Megszámlálhatatlanul sokszor hallottam már azt a kritikát ellenzéki irányból, hogy mennyire könnyű/egyszerű ma Magyarországon – ahogy ők mondják – kormánypárti újságírónak (vagy csak amúgy a kormánnyal) lenni. A kijelentésre vonatkozó érvek, hogy miért is annyira egyszerű vagy könnyű ez, mindig elmaradtak. Valószínűleg amiatt, mert nettó baromság a kijelentés. Újságírónak (televíziós riporternek) lenni alapvetően nehéz munka. Rengeteg felkészülést, felelősséget, szorgalmat, kitartást, időt és odafigyelést kíván. De amúgy is! Az újságírásnak – tudomásom szerint – nincs mértékegysége, tehát egyáltalán nem helyénvaló, ha valaki ebből a megfontolásból akarja megítélni, hogy kinek a munkája könnyebb vagy nehezebb.

Ugyanakkor teljesen természetes, hogy egy újságíró – ahogy minden más ember – gondol valamit a világról. Hogy ki, mit, ez összetett kérdés, sok mindentől függ. Neveltetés, környezet és még sorolhatnám. Nagyon fontos részlet, hogy ugyan az ellenzéki oldalról ez hihetetlennek tűnik, de egy sajtómunkás alapvető értékrendje összecseng az immáron lassan 10 éve regnáló kormányéval. Tehát teljesen hibás az a felvetés, hogy mi olyan kormánypárti droidok, propagandisták lennénk, akiket csak egyszerűen irányba állítottak. Én és rajtam kívül még nagyon sokan ebben a szakmában jobboldaliak vagyunk, az határoz meg minket, hogy nekünk fontos a nemzetük sorsa, szerintünk nincs rendben a teljesen beteg, politikailag korrekt liberális értékek térnyerése, úgy gondoljuk, hogy sokkal inkább előremutató lenne – az általuk – ódivatúnak csúfolt keresztény és konzervatív gyökerekhez visszatérni.

Ma, aki ezt vallja magáról, az lázadó. A globalista világpolgárság és a retardált liberális értékek elleni lázadó. Ha már a könnyű és a nehéz tengelyen akarjuk értelmezni a világot, akkor erre nyugodtan mondhatjuk, hogy bizony strapás. Lázadónak lenni macerás.

Melyek a mai világ trendjei? Mi a valódi hatalom?

Vegyük Európa (és egyébként az egész világ) egyik legégetőbb problémáját, a migrációt. Mit mond a fősodor? Fogadjunk be mindenkit, ne legyenek határok, oldódjanak fel a nemzetek egy nagy globális masszává.

Ezzel szemben mit mondunk mi, jobboldaliak? A problémát a kialakulás helyén kell kezelni, a bevándorlók tömeges beáramlását meg kell akadályozni, a határvédelem fontos, amely az alapja annak, hogy Európa a jövőben is a nemzetek Európája legyen. Kik a hangosabbak, ha világviszonylatban nézzük? Ők, a migrációt pártoló, segítő és finanszírozó erők.

Kérdem én, ki a valódi lázadó? Aki elmondja az igazságot a bevándorlásról, vagy az, aki betemetkezik a PC világába és willkommen táblával a kezében ünnepli, hogy idegenek milliói rohanják le az országát?

Aztán ott van egy másik globális probléma: a klímaválság.

A mainstream hangadója egy 16 éves kislány, akinek minden megszólalása után térdre ereszkedik a világ. Az a közeg, amely miközben a klímakatasztrófa miatt aggódik, feldolgozhatatlan mennyiségű szemetet és káros anyagot pöfög bele földanyánk tüdejébe. Mit tesz a jobboldal? Álláspontunk szerint környezetünk védelme érdekében mindenkinek saját magának, a saját háza táján kell megtennie a legtöbbet. Egy magyar ember sokkal többet tesz a Föld jövőjéért, ha szelektíven gyűjti a hulladékot és odafigyel a túlfogyasztásra, mint mondjuk posztolja, hogy éppen melyik része ég az Amazonasnak. Kik a hangosabbak? Kik jutnak el minden emberhez? Kik tematizálják a kérdéskört? Greta Thunbergék!

Akkor most újra! Ki a lázadó? Na, ugye.

A migráció és a klíma „csak” két dolog. A világ összes trendje azt mutatja, hogy manapság az igazi menőség a nihil, a liberalizmus, a felelősségtől mentes életforma. Család és házasság (nő és férfi között)? Tök ciki. Gyereket vállalni? Csomó energia, önmagam feladása és még a környezetet is szennyezi (ökoterrorista). Előre tervezni? Hagyjuk már, élj a mának! Hazaszeretet? Nem gondolod, hogy büszke leszek arra, hogy magyar vagyok! Hit? Kereszténység? Hagyjuk már ezt a vallásos dumát!

Ma, aki valamit ad magára, az legalább transzgender szexuális irányultságú, jobb esetben azonos nemű a párja, rosszabban valamilyen állat, semmilyen ország gyermekének nem tartja magát, kozmopolitának annál inkább, szorong a klímakatasztrófa miatt és befogad néhány afgán menekültet. Ez nem vicc, ez a világ jelenlegi állapota.

Amennyiben szeretnénk még valaha – úgynevezett – normális világban élni, akkor érdemes lázadni. Még akkor is, ha fárasztó, macerás és nehéz. A Föld megérdemli, hogy lázadjunk a magukat lázadóknak hazudók ellen!