösségi oldalának egyik bejegyzésében agresszív – mozifilmbeli képpel illusztrált – majmokhoz hasonlították Európa lenacionalistázott jobboldali politikusait és vezetőit, fotóval is illusztrálva a bizarr összevetést.

A bejegyzés apropója, hogy a „nacionalista pártok külön csoportot alkotnának az Európai Parlamentben”, amelynek szerintük az a filozófiai háttere, hogy a „majmok együtt erősek.” A képi és tartalmi háttér vélhetőleg a majmok bolygója című hollywoodi produkció. Az érintett „nacionalista” politikai szereplők közé sorolhatóak – legalább is a Euronews álláspontja szerint – az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportja és az Identitás és Demokrácia képviselőcsoport és persze független képviselők.

A My Country? Europe! projekthez kötődő szervezetek között érdemes megemlíteni a szociálliberális, antinacionalista szellemű Neos Magazine-t, amelyet fiatal egyetemisták készítenek vagy az Europa United portált, ahol cikk jelenhetett meg „EU-tagok – állítsátok le a magyarországi Orbán-rezsim finanszírozását” címmel. A rasszista posztot megosztó MC?E másik partnere pedig az a The New Federalist, amely előszeretettel tesz közzé weboldalán több nyelven megírt, Orbán-kormány-ellenes kiáltványokat. A politikai közeg így elég jól körülhatárolható, amiként az a sajátos motiváció is, amely a jobboldali politikusokkal szemben bármilyen eszközt megengedhetőnek tart. A gyűlölet régről ismert természete, hogy további gyűlöletet szül: a gúny így gúnyt és megvetést, ahogy az érintett Twitter-bejegyzés alá sorjázó egyes posztok számon is kérik az összevetést, miután: a majmok (apes) legalább alkalmasak valamire, és ők legalább empatikusak és kritikai gondolkodásúak. Képzeljük csak el a párhuzamot egy futballmérkőzés egyik szabálytalankodó színes bőrű játékosa kapcsán…

A rasszizmus – különösképpen a fehér rasszhoz tartozó emberek támadása – sajnos nem új keletű a túlnyomóan máig balliberális ideológia jegyében dominált social media világában, és ilyenkor a közösségi oldalak működtetői mintha megértőbbnek is mutatkoznának, mint más rasszokhoz tartozók (ugyancsak elítélendő) becsmérlésénél. Így például a Whispertől a Redditen át a Yahooig számos közösségi oldalon megtalálhatók a fehér embereket sertéshez, malachoz hasonlító („white people look like pigs”) beírások, szövegek, posztok vagy topikok, amelyek ideológiai üzenetüket néha tudatosan összemossák egyéb témákkal, például az állatvédelemmel – az egyik rasszista szöveg szerint a fehér emberek azokra a sertésekre hasonlítanak, amiket vadásznak. Mintha a fehér, vagyis a kaukázusi rasszhoz tartozó emberek nyílt gyalázása, becsmérlése, dehumanizálása bármivel is vállalhatóbb lenne ilyen módon akár egy muszlim, akár egy hindu vagy bármilyen más valláshoz, közéleti közösséghez tartozó személy vagy csoport részéről. Az igazi felelősség azonban ez ügyben azé a közösségi médiáé, amely ma már embermilliárdok mindennapjainak, szokásainak, ízlésének, politikai és egyéb preferenciáinak aktív alakítójává, formálójává vált, és mégis kivonni látszik magát bizonyos alapnormák érvényesítésének kötelessége alól, működési környezete pedig nem világos és egzakt módon szabályozott.

Például néhány évvel ezelőtt bocsánatkérésre kényszerült Manny Pacquiao Fülöp-szigeteki bokszvilágbajnok, miután világszerte felháborodást váltott ki egy tévéinterjúban tett kijelentése miatt, amelyben állatokkal hasonlította össze a homoszexuálisokat. De ismert esetnek számít az is, amikor „magas sarkús majomnak” bélyegezték Michelle Obamát, a korábbi first ladyt. Az ügy természetesen hatalmas felháborodást váltott ki szerte az USA-ban, rövid időn belül tízezrek követelték mindkét nő lemondását. Azóta a posztot jegyző Pamela Ramsey Taylor, egy West Virginia államban működő civil szervezet vezetője csalás miatt börtönbe került, az őt kommentben támogató polgármester pedig lemondott posztjáról. Syed Kamall viszont Londonban született és nőtt fel. Mielőtt 2005-ben az Európai Parlament képviselője lett, vállalati tanácsadóként dolgozott a marketing, a stratégia és a lobbitevékenység területén, emellett munkaerő-közvetítő céget vezetett. 2005-ben London egyik képviselője lett az Európai Parlamentben, ahol a gazdasági és monetáris, a jogi, valamint a nemzetközi kereskedelmi szakbizottságok tagja volt. 2013-ban a konzervatív európai parlamenti képviselők vezetőjévé választották, és 2014 júniusában az ECR képviselőcsoport elnöke lett.

A fentiek fényében alappal merülhet fel a súlyos kérdés, hogy mint nacionalista kötődésű EU parlamenti politikus, az érintett Soros-közeli szervezet szerint Syed Kamall szintén majomhoz hasonlítható???

Syed Kamall

A globális közösségi háló médiahéjáinak hathatós támogatásával, Európa-szerte teret nyerhet a gyakorlat, amely a hagyományos európai létforma védelmezőit, a „bennszülött” európaiak érdekeit védő jobboldal politikusait és influenszereit próbálja dehumanizálni, lealacsonyítani. Európa keresztényei puszta majmok, emberszabású lények lesznek vagy éppen bűzlő sertések, akik sajátos szégyenfoltját jelentik a modern kori civilizációnak – akik a balliberális gyűlöletgyár közösségimédia-kohójában csak gúnyosan és megvetendő lényekként tűnnek fel vidámnak szánt bejegyzések és fotók formájában. A rasszizmus eme támogatott formái jelentek meg a közösségi médiabirodalom csatornáin, legelsősorban mindig jelen lévő és észlelhető attitűdök szintjén, és mindez nem szükségszerűen ugyan, de egyre többször nyilvánul meg – minden különösebb következmény nélkül – médiacselekvésekben is.

A hajdani antinácizmusból vissza a pőre rasszizmusba és gyűlöletkeltésbe: a nyitott társadalom most ekként farag magának mesterséges ellenséget, hogy ezáltal mind szervezetileg, mind politikailag igazolni próbálja saját létezését és törekvéseit.