Évtizedeken átívelő történet, végtelen galaxis, érdekes világok, bölcs üzenet. Röviden tömörön ezt jelentette a Star Wars mindazoknak, akik alig várták már, hogy sok év után 2015-ben újra felcsendüljön kedvenc történetük főcímdala a mozitermekben. Az Ébredő erő akkor megosztó kritikákat kapott, de a nosztalgiahangulat miatt senki sem tudott igazán a film negatívumaira koncentrálni. A következő, 2017-es Az utolsó Jedik, már nem volt ilyen szerencsés, a nézők és a kritikusok egyöntetű nemtetszéssel fogadták a filmet, ez a laikus rajongók szavaiból és a szakmai kritikákból egyaránt észlelhető volt. Ebből a mély árokból kellett az Ébredő erő visszatérő rendezőjének, J.J. Abramsnek visszarántani a Skywalker korát.

Ugyan volt pár mozzanat, ami biztató volt, de sajnos Abramsnek ezúttal nem sikerült megugrani a lécet. A Skywalker kora ugyanis legalább olyan buta és együgyű, mint Az utolsó Jedik, egyedül a lezárás nosztalgikus hangulata menti meg attól, hogy egy fokkal jobbra sikeredjen, mint az előző rész.

kép: IMDb

A Skywalker-éra lezáró fejezete azért bukott el, mert gyáva lett. Behódol a mainstreamnek, mindennek csak a felszínét kapargatja, egyszerű és semmitmondó párbeszédjeivel pedig a szórakozni vágyó tömegeket akarja csak kiszolgálni. Úgy tűnik, már nem a minőség, hanem a bevétel a fontos. Kár, ugyanis a Star Wars titka mindig is abban rejlett, hogy mert üzenni a világnak. Egy egyszerű alapra, a jó és a rossz közötti örök harcra építette fel bölcs üzeneteit úgy, hogy azt kicsik, nagyok egyaránt magukba tudják szívni, miközben kedvenc hőseik lézerpárbajait nézik. A filmekben elhangzott összes dialógusnak súlya volt, tovább vitték a történetet, olyan párbeszédek voltak ezek, amelyeket a mai napig bármikor visszaidéz az ember. Gondoljunk csak bele Yoda mester szavaira: „tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!” vagy Han Solo és Leia szerelmének ikonikus dialógusára: „Szeretlek! Tudom!”. Azonban a legújabb trilógia egyike sem képes felnőni elődjeik nagyszerűségéhez. A lezáró etap pedig még több sebből vérzik.

A Skywalker kora Luke Skywalker halála és a Crait bolygón lezajló csata után veszi fel a fonalat. Finn, Poe Dameron, Chewbacca és a droidok az ellenállásnak segítenek információkat szerezni, Rey pedig folytatja a jedivé válást. A legnagyobb kérdés továbbra is az, hogyan lehet ekkora az Erő Rey-ben, és hogy hogyan lehet legyőzni a Galaktikus Birodalom romjaiból felépülő Első Rendet. Hamar kiderül, hogy a háttérben a félholt Palpatine császár a sötét erővel újra hatalomra akar törni, hogy a lázadókat szétverve a Végső Rendet irányítva uralja a Galaxist.

kép: IMDb

Rengeteg történetszál, sok „légből kapott” információ, amiknek se előzménye, se lényege nincs. A követhetetlen eseményeket, a nevetségesen kiszámítható csavarokat a forgatókönyv random poénokkal és látványos csatákkal próbálja elfeledtetni velünk, de egy igazi rajongó így is, úgy is észreveszi a gigantikus logikai hibákat. Ezekből pedig bővelkedik a film.

A Skywalker kora méltatlan lezárást ad a filmtörténelem egyik legsokszínűbb világának, butának nézi a nézőt, ezzel vérig sértve mindazokat, akik a Star Warsban mindig is a bölcsességet és az egyszerű nagyszerűséget szerették. Az új filmek mind az üzenik: nem számít a szöveg, nézzétek csak a látványos kardforgatásokat meg a csillagrombolók harcát. „Nem számít a múlt, a korral haladni kell, a mai emberek pedig nem szeretnek gondolkozni egy filmen. Az emberek úgy is azt szeretik, ha kikapcsolhatnak egy filmen popcornt ropogtatva” – gondolhatják a készítők. A Star Wars: Skywalker kora beállva a sorba bolondot csinál a rajongóiból, megeteti velük a mainstreamet és egy középszerű akció sci-fit tár eléjük. Egy olyan filmet, aminek ha nem lennének elődjei, biztosan a bukottak sorába tartozna.

A szereplők felszínesek, nem igazán lehet egyik hőssel sem azonosulni, a történet kuszasága miatt még a főszereplőknek is csak egy-egy ostoba megszólalásra van idejük. Jönnek-mennek az új felszínesebbnél felszínesebb karakterek. Bár eltelt három film, a Skywalker korára sem sikerült igazán megszeretni egyetlen szereplőt sem. Így pedig senkiért nem tudunk igazán izgulni a filmet lezáró végső csatában sem. Úgyis tudjuk ki győz, úgyis tudjuk mi lesz a vége. Csak a katarzis marad el, a végső ováció, amit megérdemelne ez a széria.

Véget ér egy korszak érzelmek és súly nélkül. Ilyen lezárást tartogat a Skywalker kora.