A világban minden változik, szokták mondani nyakra-főre, ha illik valamire, ha nem. Mert a változás nem egyenlő a korcsosulással.

Ha eddig kedden a suli menzáján diós tészta volt gulyáslevessel, majd hirtelen lekváros tészta lesz halászlével, az pusztán változás. Ha a Kökörcsin utca előtti fánál állt meg a villamos negyven évig, és most tíz méterrel arrébb teszik a megállót, az változás. De ha kedden a suli menzáján nincs ebéd, illetve a villamos egyáltalán nem áll meg, az korcsosulás. Az romlás.

Ilyesmi járhat az ember fejében, amikor olvassa az alábbiakat.

„Idén ünnepli hatvanadik születésnapját az eredetileg René Goscinny és Albert Uderzo neve által fémjelzett képregény, az Asterix, és Franciaországban ezen a héten jelent meg a 38. kötet (La Fille de Vercingétorix ~ Vercingetorix lánya), amelyben a gall harcosnak és Obelix nevű barátjának egy lázadó kamaszlánnyal gyűlik meg a baja.”

Jaj, ne már! Ezt mondja az ember, majd maga elé néz és elkezdi magában számolni: a Thor képregényekben a Thor most már egy nő, Superman helyett már elég rég kiizzadtak egy olyat, hogy Supergirl, Batman mellett (helyett?) is kiizzadtak egy Batwomant, de már a Marvel kapitány is elég idegesítő volt, lássuk be, noha megindokolták, hogy miért, de engem nem érdekelt, csak felszisszentem, amikor Thanosszal szemben felsorakozott a női partizánszakasz, és hát a Marvel 2016-ban bejelentette, hogy Vasember helyét egy 15 éves fekete lány veszi át (szegény Pókember, Vasember dobta őt egy néger kiscsajért).

(Jó, jó, Supergirl meg Batwoman régi találmány, de évtizedekig nem kapott hangsúlyt.)

Amúgy nem tudom, miért csinálják. Akarom mondani, tudom, persze hogy tudom, píszí és megfelelés a korszellemnek, de nem tudom, megéri-e? Nem anyagilag értem, úgy talán meg. Hanem elrontani valamit, ami jó is lehetne. Mert ezek a női karakterek nem nők, csak férfiak nagy cicikkel. Ezek a nők semmi nőiest nem csinálnak, semmit, ami a női lélekhez, a valódi női viselkedésformához illeszkedne, pusztán ugyanazt csinálják, mint a férfiak, csak dudákkal meg magas sarkúban, és oda van téve, hogy Girl vagy Woman.

És szerintem pont ez a megalázó a nőknek. Ez éppolyan, mint hogy női író, meg női politikus. Ha valamit bizonygatni kell, akkor már benne van, hogy nem egyenrangú. Van író. Aztán az vagy nő, vagy férfi. De a női író, az majdnem olyan, mint hogy „Jé, beszél!”

(Szegény Macskanő a Batmanban, most biztos rossz lehet neki.)

Na, de vissza a hírhez, amit olvastam: „60 év után női főhőst kapott az Asterix.”

„Mindez csak azért érdekes, mert az Asterix-képregényekben a női szereplők általában csábítóként vagy házsártos feleségként tűntek fel eddig, az alkotók viszont haladni akartak a korral, így a legújabb történetet már kimondottan a rebellis Adrénaline köré építették ki, akit Asterixnek és Obelixnek meg kell védenie a rómaiaktól.”

„Csábítóként vagy házsártos feleségként tűntek fel eddig.” Miért, a gall falu férfi lakói mik? Pletykás, iszákos bajkeverők.

Mi mások lettek volna? Elég kevés női politikus és atomtudós létezett Julius Caesar korában, se férfi, se nő. De egyébként tetszik ez is: „meg kell védenie a rómaiaktól.” Ebben annyira benne van minden. Egyenrangú, de védeni kell. Mint amikor Afrikát kell segélyezni. Egyenrangú, de el kell intézni helytette a termelést, elosztást, fel kell építeni neki a gyárat, meg kell mutatni, hogy kell öntözni, zsebpénzzel kell ellátni, segélyezni kell, de egyenrangú.

Van egy-két ötletem. „Asterix a MeToo ellen”. „A négy testőr és a rasszizmus”. „Lucky Luke a no-go zónában”. Ja nem, az állítólag nincs. Akkor „Lucky Luke és az elnyomott muszlim kisfiú”.

Ami külön bicskanyitogató, hogy az eredeti szerzők közül senki nem él. Se az Asterix, se a Lucky Luke esetében. Valaki(k) megvette a jogokat, és viszi tovább.

Csak én érzem, hogy ez gusztustalan?

Ha megveszem a jogokat, lehetek a Beatles? Vagy ha kifizetem, festhetek a képeimre szignót, hogy Munkácsy?

Üzenem a libsiknek. Elég csak a fém-, a papír- és a műanyag hulladékot újrahasznosítani. Régi képregény és mozihőskaraktereket nem kell.

Még Grétának se!