„A magyar tudomány kormányzati főembere szerint az a baj, hogy a gyerekek nem katonadalokon, hanem a Harry Potteren és a Pókemberen nevelkednek”.

Ez így a 444 nevezetű, kultúrafelszámoló és gyökértelenítő propagandaportál egyik cikkcímeként jött le, mely „írásban” a firkáló fickó igyekszik hülyét csinálni Maróth Miklósból (klasszika-filológus, orientalista, augusztus óta ő vezeti az újonnan létrehozott Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot), és abból a gondolatmenetből, mely az európai kultúra válságos helyzetére hívja fel a figyelmet. (Az interjú eredetileg ITT jött le.)

Maróth Miklósnak mindenben igaza van, és kiválóan foglalja össze, hogy mi várható a vallások ütközésénél, mennyire lehetetlen a multikulti, illetve hogy az iszlám Európában az ateista, sőt, vallásellenes baloldalt támogatja – mi mást támogatna egy idegen, térfoglalásra kész erő, mint egy adott területen a hazaárulót? –, de csak addig, amíg hatalmat nem szerez, mert onnantól az LMBTQ stb., meg a genderbaromságok mennek a levesbe, és hirdetőire kemény idők jönnek.

Sok fontos igazságot mond ki, érdemes végigolvasni. Jellemző amúgy (és ez is mutatja, hogy telibe trafált), hogy az ellenség hangja ugyanazok miatt, amik nekünk alapvető igazságok, úgy röhögik körbe, mint ha abszolút nonszensz lenne.

„A hazafias nevelés: helytállás. Csupa olyan olvasmányunk volt, amelyben benne van a magyar történelem. Tudni kell, hogy a Gárdonyi regények nyelvezete a legegyszerűbb, emellett a kisgyerek magába szívja Az egri csillagokból a haza védelmének példáját a törökökkel szemben, a kereszténység védelmét az iszlámmal szemben. A Pókemberből nem fogja ezt megtanulni. Ha elolvassa Az egri csillagokat, akkor nem kell magyarázni, miért beszél Orbán Viktor arról, hogy meg kell őriznünk a keresztény identitásunkat, országunkat.”

Miért, nem így van? Dehogynem. Mellesleg nem azt mondja, hogy a Pókember rossz, pusztán megállapítja, hogy abból nem szerez ilyen tudást. De a 444 nevezetű, idegen érdeket szolgáló propagandaportál ravasz, és a gyökértelenekre rászabadítja a „bántották a Pókembert meg a Harry Pottert” érzést, és a sértett fétishívők ezután már csak ezzel foglalkoznak, és iszonyatos tombolást végeznek az interneten. Én több ilyen hisztinek is tanúja voltam. Az illetők vagy nem olvassák el Maróth Miklós többi mondatát, vagy ha elolvassák is, csak a Pókember érdekli őket, semmi egyéb.

Én magam is szeretem a képregényeket. Legalább száz darab áll a fiókban, szép glédában. De a nemzeti kultúra előrébb való.

A vasútmodelleket is szeretem. A 80-as évek New Wave-jét, a kitüntetéseket, a macskákat, az akvarelleket, a klasszikus science fictiont, a thrash metalt meg a régi pénzeket is. De a nemzeti kultúra előrébb való.

Onnan is látszik, hogy sikeres egy rétegnél az identitásfelszámolás, hogy az ilyet csakis a Pókember érdekli. Ő nem magyar, nem európai, nem polgár – a keresztényt nem is említem, mert teljesen reménytelen –, hanem ő „képregényes”. Ez az identitása. És ha ezt „bántják”, akkor őrjöng. Az anyanyelvét elvehetik, a hazáját elvehetik, a kultúráját elvehetik, a fajtája irodalmát, építészetét, festészetét, tájait, városait, szokásait, épületeit, mindent, nem érdekli, de ha a képregényét bántják, öl.

Na, ezekre épít a libsi, ezeket termeli ki, mint Szarumán az orkokat Vasudvard földalatti üzemeiben.

Ha velem lenne interjú, és ezeket egy interjú keretei közt hangoztatnám, a 444 minden bizonnyal így említene, és így jönne le a szöveg: „Pozsonyi szerint a libsiket földalatti bányákban gyártják, és vassal etetik.” Hogy nem erről beszéltem, az mindegy. Maróth se arról beszélt. De a libsi szöveggyártás így működik.

Rácuppannak valami nemzetben gondolkodó ember szövegére, kiragadnak egy mondatot, vagy gondolatot, és azon lovagolnak: „XY szerint nem kéne villamossal járnunk, és az ima segít repülni.” Holott ha elolvasod, nem ezt mondta, csak elhangzik valami kontextusban.

Összeállítottam pár 444-es uszításcímet, illetve cikkrészletet.

„Pataky nem tudja eldönteni, hogy perc, vagy nap, vagy év, lényeg hogy nehéz neki, és mennie kell, de azt is lehunyt szemmel„ (Edda művek: Minden sarkon álltam már).

„Menyhárt Jenő fél a saját hangjától, és azt képzeli, hogy egy menekülttáborban ül, mert a tinédzserek vadul élnek” (Európa Kiadó: Európa kiadó).

„Három napja nem eszik a költő (se sokat se keveset), s mivel pénze nincs, el akarja adni a húsz évét a piacon, és fenyegetődzik, hogy megöl valakit, ha nem akad rá vevő. A kormányt persze nem zavarja a mélyszegénység és az erőszakhullám” (József Attila Tiszta szívvel c. verséről).

Olvassunk tovább.

„Maróth végül így zárja az oktatással kapcsolatos elemzését: „Minek kell elolvastatni egy magyar és egy európai mesét az alsó tagozatban? Miért nem két magyart? A magyaros szókincs a magyar népmesén fog fejlődni. Miért stréberkedünk, miért próbálunk megfelelni az úgynevezett európai nevelési elvárásnak? Hiszen a kereszténységben és magyarságban európaivá neveljük őket. Nem európai multikulturalizmusra, hanem magyar nemzettudatra van szükség. Mi, magyarok ugyanis a magyar kultúrán keresztül illeszkedünk be a világba és Európába.”

Ha a saját írásukról kéne írni, valami ilyesmit eszkábálnának össze:

„A 444-et zavarja a magyar népmese, és láthatóan boldog lenne, ha egyetlen magyar népmesét se olvastatnának a gyerekekkel.”